Kassák Lajos

Kassák Lajos
A Budapest folyóirat 1987. év márciusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1987. év márciusi számában
Csigó László felvétele
Született1887. március 21.
Érsekújvár
Elhunyt1967. július 22. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSimon Jolán (1928–1938)
Kárpáti Klára (1946–1967)
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1948. január 29. – 1949)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (21/1-75/76)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kassák Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21.Budapest, 1967. július 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas autodidakta magyar író, költő, műfordító, képzőművész. „A magyar avantgárd atyja”.

Jóllehet Kassák esztétikai megítélése még ma is vitatott, nagy érdeme, hogy azzal a minden művészeti ágat forradalmasító mozgalommal, amit az avantgárd jelentett, a korabeli magyar irodalomban leginkább ő volt szinkronban, s formai kísérletezései során egyértelmű remekművek is kikerültek a keze alól. (Mint például A ló meghal, a madarak kirepülnek című verse, illetve az Egy ember élete című önéletírása.)

Mint azt a róla elnevezett Kassák Lajos Emlékmúzeumnak az életművét és személyiségét értékelő anyaga megállapítja, Kassákkal egy új, szuverén művésztípus tűnt fel Magyarországon a huszadik század kezdetén. Hosszú életének különböző szakaszaiban újra és újra adekvát válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra.

Ugyancsak a Kassák Múzeum mutat rá arra, hogy Kassák nem merevedett bele soha a művészóriás szoborszerű pózába. Markáns egyénisége mindvégig a világra rácsodálkozó, nyitott maradt. Korát megelőzve "csapatmunkában", illetőleg a vele hasonlóan gondolkodókkal szellemi műhelymunkában gondolkodott. Közösséget tudott teremteni: egy lap szerkesztőségét, egy kultúrcsoportot vagy akár egy kirándulókört, ahol a munkásfiatalokkal tapasztalataikat és álmaikat, vágyaikat megoszthatták egymással.

Számára a művészi tevékenység nem szorult be az esztétikai határok közé. A művészetet életformának tekintette - s ahogy Midász királynak minden arannyá vált a keze között, ő is a legprofánabb dologból is művészetet tudott csinálni.

Ismét csak a Kassák Múzeum egyik megállapítását kölcsönvéve: "Kassák Lajos a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítő művészetet teremtett.

Élete

Kassák István gyógyszertári laboráns és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújvárban. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen gimnáziumi tanulmányait félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben vonattal utazott haza.

A műveltség- és helyesírásbeli hiányosságok ellenére szívósan küzdött a megjelenésért. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében (1927–1935). 1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, amelyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak.

A bécsi Ma munkatársai 1922-ben: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Ujvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor

A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a „szocialista ember”. A kommün bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927–1938) címmel szerkesztette továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait.

Az Egy ember élete című nagyszabású önéletírása a Nyugat folyóirat hasábjain jelent meg először folytatásokban 1924 és 1933 között. Könyvalakban történt publikálása után perbe fogták az 1918–19-es részek miatt. (1945 után viszont új kiadásban már meg sem jelenhetett a mű utolsó nagy fejezete, mely éles bírálattal szólt a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáról.) 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba is. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947–48-ban az Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1946-ban belépett a Libertas szabadkőműves páholyba, amelyből elfoglaltságai miatt 1948-ban kilépett. 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjától országgyűlési képviselő volt, Kelemen Gyula megüresedett helyébe lépett. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, Szénaboglya c. önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki.

Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a „tűrt”, képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely c. kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Róla elnevezett díjat is kiadtak, külföldi és hazai avantgárd költőket és képzőművészeket kitüntetve. Kassák Lajos-díjat kapott – többek között – Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szkárosi Endre, Petőcz András. (Természetesen a Magyar Műhely meghívására sem utazhatott külföldre.) Újabb, kis példányszámban kiadott verseskötetei: Mesterek köszöntése (1965); Üljük körül az asztalt (1968). A hatvanas években nyugat-európai bemutatásában és sikereiben a Galerie Denise Renének és Victor Vasarelynek volt szerepe. Az 1970-es években Svájcban a Galerie von Bartha és László Károly népszerűsítették, utóbbi könyvet is írt róla.

Magánélete

17 évesen költözött Budapestre, a mai XIII. kerületi Fóti útra (ma Kassák Lajos utca). Vasmunkásként dolgozott, de szakszervezeti, munkásmozgalmi szerepvállalása miatt feketelistára került, és sokszor volt munkanélküli, ekkor kezdett először verseket írni. A modernista magyar irodalom, főként Ady Endre hatására hirtelen elhatározással 22 évesen egy barátjával (Gödrös József) felkerekedett és elindult Párizsba. Gyalogosan, pénz és nyelvismeret nélkül bejárták fél Európát, 1909 áprilisa végén indultak és október végére értek oda. Az utazás során szerzett élményei, kapcsolatai nagy hatással voltak pályájának alakulására, valamint arra, ahogy az 1910-es évek első felében vezetőként részt vett a magyar avantgárd csoportok megszervezésében. 1910 közepén tért haza, pár évig a „Hétház” nevű tömbben lakott családjával a Váci úton. Angyalföldet a második hazájának tartotta, a kerület több részén is lakott, leghosszabb ideig a Bulcsú utca 19. szám alatt (1932 és 1945 között, emléktábla és Borsos Miklós 1978-as reliefe őrzi emlékét a 21/a ház falán).

Kassák Lajos a nőkkel való viszonyát sajátosan élte meg: egyetlen gyermekét (aki kislány korában meghalt) soha nem látta, a gyermek anyjával a szülés után megszakította a kapcsolatot. Első feleségét, a nála két évvel idősebb Simon Jolánt (Simon András és Hazafi Margit leányát), még 1908-ban, 21 évesen ismerte meg, azonban csak húsz évvel később vette nőül, 1928. május 4-én Budapesten. (Felesége gyermekeit, Nagy Etelt, Rudolfot, Piroskát együtt nevelték; Etelt Vas István vette feleségül 1935-ben, fiatalon elhunyt 1939-ben.) Az elismerés nélkül töltött évei alatt felesége tartotta el, szerény keresetéből támogatva a költő folyóiratainak kiadását. 1938-ban Simon Jolán öngyilkosságot követett el – a tragédiában nem kis szerepe volt Kassák zilált szerelmi életének, más nőkhöz írt költeményeinek. Ezután édesanyjával élt a lakásban, Budapest ostroma alatt házuk pincéjében húzták meg magukat. Mivel lakásuk megrongálódott, 1945-ben Békásmegyerre (Kőbánya utca 42.) költöztek sváb kitelepítettek házába, amit az államtól kaptak, igaz ez is elég rossz állapotban volt.

Kassák második feleségével Kárpáti (Karpeles) Klárával 1946-ban kötött házasságot. Az izraelita nő Kassák kedvéért felvette a római katolikus vallást és Kárpátira magyarosította a nevét. A nála 27 évvel fiatalabb matematikatanár feleségétől később elhidegült, ám az asszony mindvégig kitartott mellette – a költő halála után az emlékéhez sem maradt hűtlen.

A munkásságáért ajándékba kapott békásmegyeri romos parasztházat sikerült felújítani, és otthonosan berendezni 1949-re, amihez állami támogatást is kapott, de ekkortól már inkább az állam ellenségének számított, mivel nyíltan szembehelyezkedett a hivatalos művészetpolitikával. Munkáit nem adhatta ki, lapjait ellehetetlenítették, később a pártból is kizárták, ráadásul a házuk árát is kifizettették velük apránként. Ezeket az éveit nevezte a „belső száműzetés” éveinek, ekkor kezdett ismét rajzolni, festeni; közelben lakó festő barátjával Gadányi Jenővel sok időt töltött a természetben, kutyáját is magával vitte a hosszú sétákra. Sok időt töltött kertészkedéssel is; a házhoz tartozó nagy kertben 120 gyümölcsfát nevelt, és galambokat is tartott. 1954-ben a vidékies környezetből Óbudára költöztek egy lakáscserével (Bécsi út 98.), ami Kassák életébe nagy változást hozott.

Óbudán az otthonuk a neoavantgárd művészek egyik találkozó pontja lett, Kassák élvezte a megélénkült társasági életet, rendszeres vendégek voltak nála: Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mérei Ferenc, Borsos Miklós, Gyarmati Tihamér, Bálint Endre. Törzshelye lett a Malomtó presszó (Frankel Leó u. 25.). 1956-tól enyhült mellőzöttsége is: kiadták korábbi válogatott verseit, 1958-ban új verseskötete is megjelenhetett.

Következetes antimilitarizmusa az első világháború idején

Noha a szarajevói merényletet követő háborús pszichózisnak még Ady Endre munkásságában is kimutathatóak a nyomai, Kassák Lajos egy pillanatra sem szédült meg a Szerbia elleni hadüzenet hírére támadt, a széles társadalmat átható eufóriától. Kassák ráadásul nem elégedett meg azzal, hogy passzív pacifista legyen. Aktív antimilitaristaként kívánt a küzdőtérre lépni. Ahogy fogalmazott: nem elég a „halottsiratás”, hanem „harcossá” kell válni.

Lapot kívánt alapítani, s amikor a lapalapítási engedélyt kijárta, 1915. november 1-jén végre megjelenhetett az irodalmunk történetében úttörő szerepet játszó, a kortárs szépirodalom nagyjait: Guillaume Apollinaire-t, Walt Whitmant és Filippo Tommaso Marinettit magyar nyelven először közlő Tett című folyóirat.

Jóllehet Kassák – már csak a cenzurális korlátozások miatt is – a lapot „politikai tartalom nélküli”-ként harangozta be, a Tett már a beköszönő számtól kezdve politizált, kiváltképp erős volt benne az antimilitarista hang.

Komját Aladár itt publikálta Katonadalok 1916-ban címmel három szatirikus versét, köztük a Sorozást: „Csudarendes Péter! / Jó lesz limnek-lomnak. // Nyomnélküli Gáspár! / Jó lesz kerék-nyomnak”... (Az antimilitarista nézetek a lap szemlerovatában is teret kaptak. Élesen bírálták például az önkéntesként bevonuló, a háborúban a nagybetűs „Élményt” kereső Balázs Bélát.)

Az 1916. szeptember eleji, 16., ún. „internacionális” szám az európai antimilitarista művészeket szemlézte függetlenül attól, hogy vajon a központi hatalmak, vagy pedig az antant szövetségi rendszerébe tartozó országok állampolgárai voltak-e. Helyet kaptak itt Émile Verhaeren és Georges Duhamel, George Bernard Shaw és Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij munkái egyaránt.

A Tett az „internacionális” számmal a csúcsra jutott, alig egy hónap múlva: 1916. október 2-án viszont belügyminisztériumi rendelettel betiltották „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt”.

Csaknem ötven esztendővel később Kassák így emlékezett meg A Tettnek a háborús vérzivatar kellős közepén betöltött jelentőségéről: „Az első világháború kegyetlen éveiben Magyarországon A Tett szemléletéhez hasonló alapokon, hasonló igényes és bátor hangú lap nem jelent meg.”

Izmusok

Kassák nevéhez több izmus is köthető (amelyekről a halála után, 1972-ben megjelent, Az izmusok története című művében is ír), összefoglalva azonban a hazai avantgárd vezéralakjának tekinthetjük. A konstruktivizmus, amelynek hazai korszaka épp a Ma bécsi korszakával veszi kezdetét, a természet rendezetlenségével szemben az emberi kultúra szervezőerejét hirdeti. Világképe szerint a célszerűség és a társadalmi hasznosság jegyében kell átformálni embert, s világot egyaránt annak érdekében, hogy a szociális igazságosság megvalósuljon. Kassák konstruktivista kiáltványai: Képarchitektúra (1922), Vissza a kaptafához (1923), A konstruktivizmusról (1922). (Kassák Lajos folyóiratának Bécsben szerkesztett számait az Osztrák Nemzeti Könyvtár digitalizálta )

Az aktivizmussal jellemzően a német expresszionisták balszárnyának és Kassáknak a törekvéseit jelölik. Kifejezetten elkötelezett baloldaliság érhető tetten a kassáki aktivizmus irányzatában, melynek célja az önmagát és a világot alakítani képes ember megvalósítása. Így például az aktivista költemények munkás-szavalókórusokban hangzanak el, a versek felépítésében is érzékelhető, hogy ezzel a sajátos előadási formával kívánják majd megszólaltatni a költeményeket. Az aktivizmus másik megjelenési formája a korabeli plakátokon látható. Kassák számos folyóirata is az aktivizmus egy-egy lenyomata.

Vilt Tibor: Kassák Lajos és felesége, Kárpáti Klára sírja (Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-1-75/76)

Kassák Lajos írói és képzőművészeti életműve rendkívül jelentős, munkássága az egész magyar avantgárd legnagyobb teljesítménye, aminek oka, hogy saját tevékenységét is nagyon szigorú mércével mérte. A művészet bármelyik terén, rendkívül gyors fejlődésen ment keresztül. Igazi maximalista volt. Korán felismerte a művészet önelvűségét. Úgy gondolta, hogy a művészet (műalkotás), nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak, nem tükörnek kell lennie, hanem önálló tevékenységnek. A kor, amelyben élt, egybeesett a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. Kassák ezzel egyidőben akarta végrehajtani a művészet forradalmát is. Demokratikus művészeteszményt vallott, nemzetközi költői nyelv kialakítására törekedett. Ez a törekvése sikeresen találkozott az 1910-es években kibontakozó forradalmian új stílusirányzatokkal, melyekkel külföldi utazásai során ismerkedett meg. Erre az időszakra esett az avantgárd, expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus kialakulása. A magyar művészetben nincs még egy olyan alkotó, akinek munkássága annyira elválaszthatatlan lenne ezektől a mozgalmaktól, mint Kassáké.

Kassák, a magyar avantgárd mozgalom vezére egy alkalommal járt a német fővárosban: 1922 novemberében. Berlin avantgárd irodalmi, művészeti csoportosulásaival azonban már sokkal korábban kiépített kapcsolatokat. Folyóiratait, az 1915-ben Budapesten megindította a A Tettet, majd ennek betiltása után az 1916-tól kiadott Mát szoros szálak fűzték a berlini Die Aktionhoz és a Der Sturmhoz. 1921 áprilisától, amint a német fővárosban élő Moholy-Nagy László a Ma németországi képviselője lett, Kassákék berlini kapcsolatai tovább erősödtek. A szintén Berlinben tartózkodó Kállai Ernő rendszeresen beszámolókat írt a Ma részére a német fővárosban látható új tárlatokról, Moholy-Nagy pedig képzőművészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassákékat. Kassák Lajos 1922. november 11-ei berlini útját Moholy-Nagy László festő és Kállai Ernő művészeti író készítette elő.

Irodalmi munkássága

Kassák nyugatos szerzőnek tekinthető, ugyanis 1913-tól rendszeresen jelentek meg versei, prózái, kritikái és értekezései a Nyugatban, különösen, amikor Babits Mihály töltötte be a főszerkesztői posztot.

A ló meghal, a madarak kirepülnek című vers nemcsak Kassák Lajos lírájának csúcsteljesítménye, de egyben a magyar irodalmi avantgárd egyik legfontosabb produktuma is. Avantgárd jellemzői: a montázsszerű töredékessége, a hagyományos, ok-okozati összefüggések alapján való felfejthetetlensége; az olvasó nem talál olyan rendezőelvet, amelynek segítségéven a kusza képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné; egy időben több tér, vagy egy térben több idő megjelenítése; a központozás hiánya. Kassák dadaista zenei elemeket is használ. ( ho zsuo ho zsup)

A Párizsba vezető, gyalogosan nyolc hónap alatt megtett útja során őt érő élményekről (tehát nyugat-európai csavargásainak emlékképeiről) és a költővé válásról szól ez a nagyívű, rendkívül hosszú: több száz soros, 1922-ben megjelent szabadvers, ez az epikába öntött líra, amelyet eleinte teljesen érthetetlennek és értelmetlennek tartottak. Mára azonban részint Nemes Nagy Ágnesnek és Latinovits Zoltánnak köszönhetően, részint az irodalomfelfogásnak az irodalmi kísérletekre való nagyobb nyitottsága miatt az egyik legtöbb nyelvre lefordított és legtöbbször elemzett magyar vers lett. (A ló meghal, a madarak kirepülnek szabad asszociációkon alapuló, bizarr látomásai erősen emlékeztetnek a beat-nemzedék emblematikus költője, Allen Ginsberg Üvöltésének évtizedekkel későbbi motívumaira. Pontosabban: Ginsberg emlékeztet a korábban élt Kassákra.)

A monumentális kassáki életmű ismert verse még az Eposz Wagner maszkjában, az Óda 1948, a Mesteremberek vagy az Egy ismeretlenhez című mű.

Az 1930-as években költészete klasszicizálódott. Lírai alkotásait ekkoriban már a szilárd belső forma, a feszes szerkezet és a nyelvi egyszerűsödés jellemzi.

Prózai művei közül kimagaslik az Egy ember élete című, a személye iránt nagy érdeklődést kiváltó önéletírása, valamint az Angyalföld című szociografikus regénye (1929).

"Engem a cselekmény sem mint írót, sem mint olvasót nem érdekel – vallotta meg Kassák egy interjújában. – Egyedül a belső történés, ami egy-egy alakban végbemegy. – S mindjárt hozzátette: – Megírni mindig csak azt tudtam, amihez személyes közöm volt. Az életet nem tanulmányozni, hanem élni kell: teljes szenvedéllyel, hogy a bőrünket süsse a forró nyersanyag. Seb van, lázadás van és semmit sem szégyellő őszinteség: a többi – a téma, mese, nagy ötlet – nem segít. Az mind szép lelkek jeles dolgozata, vagy seftelő ügyeskedés, kiagyalt bestseller, legföljebb irodalom – de nem költészet."

Képzőművészeti tevékenysége

Tihanyi Lajos: Kassák Lajos

Az 1966-ban megjelent Művészeti Lexikon azt írja Kassákról, hogy mint képzőművész a konstruktivizmus híve. Az 1920-as években és az 1950-es éveket követően készített ún. képarchitektúrái a konstruktivizmus dekoratív-geometrizáló irányával mutatnak hasonlóságot. Festményeinek túlnyomó része non-figuratív, de hosszú életpályája során egyes korszakaiban tájakvarelleket és realisztikus női portrékat is készített.

Saját versesköteteit mindig ő illusztrálta.

1957-ben a Csók Galériában volt gyűjteményes kiállítása, 1960-ban pedig Párizsban mutatkozhatott be.

A Művészeti Lexikon értékítélete szerint azonban képzőművészeti vonatkozásban Kassáknak nem is annyira az alkotói, hanem szervezői működése volt jelentős. Művészetelméleti munkásságát is relevánsnak ítélik.

A Magyar Nagylexikon (2000) abban látja Kassák, a képzőművész jelentőségét, hogy a konstruktív képépítés és a geometrikus absztrakció formanyelvét variáló kompozícióival ösztönző példát – s egyúttal az avantgárddal való összekötő kapcsot – nyújtott a neoavantgárd művészek első nemzedéke számára.

Kassák és Derkovits

Kassák Lajosnak az avantgárd körökben kivívott tekintélyét jól mutatja, hogy a pályakezdő Derkovits Gyula neki mutatta meg 1917 novemberében korai tusrajzait. A rajzokat Kassák „elég érdekesnek” találta, s úgy vélte, „határozott tehetségre vallanak”. Ezért beajánlotta az akadémikus képzésben nem részesült ifjú festőt Kernstok Károly szabadiskolájába, hogy művészi fejlődéséhez meg tudja szerezni az alapokat.

A későbbiekben is találkozott még Kassák Derkovitscsal, ám újabb munkái már nem nyerték el a tetszését. „Csupa pátosz, naiv proletárromantika” – állapította meg róluk. Ennek ellenére mindvégig figyelemmel kísérte egykori pártfogoltja sorsát, s úgy vélte, hogy „az érvényesülés útja eléggé simán feküdt elé, a társaságon kívüli, ismeretlen ember előtt tér nyílott s anélkül, hogy valamelyik festőklikk aktív tagja lett volna, a legexkluzívebb csoportok is maguk közé fogadták, a legelőkelőbb kiállítási helyiségek helyet adtak a képeinek.”

Amikor Derkovits Gyula meghalt, Kassák a Nyugatban írt nekrológjában nehezményezte, hogy az elhunyt művész tisztelői által megrendezett emlékkiállítás alkalmával sokkal több szó esett Derkovits anyagi küzdelmeiről, mint művészetének komoly értékeléséről. Ezért mélyreható elemzést adott a fiatalabb pályatárs rövid életének egyes pályaszakaszairól, s annak a véleményének adott hangot, hogy ha Derkovits Gyula a festményeivel nem is került az első sorba, grafikájában nemzetközi viszonylatban is komoly jelentőségű értéket hagyott ránk. (Farkas Zoltán a Nyugat következő számában vitába szállt Kassák Lajos Derkovits-cikkével, és a festészet terén is „mai legelső művészeink” közé sorolta Derkovitsot.)

Kassák Múzeum

Óbudán működik a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként a Kassák Múzeum (III., Fő tér 1.), amely emlékműsoroknak, kiállításoknak ad helyet, saját kiadványokat publikál. A múzeumot két évtizedig igazgatta Kassák műveinek kiváló kutatója, dr. Csaplár Ferenc, aki 2007 májusában betegsége és a múzeum csökkenő támogatása miatt öngyilkos lett. Utolsó írása Kassákról az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg, amelyben Vámos Miklós egyik, Kassákot rendkívül értetlenül és tájékozatlanul lebecsülő cikkével vitatkozott.

Csaplár halála után a Kassák Múzeum igazgatója Andrási Gábor művészettörténész lett. A Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen 2009. március 22-én jelentékeny konferenciát szerveztek, melynek előadói értékes kiselőadásokban ismertették új kutatásaikat. 2010-től 2020-ig Sasvári Edit művészettörténész igazgatta az intézményt. Az ő vezetésével nyílt meg 2011-ben Kassák! címmel az új állandó kiállítás, amelyben Kassák folyóiratszerkesztő tevékenységének állomásai, témakörei a tárgyi emlékeken kívül immár digitális formában is tanulmányozhatók. A Kassák Múzeum mint intézményi együttműködő és Dr. Argay István orvos és műgyűjtő mint alapító 2022-ben létrehozták a Kassák kortárs művészeti díjat, mely új kortárs képzőművészeti alkotások létrehozását kívánja ösztönözni. A kezdeményezéshez kiemelt patronálóként 2023-ban a Rechnitzer-gyűjtemény is csatlakozott.

Főbb művei

Nemes-Lampérth József: Kassák Lajos portréja (1917)

1919-ig

1920–1944

Kassák Lajos szobra szülővárosában, Érsekújvárott

1945–1967

1968–1989

1990–

Társasági tagság

Díjai, elismerései

Folyóiratok

Forrás: Galambos Ferenc (összeállító): Kassák Lajos folyóiratai (MEK)

Származása

Kassák Lajos családfája
Kassák Lajos
(Érsekújvár, 1887. márc. 21.–
Budapest, 1967. júl. 22.)
író, költő, műfordító, képzőművész
Apja:
Kassák István
(Ratkóc, 1844. febr. 3.
Érsekújvár, 1910)
patikaszolga
Apai nagyapja:
Kassák János
(Zakosztolány, 1800. jan. 3.
Ratkóc, 1851. aug. 23.)
telkes jobbágy, vasútépítési tiszt
Apai nagyapai dédapja:
Kassák Mihály
(Zakosztolány, 1771. júl. 16.
Zakosztolány, 1850. febr. 2.)
telkes jobbágy
Apai nagyapai dédanyja:
Papes Katalin
(Alsó Dubovány, 1765 k.–
Zakosztolány, 1831. aug. 30.)
Apai nagyanyja:
Melis Ilona
(Beregszeg, 1813. jún. 3.
Ratkóc, 1860. jún. 4.)
Apai nagyanyai dédapja:
Melis János
(Beregszeg, 1770. szept. 16. – 
Beregszeg, 1857. okt. 31.)
földműves
Apai nagyanyai dédanyja:
Nadaszky Katalin
(1785 k. – ?)
Anyja:
Istenes Erzsébet
(Érsekújvár, 1862. aug. 16.
Budapest, 1951)
mosónő
Anyai nagyapja:
Istenes István
(Érsekújvár, 1820. júl. 28.
Érsekújvár, 1874. máj. 7.)
szűrszabó, kocsis, vasúti szolga
Anyai nagyapai dédapja:
Istenes János
(Érsekújvár, 1778. febr. 28.
Érsekújvár, 1844. máj. 19.)
zsellér
Anyai nagyapai dédanyja:
Kadek Mária
(Érsekújvár, 1787. márc. 6.– 
Érsekújvár, 1843. jún. 20.)
Anyai nagyanyja:
nemes Jambrikovics Mária
(Érsekújvár, 1829. febr. 24. – 
Érsekújvár, 1898)
Anyai nagyanyai dédapja:
nemes Jambrikovics Ádám
(1795 k. – 1869. márc. 26.)
szűrszabó mester
Anyai nagyanyai dédanyja:
Ottinger Katalin
(Érsekújvár, 1804. nov. 21. – 
Érsekújvár, 1876. ápr. 29.)
Ürményből áttelepült pékmester lánya

Jegyzetek

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. KASSÁK Lajos. . (Hozzáférés: 2007. március 23.)
  3. Aczél Géza egyenesen a magyar avantgard pápájának nevezte.
  4. a b Kolozsi Orsolya: Kassák Lajos a magyar avantgárd pápája, Szép Ernő pedig bonyolultabb, mint hisszük, Könyvesmagazin, 2022. december 16.
  5. A magyar avantgárd atyja Kultura.hu, 2018. március 22.
  6. XXI. Század A költő, aki nem tudott helyesen írni – így lett Kassák Lajos gyári munkásból a magyar avantgárd atyja, RTL.hu – XXI. század, 2024. március 24.
  7. A Kassák Múzeumnak a Kassákról készített összefoglalója
  8. a b A Kassák Múzeumnak a Kassák munkásságát ismertető anyaga
  9. Szk Kassák
  10. Úti élményeit az 1920-as években egy hosszú dadaista versben (A ló meghal a madarak kirepülnek) és önéletrajzi regényében (Egy ember élete, III. Csavargások) örökítette meg.
  11. Séta a perifériakon: Hétház (Kassák Múzeum, 2021. május 13.)
  12. Hétház, Tizenháromház (egykor.hu)
  13. a b Simon Flóra: Angyalföldtől Óbudáig – 135 éve született Kassák Lajos. PestBuda, 2022. március 21.
  14. Séta a perifériákon: Bulcsú utca 19/21. Kassák Múzeum, 2021. november 12.
  15. Budapest V. kerület polgári házassági anyakönyve, 244/1928. folyószám.
  16. Nagy Etel: Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  17. http://home.hu.inter.net/kortars/0111/czeizel.htm
  18. „A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és a Tett Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n
  19. a b „A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és a Tett – Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n
  20. a b „A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és A Tett – Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n
  21. „A magunk módjára üvölthettünk” – Kassák Lajos és A Tett ­– Csunderlik Péter történész írása az elsovh.hu-n – benne leidézve: Kassák Lajos: A magyar avantgárd három folyóirata (Helikon, 1964/2–3. 215–255.)
  22. http://444.hu/2014/01/02/az-osztrak-nemzeti-konyvtar-digitalizalta-kassak-lajos-folyoiratanak-becsben-szerkesztett-szamait/
  23. 134 éves lenne Kassák Lajos, Reczai Lilla cikke, 2021. március 21. (közli: ma7.sk)
  24. Rába György: Csöndherceg és a nikkel szamovár című kötetben a Kassák Lajosról szóló fejezet ­– A föllázított valóság poézise (A ló meghal, a madarak kirepülnek) – újraközli: dia.hu
  25. Avantgárd világlátás és ábrázolásmód Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című alkotásában – Török Enikő művészeti blogja
  26. Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek – elemzés az erettségitetelek.com-on
  27. A Kassákizmus nem ismert határokat – Urbán Csilla cikke a Népszavában (2018. január 26.)
  28. Bodzay Zoltán: Kassák és a beat-nemzedék; Óbudai anziksz, 2017 ősz
  29. 134 éves lenne Kassák Lajos, Reczai Lilla cikke, 2021. március 21. (közli: ma7.sk)
  30. Vidor Miklós: Kassák évfordulóján; Liget folyóirat; 1997. augusztus 17.
  31. a b c d Kassák Lajos: Derkovits Gyula emlékére című cikke a Nyugat 1934. évi 22. számában
  32. Farkas Zoltán: Disputa Kassák Lajos Derkovits-cikkével (Nyugat, 1934. évi 23-24. szám)
  33. Új vezető a Kassák Múzeum élén. kultura.hu , 2020. november 11.
  34. Kassák! A múzeum állandó kiállítása. (Hozzáférés: 2023. október 23.)
  35. Kassák Kortárs Művészeti Díj. (Hozzáférés: 2023. október 23.)
  36. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNZ-WLXF : accessed 23 August 2015), István Kassak, 03 Feb 1844; citing Malženice, Trnava, Slovakia, line , reference ID 104, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  37. A Kassák család szlovák származású. Kassák János minden bizonnyal nem, vagy csak alig beszélt magyarul. A neve a sírkövén Jano Kaššak alakban szerepel.
  38. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KS53-ZLD : accessed 23 August 2015), Joannes Kassak, 03 Jan 1800; citing Veľké Kostoľany, Piešťany, Slovakia, line , reference ID 170, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,431,561.
  39. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:KS53-X4G : accessed 25 August 2015), Michaël Kosak, 16 Jul 1771; citing Veľké Kostoľany, Piešťany, Slovakia, line , reference ID 97, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm 2,431,560.
  40. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-PLKT : accessed 23 August 2015), Helena Meliss, 03 Jun 1813; citing Leopoldov, Hlohovec, Slovakia, line , reference ID 229, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  41. Melis János családja a XVIII. században 'Melisch' alakban írta a vezetéknevét, amely a XIX. század elejére változott 'Melis', 'Meliss' alakra.
  42. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVNC-PQ1X : accessed 25 August 2015), Joannes Meliss, 16 Sep 1770; citing Leopoldov, Hlohovec, Slovakia, line 62, reference ID 297, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  43. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-G7QT : hozzáférés 2015. augusztus 25.), Elizabetha Istenes, 16 Aug 1862; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line 260, reference ID 167a, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  44. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-KPCR : accessed 23 August 2015), Stephanus Istenes, 1820; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line , reference ID , state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  45. Érsekújvár 1663-as török általi elfoglalása során az őslakosok a vár feladásáért cserébe vagyonukkal sértetlenül elvonulhattak Komárom várába. A visszafoglalást követően a családok nagy része visszaköltözött. Az Istenes család a város 1685-ös felszabadítását követően már a városban található. Nem tudni azonban, hogy visszaköltözött őslakosok voltak-e, vagy máshonnan vándoroltak oda. Vö.: Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 1932. 247. o.
  46. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-JRL3 : accessed 24 August 2015), Joannes Istenes, 28 Feb 1778; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line , reference ID 429, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  47. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-VMMM : accessed 24 August 2015), Maria Kádek, 06 Mar 1787; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line , reference ID 573, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  48. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-2NR3 : accessed 24 August 2015), Maria Jambrikovits, 24 Feb 1829; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line , reference ID 667, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .
  49. Nem ismeretes, hogy Kassák Lajos mennyire volt tisztában azzal, anyjáról nemesi ősei vannak. Talán tudta, de titkolta, hiszen karakteres baloldali nézeteivel ezt nehéz lett volna összeegyeztetnie. Az se kizárt, hogy fogalma se volt róla. A Jambrikovics középkori eredetű, Varasd környéki horvát nemzetiségű nemesi család, zlathari és ladislaveci előnevekkel. A családból György, Zrinyi Miklóstól kelt bizonyságlevéllel költözött Magyarországba 1649-ben, hol Érsekújvár újjáépítőjének, Széchényi György esztergomi érseknek nővérét, Széchényi Juditot vette nőül. Vö.: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. V. kötet, 229-232. o. A családfán szereplő Ádám György szépunokája.
  50. "Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1910," database with images, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVN8-K4D7 : accessed 24 August 2015), Catharina Ottinger, 21 Nov 1804; citing Nové Zámky, Nové Zámky, Slovakia, line , reference ID 200, state regional archives, Slovakia; FHL microfilm .

Források

További információk

Online

Szakirodalom

Kapcsolódó szócikkek