Dobra (Szatmár megye)
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Dobra (Szatmár megye) témáját, elemezve annak különböző aspektusait, hatásait és perspektíváit. A Dobra (Szatmár megye) az utóbbi időben érdeklődés és vita tárgya volt, és relevanciája különböző területeken folyamatosan nő. Ezeken az oldalakon végig elmélyülünk történetében, fejlődésében és következményeiben, valamint az általa kiváltott véleményekben és vitákban. Multidiszciplináris megközelítésből különböző nézőpontokból közelítjük meg a Dobra (Szatmár megye)-et, megpróbálva rávilágítani annak következményeire és jelentésére. Röviden, ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és szigorú látásmódot kínáljon a Dobra (Szatmár megye)-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsa a tudást és a témával kapcsolatos vitákat.
| Dobra (Dobra) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szopor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsószopor |
| Irányítószám | 447291 |
| SIRUTA-kód | 138949 |
| Népesség | |
| Népesség | 925 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1124 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 144 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 29′ 41″, k. h. 22° 49′ 39″47.494766°N 22.827622°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 41″, k. h. 22° 49′ 39″47.494766°N 22.827622°E | |
 | |
Dobra (románul: Dobra) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Szatmár megyében, Nagykárolytól délkeletre, Krasznabéltek, Alsószopor, Nántű és Rákosterebes között fekvő település.
Története
Dobra és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, amit a határában az úgynevezett Pogányvár nevű dűlőben talált bronzkori leletek; bronzeszközök, karikák is bizonyítanak.
Nevét már a Váradi regestrumban is említették. Nevét akkor is mai alakjában Dobra néven írták.
A Bélteki uradalomhoz tartozott, s annak sorsában osztozott. A Drágfiak birtoka volt.
1424-ben a Drágfiak osztozkodásakor a Bélteki ág szerezte meg a birtokot.
1470-ben Bélteki Mihály hűtlensége miatt a birtokot a Drágfiak szerezték meg, majd a család XVI. század közepe táján történt kihalása után a Kővári uradalomé lett, s később pedig az Erdődi uradalomhoz került.
1592-ben az Erdődi uradalommal együtt a Szatmári váré lett.
1636-ban Prépostvári Zsigmond és felesége Széchy Katalin lett az egész helység birtokosa.
Az 1600-as évek közepe tájától Rákóczi birtok volt.
1773-ban gróf Károlyi családé lett, a családból Károlyi Antal kapott rá királyi adományt a bélteki uradalommal együtt.
Károlyi Antal ide telepítette Béltek magyar lakosságát is.
A Károlyi család birtoka volt az 1900-as évek elején is.
Az 1900-as évek elején 271 házból álló magyar kisközség volt, 1318 református lakossal, és 5626 katasztrális hold határral.
A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott, a második bécsi döntés után 1944-ig Szilágy vármegye része.
Nevezetességek
- Református temploma – 1797-ben épült.
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Hivatkozások
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}