A mai világban a Uitz Béla nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. A szakmai szférában való relevanciájától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Uitz Béla minden korosztálytól és foglalkozástól függetlenül felkeltette a figyelmet. Lenyűgöző történetével és ígéretes jövőjével a Uitz Béla olyan téma, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Uitz Béla legfontosabb aspektusait és az élet különböző területeire gyakorolt hatását, áttekintést adva, amely alapul szolgál a fontosságának és lehetséges következményeinek megértéséhez.
Uitz Béla | |
![]() | |
1922-ben | |
Született | 1887. március 8.[1][2][3][4] Mehala |
Elhunyt | 1972. január 26. (84 évesen)[1][2][3][4] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-20) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Uitz Béla témájú médiaállományokat. | |
Uitz Béla (Mehala , Temes vármegye, 1887. március 8. – Budapest, 1972. január 26.) magyar festő és grafikus, a magyar aktivizmus egyik robusztus tehetségű művésze. Később sógora Kassák Lajos volt döntő befolyással pályájára.
Temes megyei Mehala községben született, paraszt családból származott. Korán megmutatkozó művészi hajlamai ellenére a szükség[5] iparos szakma tanulása felé vezeti, így lett lakatos. 1907-ben bátya anyagi támogatásával beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol díszítő festő szakon kezdte meg tanulmányait. Feichtinger J. György volt mestere, akire fél évszázad távlatából is szívesen emlékezett vissza. Tőle tanulta meg a freskótechnikát, amelynek alapos szakmai ismeretére Uitz egész életében büszke volt. Itt kezdődött Nemes-Lampérth Józsefhez fűződő szoros barátsága is, ami később – az akadémiai szellemmel ellentétben –, felszabadító erőként hatott Uitzra.
Később ösztöndíjat nyert a képzőművészeti tanulmányokhoz. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Edénél és Ferenczy Károlynál tanult. Balló osztályán Frank Frigyessel,[6] Krón Jenővel,[7] Szüle Péterrel,[8] Csáky Lászlóval és 1909-től Tatz Lászlóval[9] kerül össze. A képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan, a főiskolán megélhetésből modellkedett is. Az 1912-1913. évre már nem iratkozott be a Főiskolára. Az Epreskertet látogatta inkább, ahol nemcsak művészete, hanem élete is új irányba fordult. »Itt ismerkedett meg a modellként dolgozó Kassák Terézzel, akivel megszerették egymást, s az új kapcsolat alkotó tevékenységének is ösztönzőjévé vált.«[10] 1912 után alakította ki Nemes-Lampérth József nyomán konstruktív-expresszív stílusát, amely iskolát teremtett. Első nagy sikere 1914-ben volt az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán, ahol az állam és Nemes Marcell valamennyi kiállított képét megvásárolta. A Kecskeméti művésztelepen is alkotott. 1915-től A Tett, majd 1916-tól a Ma köréhez csatlakozott. Kassák Lajos főszerkesztő mellett a Ma szerkesztésében is részt vett.
Rézkarcai 1916-ban aranyérmet nyertek a San Franciscó-i nemzetközi kiállításon. Goya, a reneszánsz freskófestészet, Cezanne és a kubisták, a Der Sturm körül csoportosuló expresszionisták, Picasso és a Nyolcak hatottak művészetére. A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a proletár tanműhely igazgatója volt. A kommün bukása után bebörtönözték, majd emigrációba kényszerült. Bécsben tovább szerkesztette Kassákkal a Ma c. folyóiratot. Kassák körével nagy vitái voltak, ezért Komját Aladárral kiváltak, s megalapították a kommunista párt befolyása alatt álló Egység c. folyóiratot.
1916-tól alkotói ereje teljében volt Uitz Béla. 1920-ban Bécsben a Freie Bewegung helyiségében rendeztek műveiből kiállítást, 1923-ban az Österreichisches Museumban. Közben 1921-22-ben Moszkvában tartózkodott. 1923-ban Bécsbe visszatérve megalkotta 14 rézkarcból álló szuggesztív erejű kompozícióját, a General Ludd sorozatot. 1924-26-ban Párizsban Martel álnéven adta közre képeit. A Francia Kommunista Párt látta el megrendelésekkel. Grafikákat, plakátokat készített. Ekkor jelent meg a Contre la guerre impérialiste című albuma Marcel Cachin előszavával. Párizsban két alkalommal a Clarté Szalonban volt gyűjteményes kiállítása.
1926-ban Moszkvába utazott, ahol 1928-ban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást és kinevezték a Moszkvai Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1930-ban a szovjet kormánytól „érdemes művész” kitüntetést kapott. 1931-től öt éven át a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkára volt. 1936-38-ban Kirgízia fővárosában, Frunzéban dolgozott. Frunzéban festett műveinek stílusa hatott a vele együtt ott dolgozó Mészáros Lászlóra.
1938-ban koncepciós pert indítottak ellene, letartóztatták, bebörtönözték, másfél év múlva azonban kiengedték, mert nagy szükség volt dekorációs készségére és szervező erejére. A Szovjetek Palotájában az ülésterem teljes dekorációjának elkészítésére kapott megbízást egy nyolc tagú festőkollektívával együtt, de az erre a munkára vonatkozó megbízást hamarosan visszavonták. 1948-ban, Moszkva 800 éves fennállása alkalmából elkészítette a Kropotkin tér hatalmas pannóját (42x8 m), amelyen a jövendő Moszkva látképét örökítette meg. Hamarosan a A Szovjetunió Népgazdasága Eredményeinek Kiállításán két freskót készített kollektívájával együtt, ezekből az egyik az orosz (jelenleg Atomenergia pavilon), a másik a belorusz pavilon homlokzatát díszítette.
Uitznak számos nemzetközi kiállítása volt. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galéria nagy gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből. Uitz 1970-ben tért haza végleg Budapestre. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, magyar vidéki múzeumokban, a bécsi Albertinában, a firenzei Pitti-palota galériájában, több moszkvai múzeumban és a szentpétervári Ermitázsban is.