Lugossy Mária

Lugossy Mária
Született1950. május 9.
Budapest
Elhunyt2012. augusztus 15. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBohus Zoltán (1970–2017)
Foglalkozása
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (1969–1973)
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1983)
SírhelyeFarkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Lugossy Mária témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lugossy Mária (Budapest, 1950. május 9.Budapest, 2012. augusztus 15.) Munkácsy Mihály-díjas magyar ötvös-, szobrász-, üvegtervező- és éremművész, érdemes művész.

Lugossy Mária
Nem található szabad kép.(?)
Lugossy Mária szobrászművész
A forradalom lángja (1956) szobor a budapesti Kossuth téren A II. világháború áldozatainak emlékműve Székesfehérvárott Benedek István sírja a Farkasréti temetőben

Életrajza

Lugossy Mária eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait.

Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában.

Munkája mellett folyamatosan képezte magát, illetőleg oktatta művész szakmáját, módszereit. 1977–1978-ban a győri Acélszobrász szimpóziumon (Rába művek), 1982-ben a Frauenauban és Nový Borban rendezett Nemzetközi Üvegszimpóziumokon vett részt. 1984-ben Sars-Poteries-ben és a londoni Royal College of Art „Üveg és Építészet” Nemzetközi Üvegszimpóziumain, valamint az „Üveg és Szobrászat és Építészet” Nemzetközi Szimpóziumon Hergiswilben és Immenhausenben folytatott eszmecserét. 1991-ben Sars-Poteries-i Nyári Egyetemen és Château Beychevelle-ben vendégtanárként adott elő. 1994-ben ugyancsak Sars-Poteries-ben, majd 1998-ban Pilchuck-ban tartott előadás-sorozatot a Nyári Egyetemen vendégtanárként. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült, többek között Japánban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Tagságai

Társadalmi szerepvállalásai

Művészete

Gazdag gondolatiság jellemzi művészetét, melyben az alábbi periódusokat szokták elkülöníteni, mind a téma, mind az anyagválasztás és kezelés szerint.

Pályakezdése idején, konstruktivista korszakában fémmel dolgozott, köztéri órákat, ékszereket, érmeket, kisplasztikákat készített. Köztéri óráit a gyakorlati hasznosság, a plasztikai finom megformáltság és a filozófiai tartalom hármasa jellemzi. 1975–1977 között Bohus Zoltánnal, Csiky Tiborral, Nádler Istvánnal, Harasztÿ Istvánnal és másokkal részt vett a Győri Vagon- és Gépgyárban szervezett szobrászati művésztelep létrehozásában. Céljuk az építészekkel együttműködve a városképben átszervezni az emberi környezetet, a közterek funkcióját információs plasztikákkal bővíteni. Terveket készítettek a győri és a kispesti városkép átalakítására. (Ez azonban nem valósult meg).

Harmonikus, ugyanakkor letisztult formavilágú érmei hozzájárultak a műfaj megújulásához. Krómacél kisplasztikái a geometrikus absztrakció jegyében készülnek felhasználva az ipari eszközöket, az ebből adódó formaalakítási lehetőségeket.

Később új anyagokat is bevont a művészi megformálásba: a fémet eleinte plexivel, ásványokkal, majd optikai üveggel kombinálja. A szervetlen, tisztán geometrikus és a szerves, természeti, burjánzó formák kettőssége, hangsúlyozva a különböző szintű kidolgozottsággal, többértelmű gondolati tartalmat hordoz. Ennek a gondolati sornak egyik leglátványosabb állomása a Gyorsuló tér című nagyméretű installáció volt (1981, Dorottya Galéria).

A kozmikus látomás után az élet keletkezése vált az 1980-as évek elejétől induló alkotói periódus témájává. Sajátos világképben az Őstenger, Őskövület hasadékai, Ősanya nyer megfogalmazást, amelyek magukban hordozzák az életet. Ekkor ragasztott, polírozott és homokfúvott síküveg lapokkal dolgozott. A geometriai formában (gúlában, lencsében) megjelenik az életet szimbolizáló belesüllyesztett kisebb motívum (üveglencse, higany, acélgolyó, a későbbiekben bronzfigura), mely a művészetet jelképező zárvány megfelelője. A magasabb rendű életet az üvegtömbbe süllyesztett, bronzból készült torzóra emlékeztető formák előlegezik meg. Majd figurák, emberi testek, fejek, bronz-, ill. vasöntvények kerülnek a szabályos mértani testbe, amelyet burjánzó, matt felületű matéria vesz körül (Minden idők áldozatai, Kristály-éjszaka stb.).

A legújabb művekben egyre nagyobb szerepet kap a kő. Nagyméretű kő a mű alapteste, amelyben a kisebb üveglencse hat a kő zárványaként (Mikrokozmosz). Az üveghatású fekete gránit használata jelzi az új anyagra való áttérés folyamatosságát (Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak, A forradalom lángja).

2004-től ismét a legfontosabb filozófiai kérdésekhez fordult a „Jégkorszak” című, Műcsarnokban megrendezett kiállításában, mely egyben művészetének összegzése volt. Az élet keletkezése, fenntartása, s pusztulása gondolatát járta körül a 3 teremnyi installációban.

Legújabb, „Napló” címmel megrendezett kiállításában a kisebb klón figurák beépülnek különböző könyv szobrokba és köztéri szobor-makettekbe.

Díjai

Kiállításai

Egyéni kiállítások

Csoportos kiállítások

Munkái közgyűjteményben

Művei (válogatás)

Köztéri művei

Egyéb művei

Publikációja

Lugossy Mária: A létezésen innen és túl In: Új Forrás, 2003. 6. szám

Jegyzetek

  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. The Fine Art Archive
  3. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 3.)
  5. FIDEM
  6. 'Nemzeti Kulturális Alap (NKA)'. . (Hozzáférés: 2009. május 5.)
  7. 250x400x600 cm-es méretben egy pontba futó erővonalak mentén, a földtől egyre emelkedő magasságban, a földön szétterülő anyag fokozatosan légiesebbé válik. Az alsó részben grafitporral lefestett fa, majd feketésszürke vaslemez, alumíniumhatású rétegek és végül homokfújt üveglapok belülről megvilágítva alkotják az egyre emelkedő művet. Az erővonalak fókuszában intenzív fény jelenik meg. A mű az ősrobbanás előtti utolsó pillanatot jelképezi.
  8. E korszak induló darabja az '56-os emlékmű kompozíciója: a füstszínű üveglapokból készített fekete obeliszken a lázadás szimbólumaként egy mesterien mintázott bronz férfi felsőtest feszül, amint ki akarja magát szakítani az őt körülölelő matériából.
  9. Az első teremben türkizkék vízfelületen álltak sárga mészkő kövek üveg zárványokkal „Genezis”, „Zárvány”, „Születés”, az édenkerti állapotokat voltak hivatva bemutatni. A második teremben már a pusztulásra utalt maga az is, hogy a kék szín feketére váltott és hogy emberi töredékek jelentek meg a tardosi vörös mészkövekbe ágyazva különböző formákban. A harmadik terem az ember nélküli, rideg kővilág, a hajdan volt civilizáció diszkrét, alig észrevehető jeleivel. Tovább lépve elindult egy „Hordozható Természet” sorozat, különböző anyagok felhasználásával (fa, üveg, fém) a legkülönbözőbb méretekben.

Források

Irodalom (válogatás)

Filmek a művészről

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Mária Lugossy A Wikimédia Commons tartalmaz Lugossy Mária témájú médiaállományokat.