Tim Hunt
Sir Richard Timothy Hunt (született Neston, 1943. február 19.) angol biokémikus. 2001-ben Paul Nurse-szel és Leland H. Hartwell-lel megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a sejtciklus szabályozását végző fehérjék felfedezéséért.
Tanulmányai
Tim Hunt 1943. február 19-én született a cheshire-i kisvárosban, Nestonban. Apja, Richard William Hunt Liverpoolban oktatott paleográfiát, majd a második világháború után Oxfordban volt középkori kéziratok könyvtárosa. Anyja Kit Rowland volt, egy faimportőr üzletember lánya. Tim tanulmányai korán kezdődtek, még az iskola előtt egy nevelőnő latinra oktatta, majd az oxfordi lányiskolába járt, 8 éves korától pedig a koedukált Dragon Schoolba, ahol a biológia volt a kedvenc tárgya. 14 éves korától a Magdalen College School növendéke volt, ahol a természettudományok nagy hangsúlyt kaptak a tantervben.
1961-ben felvételt nyert a Cambridge-i Egyetem Clare College-ébe ahol szintén természettudományokat, főleg biokémiát tanult. Tanárai között volt a későbbi Nobel-díjas Sydney Brenner is. 1964-ben megkapta BSc diplomáját és tanulmányait az egyetem biokémiai tanszékén folytatta. Hunt Asher Korner laboratóriumában kezdte a kutatómunkát, ahol fehérjetranszláció szabályozását kezdte tanulmányozni. Első témája a hemoglobin szintézise és a vashiány rá gyakorolt hatása volt. 1966-ban egy görögországi konferencián találkozott Irving Londonnal, aki meghívta New York-i laboratóriumába. Hunt a július és október közötti időt nála töltötte, majd visszatért Angliába, ahol 1968-ban megszerezte a doktori fokozatot.
Munkássága
Hunt 1968-ban visszatért Irving Londonhoz a New York-i Yeshiva Egyetemre. Folytatta hemoglobinra vonatkozó kutatásait, kimutatta hogy a retikulocitákban a glutation részlegesen, a kettős szálú RNS pedig teljesen leállítja a fehérjeszintézist. Miután visszatért Cambridge-be, újból Korner laboratóriumában kezdett dolgozni, ahol feltérképezte a fehérjetranszláció gátló faktorait és azok összefüggéseit.
A 70-es évek végén új modellrendszert keresett, a retikulociták helyett a megtermékenyített tengerisün és kagylópeték proteinszintézisét tanulmányozta. Közben nyaranta a massachusettsi Woods Hole-ban, az ottani tengerbiológiai laboratóriumban tartott kurzusokat. Itt fedezte fel 1982-ben a sejtciklust – és a fehérjeszintézist – szabályozó ciklineket. Cambridge-ben nem tudott tengeri sünökkel dolgozni, de mikor a következő évben visszatért Massachusettsbe, a kísérletet sikeresen megismételte. 1986-ra azonosították és megszekvenálták a ciklin B génjét, majd hasonló szerepű fehérjéket találtak egy gerinces állat, a karmosbéka (Xenopus) sejtjeiben is. Kimutatta, hogy a ciklin B jelenléte szükséges a sejt osztódásához; később pedig azt, hogy a ciklinek proteinkinázokhoz kötődve végzik el szabályozó funkciójukat. Hunt és munkacsoportja kiderítette, hogy a ciklinek egy meglehetősen nagy fehérjecsaládot alkotnak és hogy a sejtosztódás leállítása egyszerűen ezeknek a fehérjéknek a lebontásával történik.
Elismerései
2001-ben Tim Hunt – a szintén brit Paul Nurse-szel és az amerikai Leland H. Hartwell-lel közösen – orvostudományi Nobel-díjban részesült a sejtosztódás szabályozásában elért kutatási eredményeiért. 1991-ben megválasztották a brit Royal Society, 1999-ben pedig az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává. A Royal Society 2006-ban Royal Medal-lal tüntette ki, és ugyanebben az évben a királynő lovaggá ütötte.
Családja
Tim Hunt nős, Mary Collins immunológust vette feleségül. Két lányuk született, Celia és Agnes Hunt.
Források
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjasok |
---|
1901–1925 |
|
---|
1926–1950 |
- 1926: Johannes Fibiger
- 1927: Julius Wagner-Jauregg
- 1928: Charles Nicolle
- 1929: Christiaan Eijkman, Frederick Gowland Hopkins
- 1930: Karl Landsteiner
- 1931: Otto Heinrich Warburg
- 1932: Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian
- 1933: Thomas Hunt Morgan
- 1934: George Whipple, George Minot, William Parry Murphy
- 1935: Hans Spemann
- 1936: Henry Hallett Dale, Otto Loewi
- 1937: Szent-Györgyi Albert
- 1938: Corneille Heymans
- 1939: Gerhard Domagk
- 1943: Henrik Dam, Edward Adelbert Doisy
- 1944: Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser
- 1945: Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Howard Florey
- 1946: Hermann Joseph Muller
- 1947: Carl Ferdinand Cori, Gerty Cori, Bernardo Houssay
- 1948: Paul Hermann Müller
- 1949: Walter Rudolf Hess, António Egas Moniz
- 1950: Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench
|
---|
1951–1975 |
- 1951: Max Theiler
- 1952: Selman Waksman
- 1953: Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann
- 1954: John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins
- 1955: Hugo Theorell
- 1956: André Frédéric Cournand, Werner Forßmann, Dickinson W. Richards
- 1957: Daniel Bovet
- 1958: George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg
- 1959: Severo Ochoa, Arthur Kornberg
- 1960: Frank Macfarlane Burnet, Peter Medawar
- 1961: Békésy György
- 1962: Francis Crick, James D. Watson, Maurice Wilkins
- 1963: John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Huxley
- 1964: Konrad Emil Bloch, Feodor Lynen
- 1965: François Jacob, André Michel Lwoff, Jacques Monod
- 1966: Francis Peyton Rous, Charles Brenton Huggins
- 1967: Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald
- 1968: Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall Warren Nirenberg
- 1969: Max Delbrück, Alfred HersheySalvador Luria
- 1970: Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod
- 1971: Earl W. Sutherland, Jr.
- 1972: Gerald M. Edelman, Rodney Robert Porter
- 1973: Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen
- 1974: Albert Claude, Christian de Duve, George Emil Palade
- 1975: David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin
|
---|
1976–2000 |
- 1976: Baruch Samuel Blumberg, Daniel Carleton Gajdusek
- 1977: Roger Guillemin, Andrew Schally, Rosalyn Sussman Yalow
- 1978: Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith
- 1979: Allan McLeod Cormack, Godfrey Hounsfield
- 1980: Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell
- 1981: Roger W. Sperry, David Hunter Hubel, Torsten Wiesel
- 1982: Sune Bergström, Bengt Samuelsson, John Robert Vane
- 1983: Barbara McClintock
- 1984: Niels Kaj Jerne, Georges J. F. Köhler, César Milstein
- 1985: Michael Stuart Brown, Joseph L. Goldstein
- 1986: Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini
- 1987: Tonegava Szuszumu
- 1988: James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings
- 1989: John Michael Bishop, Harold E. Varmus
- 1990: Joseph Edward Murray, Edward Donnall Thomas
- 1991: Erwin Neher, Bert Sakmann
- 1992: Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs
- 1993: Richard J. Roberts, Phillip Allen Sharp
- 1994: Alfred G. Gilman, Martin Rodbell
- 1995: Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus
- 1996: Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel
- 1997: Stanley B. Prusiner
- 1998: Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad
- 1999: Günter Blobel
- 2000: Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel
|
---|
2001–2025 |
- 2001: Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Paul Nurse
- 2002: Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston
- 2003: Paul Lauterbur, Peter Mansfield
- 2004: Richard Axel, Linda Buck
- 2005: Barry Marshall, Robin Warren
- 2006: Andrew Fire, Craig Mello
- 2007: Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies
- 2008: Harald zur Hausen, Françoise Barré-Sinoussi, Luc Montagnier
- 2009: Elizabeth Blackburn, Carol W. Greider, Jack W. Szostak
- 2010: Robert Geoffrey Edwards
- 2011: Bruce Beutler, Ralph Steinman, Jules Hoffmann
- 2012: John B. Gurdon, Jamanaka
- 2013: James Rothman, Randy Schekman, Thomas Südhof
- 2014: John O’Keefe, May-Britt Moser, Edvard Moser
- 2015: William C. Campbell, Ómura Szatosi, Tu Ju-ju
- 2016: Ószumi Josinori
- 2017: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash, Michael W. Young
- 2018: James P. Allison, Hondzso Taszuku
- 2019: William Kaelin, Peter Ratcliffe, Gregg Semenza
- 2020: Harvey J. Alter, Michael Houghton, Charles M. Rice
- 2021: David Julius, Ardem Patapoutian
- 2022: Svante Pääbo
- 2023: Karikó Katalin, Drew Weissman
|
---|
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–) |