Ukránok

Ebben a cikkben a Ukránok témával foglalkozunk különböző nézőpontokból azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról. Elemezzük a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását, a jövőre vonatkozó lehetséges következményeit, valamint feltárjuk a témában kialakult különböző véleményeket és álláspontokat. A Ukránok napjainkban nagy jelentőségű téma, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki, ezért tartjuk célszerűnek ezt a teret ennek megvitatásának és elmélkedésének szentelni.

Ukránok
Teljes lélekszám
44-45 millió[1][2][3]
Lélekszám régiónként
Régió
 Ukrajna37 541 700
 Oroszország2 942 961
 Kanada1 209 805
 Egyesült Államok890 000
 Kazahsztán550 000
 Brazília400 000
 Moldova375 000
 Argentína305 000
 Fehéroroszország248 000
 Paraguay130 100
 Németország128 000
 Olaszország120 070
 Spanyolország69 081
 Portugália66 048
 Románia61 350
 Szlovákia55 000
 Kirgizisztán50 442
 Lettország45 699
 Lengyelország40 000
 Ausztrália37 581
 Törökország35 000
 Azerbajdzsán30 000
 Litvánia22 488
 Észtország22 300
 Görögország14 149
 Magyarország5 100
Nyelvek
ukrán
Vallások
Túlnyomórészt ortodox, zsidó és görögkatolikus. Egyéb vallás még a protestáns.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ukránok témájú médiaállományokat.

Az ukránok a belaruszokkal és az oroszokkal együtt a keleti szláv népek csoportjához tartoznak, elsősorban Ukrajnában és a volt Szovjetunió utódállamaiban élnek.

Származásuk

A 850-1110 közötti oroszokról és keleti szlávokról általában a Régmúlt idők elbeszélése őrzött meg adatokat, amit 1113-ban írtak Kijevben. A 9–13. század között fennállt Kijevi Rusz államában együtt éltek a mára szétvált keleti szlávok. A Kijevi Rusz vitathatatlanul Oroszország elődje, fővárosa és hatalmi centruma Kijev volt. A Kijevi Rusz szétesése nyomán lengyel, litván, török, német és egyéb befolyások érték a régiót, a nyelvészek nagy többsége szerint ekkoriban vált külön az orosz és az ukrán (és a belarusz) nyelv.

Nemzetté válás

Az ukránok az oroszoktól és belaruszoktól a 1415. században különültek el, nemzetté alakulásuk a 1719. században ment végbe. Ukrajna neve az oroszban határmenti területet jelent. A középkorban és az újkor elején az ukránokat kis-oroszoknak nevezték, megkülönböztetendő a nagy-oroszoktól (illetve a fehér-oroszoktól). Fokozatosan az ukránokhoz csatlakoztak különböző kisebb keleti szláv népcsoportok, a ruszin népcsoportok (huculok, lemkók, bojkók, dolisnyánok). Az ukránság gazdag népi kultúrájából különösen népzenéjük és népviseletük ismert. A hívő ukránok többnyire ortodoxok, egyes nyugat-ukrajnai vidékeken viszont sokan közülük görögkatolikus vallásúak.

Az első ukrán nyelvű irodalmi alkotást Ivan Petrovics Kotljarevszkij írta 1798-ban. A 19. század közepén Tarasz Sevcsenko és Pantelejmon Kulis írásai már magas irodalmi színvonalat értek el.

Az ukrán nyelv szókincsének 84 százaléka azonos a belarusz nyelvvel, a lengyel nyelvvel 70, a szerb nyelvvel 68 százalék, az orosszal 62 százalékos az egyezés. E nyelvek mind a kölcsönös érthetőség határán mozognak.

A 20. században az ukránok – főleg a nyelvi, vallási és kulturális identitásukat jobban átélő nyugati ukránok – és az oroszok többször is szembekerültek egymással. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében és az oroszoknál is szolgáltak ukrán katonák. Az 1917-es forradalom után Ukrajnában a nacionalisták időnként egyszerre harcoltak a Vörös Hadsereg és a lengyelek ellen, délen Nesztor Ivanovics Mahno anarchista Fekete Hadserege próbált államot alapítani. A polgárháborúnak másfél millió ukrán áldozata volt (mindkét oldalon).

Államiság

Az ukrán államiság először a Szovjetunió keretében született meg 1922-ben. A moszkvai szovjet vezetésben az ukránok is mindig jelen voltak, de az ukrán nacionalizmus jelenségeit keményen elnyomták. Az 1930-as években a szovjet mezőgazdaság erőszakos kollektivizációja következtében nagy éhínség pusztított a Szovjetunió mezőgazdasági területein, főleg Ukrajnában, hat millió halottal. A Holodomort a Szovjetunió széthullása után az ukrán történészek és politikusok nagy része az ukránság ellen irányuló szándékos népirtásnak értékelte.

A második világháborúban is harcoltak a front mindkét oldalán ukránok: kis részük csatlakozott a németekhez, míg a nagy többség, négy és fél millió ukrán katona, a szovjet hadseregben harcolt. A nyugat-ukrajnai erdőségekben azonban még az 1950-es évek elején is voltak szovjetellenes fegyveres ellenállók, Sztepan Bandera hívei. A parancsnokot 1959-ben Münchenben a KGB gyilkolta meg.

A németekkel is kollaboráló ukrán nacionalisták, az oroszul banderovcinak nevezett ellenállók hagyományai miatt is könnyű összemosni az ukrán nacionalizmust a fasizmussal.

Híres ukránok

Ukránok, 1907

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek