A mai világban a Okcitánok olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A történelem során a Okcitánok-et különböző területek szakértői tanulmányozták és elemzik, és igyekeztek megérteni hatását és hatókörét a mindennapi élet különböző területein. A kezdetektől napjainkig a Okcitánok fejlődött, és alkalmazkodott a kortárs világ változásaihoz és kihívásaihoz. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Okcitánok jelentőségét és a mai társadalomra gyakorolt hatását, valamint a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat.
Okcitánok | |||||||||||
Okcitánia | |||||||||||
Teljes lélekszám | |||||||||||
15 000 000 | |||||||||||
Lélekszám régiónként | |||||||||||
| |||||||||||
Nyelvek | |||||||||||
okcitán | |||||||||||
Vallások | |||||||||||
kereszténység, iszlám, zsidó vallás | |||||||||||
Rokon népcsoportok | |||||||||||
spanyolok, katalánok, baszkok |
Okcitánok[1][2] (okcitánul los occitans), újlatin nyelvű népcsoport a Földközi-tenger északnyugati részén. Főként Franciaország déli részén élnek, de az ezzel határos területeken a szomszédos országokban is, Spanyolország északkeleti és Olaszország északnyugati részén. E területeket együtt Okcitánia néven emlegetik.
A zónának saját okcitán kultúrája van és saját nyelvüket beszélik, egyes források szerint 500 000-en, mások szerint 2 000 000-an a régió 15 000 000 lakosából. Nagy többségük francia, a többiek pedig spanyol, olasz és monacói állampolgárok. A történelmi Katalónia két északi tartománya okcitán kultúrájú: Val d’Aran Spanyolországban és Fenolleda Franciaországban.
Az összesen 15 000 000 okcitán a következőképpen oszlik meg: 12 164 938 Franciaországban, 10 194 az Aran-völgyében, Spanyolországban és 264 000 az okcitán völgyekben Olaszországban. Monacóból nincs hivatalos adat, de különböző források szerint az okcitán nyelvűek száma 5000 – 32 000 lehet. Az utóbbi három évtizedben a körzetet a fiatalok kivándorlása jellemezte, aminek a fő oka a munkalehetőségek hiánya ebben a főleg mezőgazdasági zónában. A bevándorlók főleg észak-európaiak és franciák (legtöbbjük párizsi), akik nyugdíjazáskor a meleg, napos vidéken telepednek le. Okcitániában a lakosság 20%-a nem helyi származású, de ez a szám Provence-ban több mint 30%.
A legjelentősebb okcitán lakosság Marseille-ben (807 071), Toulouse-ban (465 423), Nizza-ban (375 892), Bordeaux-ban(218 948) és Montpellier-ben (244 300) van. Meg kell említeni La Gàrdia enklávét Calabriában, Olaszországban, amelyet Okcitániához számolnak a számottevő okcitán nyelvű lakossága miatt. További helyek, ahova jelentős okcitán bevándorlás volt: San Sebastian, Baszkföld (az 1900-as évek elejére beolvadtak); Heilbronn környéke, Baden-Württemberg, Németország; Argentína; Uruguay; további latin-amerikai országok; Idaho és Oregon, USA. Ezek közül néhány helyen még élnek emberek, akik beszélik az okcitánt.
Mivel Okcitánia nagy területet foglal el, és az okcitán nyelvoktatáshoz a lakosság többsége nem jut hozzá, a nyelvben lényeges táji eltérések vannak. Az észak-okcitán, a limousin, auvergnat és vivaro-alpin dialektusokat, a dél-okcitán a languedoc és provanszál dialektusokat, míg a gascon vagy nyugati-okcitán a landes, béarnais és kelet-gascon (az aránit beleértve) dialektusokat foglalja magába. A különböző dialektusok beszélői a következőképpen oszlanak meg: auvergnat 1 361 000 Franciaországban, gascon 435 000 Franciaországban és 6300 Spanyolországban, 2 486 000 languedoc Franciaországban, 11 000 limousin Franciaországban, 5400 Monacóban, 164 000 az okcitán völgyekben Olaszországban és egy ismeretlen számú provanszál Franciaországban.
A XIX. század végén dolgozni kezdtek a nyelv egységesítésén, és Joseph Roumanille Mistral, Frédéric Mistral és Felibritge létrehozták az első egységes (mistrali) helyesírást, ami a provanszáli dialektuson alapszik. Jelenleg a legelterjedtebben használt útmutató a klasszikus „alibertina”, amit Louis Alibert dolgozott ki a középkori okcitán alapján. Ezt a változatot támogatja az Okcitán Tanulmányok Intézete és az Okcitán Nyelv Tanácsa is. A francia mint egységes oktatási nyelv bevezetésével 1880-ban megszűntek a csak okcitán nyelven oktató iskolák, és ma az okcitánt rusztikus nyelvnek tartják, mivel leginkább az idősebb nemzedék, falusi környezetben őrizte meg.[3] Hivatalosan védett nyelvként csak Val d’Aran-ban ismerik el, ahol a lakosság 62%-a beszéli a nyelvet. Az olasz állam védett nyelvvé nyilvánította, míg a francia egy javaslatot tett erre, de még nem kapott törvényes státuszt.
Az Okcitániában beszélt nyelvek az okcitán mellett Franciaországban a francia, arab és berber, a spanyol és katalán Val d’Aran, Spanyolországban, valamint olasz az okcitán völgyekben, Olaszországban és Monacóban.
Okcitánia már az őskor óta lakott volt, olyan fontos településekkel, mint Las Caus, Las Combarèlas, Les Eyzies-de-Tayac-Sireuil, Font de Gaume, Le Mas-d’Azil stb. Később a ligurok, ibérek és végül kelták foglalták el, akiknek legfontosabb törzse a gallok voltak. Gallia romanizálásával a II. században Okcitániában is bevezették a latin nyelvet. 475-ben a vizigótok hoznak létre egy államot, amely a frank Gallia és a provanszáli Gallia közti megosztottsághoz vezet, és ugyanakkor szorosabb kulturális kapcsolatokhoz a római Narbonesa és Terraconense tartományokkal.
A középkorban kiemelkedő volt az okcitán kultúra, főleg a trubadúr művészet formájában. De ez volt a vég kezdete, mivel a francia királyság a XIII. századi területi igényei az egész Okcitániára kihatással voltak. Ez vezetett a muret-i csatához, amiben úgy a katalánoknak, mint a franciáknak érdekük fűződött Okcitánia uralásához. A XIII. században a francia monarchia lassanként bekebelezte az összes okcitán területet. Ettől kezdve egyre fokozódik az okcitán nyelv elnyomása és helyettesítése a franciával, amit a francia forradalom csak felerősít.
A XX. században az okcitán nyelv kisebbségi volta csak erősödik, és a második világháború csak fokozza a francia nemzetiségi érzelmeket.
Az okcitánok nagy többsége (75–90%) római-katolikus keresztény,[4] de jelentős iszlám közösség van, és valamennyi protestáns és zsidó vallású is. Az ország kereszténységének hitében központi helyet foglal el a lourdes-i szentély, Szűz Mária jelenésének színhelye. A középkorban a katharizmusnak fontos szerepe volt Okcitániában.
Az okcitán konyha a mediterrán konyha része, de tartalmaz katalán és olasz jellegzetességeket is. A körzet nagy kiterjedése miatt úgy a táj, mint a konyha, nagy változatosságot mutat. Tartalmazza a mediterrán konyha és ízek alapvető elemeit, mint hús, hal, zöldség és olívaolaj, és ugyanakkor az atlanti konyháét is, mint sajtok, pástétomok, tejszín, vaj és általában a nagyobb fűtőértékű étkezés.
Néhány jól ismert földközi-tengeri étel a ratatouille, az aioli, a bouillabaisse, a golçat pan (kenyér olívaolajjal), saláták, valamint olajbogyó és bor alapú termékek. Jellemző az aromás fűszernövények használata, mint a petrezselyem, rozmaring, kakukkfű, oregánó és bazsalikom.