Gilvács
A mai világban a Gilvács olyan téma, amely az élet minden területéről felkeltette az emberek figyelmét és érdeklődését. A társadalomra gyakorolt hatásától a politikai és közgazdasági relevanciájáig a Gilvács sokrétű témának bizonyult, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ahogy haladunk előre a digitális korszakban, a Gilvács továbbra is releváns és aktuális, olyan kérdéseket és kihívásokat vet fel, amelyek megérdemlik, hogy komolyan és átgondoltan foglalkozzunk velük. Ebben a cikkben a Gilvács különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mindennapi életünkre gyakorolt hatásáig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy folyamatosan változó témára.
| Gilvács (Ghilvaci) | |
 | |
| Római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Majtény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kismajtény |
| Irányítószám | 447202 |
| SIRUTA-kód | 138235 |
| Népesség | |
| Népesség | 355 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 106 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 40′ 42″, k. h. 22° 40′ 15″47.678390°N 22.670816°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 42″, k. h. 22° 40′ 15″47.678390°N 22.670816°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gilvács témájú médiaállományokat. | |
Gilvács (románul Ghilvaci, németül Gilwatsch) település Romániában, Szatmár megyében. 1992-ben 399 lakosa volt.
Fekvése
A Kraszna partján, Nagymajtény közelében fekszik.
Története
Gilvács nevét 1393-ban Gyluach, 1466-ban Gelwach alakban írták a korabeli oklevelek.
1398-ban a Szántói Petten család birtoka volt. 1391-ben és 1417-ben itt iktatták be Báthori Istvánt (későbbi országbírót) és fivérét, Báthori Benedeket, az ecsedi uradalom urait. 1609-ben a Báthoryak után Tedy Bálint kapta meg, később újra az ecsedi uradalomhoz tartozott, s Bethlen-, majd Rákóczi-birtok lett.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, és svábokat telepített ide 1751-ben, ők lettek a település újbóli megalapítói.
Lakossága 1941-ben 738 fő, amelyből 28 német volt.
Közlekedés
A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Látnivalók
Jegyzetek
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Kapcsolódó szócikkek
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}