Károlyipuszta

Ennek a cikknek a célja a Károlyipuszta fontosságának bemutatása a mai társadalomban. A Károlyipuszta évek óta aktuális téma, és hatása az utóbbi időben sokkal nyilvánvalóbbá vált. Megalakulása óta a Károlyipuszta alapvető szerepet játszik a mindennapi élet különböző területein, személyes és kollektív szinten egyaránt. Ebből az alkalomból részletesen elemezzük a Károlyipuszta hatását a különböző területeken, valamint annak mai relevanciáját. Emellett széleskörű és kritikus perspektívát kíván nyújtani a Károlyipuszta társadalmunkban betöltött szerepéről, kiemelve a kultúrára, politikára, gazdaságra és technológiai fejlődésre gyakorolt ​​hatását.

Károlyipuszta (Horea)
Ortodox templom
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségSzaniszló
Rangfalu
KözségközpontSzaniszló
Irányítószám447263
SIRUTA-kód138707
Népesség
Népesség133 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság142 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 41′ 04″, k. h. 22° 14′ 08″47.684444°N 22.235556°EKoordináták: é. sz. 47° 41′ 04″, k. h. 22° 14′ 08″47.684444°N 22.235556°E
Térkép

Károlyipuszta (Horea), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében.

Fekvése

Szaniszló közelében, attól északnyugatra, a magyar határ mellett fekvő település.

Története

Károlyipuszta nevét 1335ben, majd 1352-ben említette először oklevél Karul néven. 1340-ben és 1347-ben p. Korwl, 1431-ben Karul, Nagkarol, 1888-ban Karuly puszta, 1913-ban Karuly néven írták.

A mai Karuly-puszta vidékén valamikor két ilyen nevű falu feküdt. Nagykárolyal rokon nevükből és a szomszédságból a Kaplon nemzetségbeliek itteni szerepére lehet gondolni. Az egyik Karulyt, amely 1347-ben "circa aliam possessionem similiter Korwl a parte meridionalis" terült el a Báthori-rokonság még a 13. század közepe körül megszerezhette, mert több ág osztozott rajta. A másikat Bátori Bereck fiai kapták Károly Róbert királytól. Valamelyik később, 1423 körül a Nábárádiakhoz és Bánkiakhoz került, de addigra már egyiknek sem volt lakosa.

1913-ban Szaniszló része volt.

A mai települést a két világháború között, Kolozs megyéből érkezett móc telepesek alapították.

1941-ben visszakerült, majd 1956-ban ismét önálló településsé vált.

1910-ben 352 lakosából 22 román, 330 magyar volt.

2002-ben 203 lakosából 202 román, 1 magyar volt.

Nevezetességei

  • Ortodox temploma - 1930-ban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték fel.
  • Horea mellszobra - 2006-ban állították fel a falu központjában.

Jegyzetek

Források