A mai világban a Bikszád nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Hatása érezhető volt a politikában, a kultúrában, a technológiában és az emberek mindennapi életében. A Bikszád vitákat, vitákat és jelentős változásokat generált, amelyek előtte és utána is megjelölték a közelmúlt történelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Bikszád jelentőségét, következményeit és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Az eredetétől a következményeiig részletesen elemezzük a Bikszád szerepét a jelenlegi világban és a jövőbe való vetületét.
Bikszád (Bixad) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Bikszád |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 447055 |
SIRUTA-kód | 137078 |
Népesség | |
Népesség | 2343 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 215 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bikszád témájú médiaállományokat. | |
Bikszád (románul: Bixad) település Romániában, Szatmár megyében.
Az Avas hegység keleti oldalán, Avasújfalutól északnyugatra fekvő település.
A bik (bükk) és szád (nyílás) szavak összetétele; jelentése "a bükkös erdő bejárata".[1]
Bikszád egykor az avassági uradalommal együtt a meggyesi várhoz tartozott. Nevét már a 15. században is Bykzadnak írták, s a Meggyesaljai Mórocz család volt birtokosa.
16. században a Báthoryaké, majd a Lónyay, Rhédey, és később a Wesselényi családé volt.
1604-ben Hosszúmező és Técső határperében volt említve.
1660-ban Kemény János erdélyi fejedelem is ide húzódott téli szállásra.
Bikszád-nak a 17. század óta két nevezetessége van: a kolostor és a gyógyfürdő.
Kolostora:
A Péter és Pálról elnevezett bikszádi apátságot 1689-ben alapította Károlyi Ézsaiás trapezunti szerzetes apát, akit 1703-ban a kolostort megtámadó oláhok öltek meg.
1753-ban a Szent Bazil görögkatolikus szerzetesrend vette birtokába, s övék volt még a 20. század elején is.
A kolostor búcsújáróhely, melyet mind a görög, mint a római szertartású hívek elzarándokolnak.
1898-ban egy tűzvészben a kolostor leégett, de rendfőnöke Pászthory Árpád újjáépíttette.
Gyógyfürdője:
Már a 17. században is országos hírű volt. Messze vidékekről keresték fel az itteni gyógyvizet. A bikszádi gyógyvíz hatását tekintve már akkoriban is vetekedett a krancheni, gleichenbergi és niederseltersi forrásokkal.
Már a 19. században palackozták az itteni gyógyforrások vizét, s szinte a világ minden tájára szállítottak belőle.
A középkorban Bikszád erdőkkel borított környékén aranyat is bányásztak egy ideig.
A településnek a 19. század első felében több birtokosa is volt: például a gróf Teleki, a gróf Károlyi, báró Wesselényi, báró Vécsey, Bagossy, Becsky, Darvay, Nagy, Szirmay, Máthay, Mándy, Dózsa, Tatár, Finta családok.
A 20. század elején legnagyobb birtokosa a gróf Károlyi család, és a Szent Bazil szerzetes rend volt.