A mai világban a Aktivizmus (művészet) nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Aktivizmus (művészet) felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Aktivizmus (művészet)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a történetétől a mai relevanciáig. Ezen túlmenően elemezzük a Aktivizmus (művészet)-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket azzal a céllal, hogy teljes és kiegyensúlyozott képet adjunk erről a témáról.
Az aktivizmus irodalmi és képzőművészeti irányzat volt Közép- és Kelet-Európában, az 1910-es és 1920-as években.
Közép- és Kelet-Európában az 1910-es években az expresszionizmuson belül kialakuló művészeti mozgalom, hazai vonatkozásban előkészítője a Nyolcak művészeti csoportjának avantgárd irányvonala. Elnevezése a berlini Die Aktion című folyóirattól származik. Magyarországon 1915-ben Kassák Lajos szerkesztésében meginduló A Tett, majd folytatása, a Ma című folyóirat és köre az irányzat legjelentősebb képviselője. A környező országokban is hasonló kiadványok indultak. Az aktivizmus fő jellemzője a társadalmi-történeti aktivitás, az események figyelemmel kísérése és gyors értékelése.
Művészetileg hamar túljutott az aktivizmus az expresszionizmuson, s bár egyetlen irányzatot sem tartott kizárólagosnak, a kubizmus, a futurizmus, majd a konstruktivizmus stíluselemeivel is gazdagodott. Kifejezetten csak művészi eszközökkel dolgozott, nem óhajtott a politika eszköze lenni.
Kassák Lajos megfogalmazásában a Mához írt programadó cikkében:
„Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberiség sorsát teljesen jóra változtatni nem lehet, mert ahogy a társadalmi és etikai törvények módosulnak, úgy változnak, nőnek, szélesednek az emberek igényei is. Ez a fejlődés törvénye, és mi ezt helyesléssel megértjük. Az élet elviselhetésében csak narkotizálni lehet az embert – ez a narkotikum az akció, s így nekünk a társadalom legszívében gyökerező költőknek első hivatásunk ezt az akciót minél életesebb ütemben, minél céltudatosabb pont felé mozgatni!…
Szociális elveinken belül azonban teljes szabadságot követelünk a költészet részére, úgy a mondanivalónk megválasztásában, mint a téma kidolgozási módjában!”[1]