Franciák

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Franciák Français

1. sor: Jeanne d’Arc • Jacques Cartier • Descartes • Molière • Pascal XIV. Lajos • Voltaire • Diderot • Napóleon 2. sor: Victor Hugo • Alexandre Dumas • Évariste Galois • Louis Pasteur Jules Verne • Eiffel • de Coubertin • Toulouse-Lautrec • Marie Curie 3. sor: Proust • Charles de Gaulle • Josephine Baker • Cousteau • Camus Édith Piaf • François Mitterrand • Brigitte Bardot • Zinédine Zidane

Teljes lélekszám

kb. 100 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Franciaország 62 303 000[1]  Egyesült Államok 11 500 000[2]  Kanada 8 000 000[3]  Argentína 6 800 000[4]  Belgium 4 200 000[5]  Svájc 1 350 000[6]  Brazília 1 000 000[7]  Chile 520 000[8]  Vietnám 450 000[9]  Olaszország 130 000[10]  Ausztrália 117 000[11][12]  Németország 104 000[13]  Spanyolország 100 000[14]  Egyesült Királyság 94 000[15]  Izrael 85 000[9]  Mexikó 60 000[16]  Portugália 35 000[17]  Luxemburg 25 000[18]  Kambodzsa 16 000[9]  Libanon 15 000[9]  Szíria 13 000[9]

Nyelvek

francia

Vallások

római katolikus (69%)[19], ateista és agnosztikus (22%),[19] zsidó (<1%), protestáns (2%),[19] egyéb (6%)

A Wikimédia Commons tartalmaz Franciák Français témájú médiaállományokat.

A franciák Franciaország túlnyomórészt francia nyelvű polgárai. A „francia” szó az akkoriban még germán anyanyelvű frankok nevéből ered, mely népcsoport a Római Birodalom végnapjaiban meghódította Gallia tartományt, és akikről a középkorban a terület új latin neve Francia, azaz „a frankok országa” lett.^[20]

A németekhez hasonlóan Európában elég későn jött létre a francia identitás, mivel Franciaországban – az erős központi törekvések ellenére – még a forradalom idején sem haladta meg a franciát anyanyelvként használók aránya az 50%-ot.

Jogi és etnikai-kulturális értelemben azonban meghatározható a kifejezés. Előbbi szerint Franciaország állampolgárait értjük a kifejezés alatt, beleértve a tengerentúli területek polgárait is. A szó szűkebb értelmében a közös anyanyelv, kultúra és a közös származás érzése révén definiálható. A francia szélsőjobboldali Nemzeti Front párt számára utóbbi értelmezés kizárólagos érvénnyel bír. Az önmeghatározás fontos: egy francia franciának vallja magát mindkét definíció szerint.

A kizárólag állampolgársági alapon és a közös jogi normákon alapuló társadalom ellentétben áll az egy nyelven, kultúrán és identitáson alapuló államisággal. A francia központosítás a gyakorlati életben elnyomja a multikulturális társadalmat, francia nyelvet, kultúrát és identitást erőltet bevándorlók és kisebbségiek közösségeire.

A kizárólag állampolgárságon alapuló definíció nem tartalmazná azokat, akik ugyan beszélik a nyelvet, francia származásúak és kulturálisan is kötődnek, de nincs állampolgárságuk (pl. sok vallon). Ugyanakkor tartalmazna olyanokat, akik nem beszélik a nyelvet, kulturálisan nem kötődnek, nem francia származásúak, de van francia állampolgárságuk (pl. Franciaország tengerentúli területeinek lakói).

• Fedezd fel Franciaországot (angol)
• INSEE - hivatalos francia statisztikák

• francia nyelv
• Franciaország