Patóháza
A Patóháza iránti érdeklődés az elmúlt években megnövekedett, és különböző területeken vált beszéd- és vitatémává. Ha többet tudunk a Patóháza-ről, jobban megérthetjük annak fontosságát és relevanciáját a mindennapi életünkben. Ebben a cikkben a Patóháza-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Különféle nézőpontokat és véleményeket is elemezünk a témában, azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos jövőképet adjunk a témáról.
| Patóháza (Potău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Aranyosmeggyes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Aranyosmeggyes |
| Irányítószám | 447191 |
| SIRUTA-kód | 138146 |
| Népesség | |
| Népesség | 907 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 297 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 45′ 24″, k. h. 23° 07′ 15″47.756727°N 23.120901°EKoordináták: é. sz. 47° 45′ 24″, k. h. 23° 07′ 15″47.756727°N 23.120901°E | |
 | |
Patóháza (románul: Potău) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Szatmár megyében, Aranyosmeggyestől délre, a Szamos folyó jobb partján fekvő település.
Története
A település nevét a korabeli oklevelek a 15. században említik először Magasmart néven, ez volt a falu ősi neve.
A 15. században a Magasmarti Pathó család birtoka volt.
A falu a 15. század közepe tájáig a Meggyesi vár-hoz tartozott.
1547-ben Pathó Menyhért magasmarti jószágára királyi adományt kapott, majd a birtok nagy része zálogba került.
A 17. században legnagyobb birtokosa a Tóth család volt, aki a Pathó család-ba is beházasodott.
1600-ban a Perényieké, Perényi Zsófia a Székely György özvegye kapott itt részbirtokot.
1665-ben Sándorházi Ferenc és felesége Thury Zsuzsanna, Kende Jánosné és Horváth Istvánné volt birtokosa.
1717-ben Viszocsányi Sándor-nak volt itt birtoka.
A 18. században több birtokosa is volt: a gróf Teleki, báró Bánffy, báró Wesselényi és a Darvay, Csabay, Fülep, Görög, Szeőke, Zoltán, Décsey, Gáspár, Bethlen, Kovács és Kún családok birtoka volt.
A 19. században a Becskyek, Tarczyak, a Bethlen, Selyebi Kovács családok birtoka volt.
A 20. század elején birtokosa gróf Dégenfeld Mária volt itt a nagyobb birtokos, de volt itt még részbirtoka Tóth Móricz-nak is.
A Szamos mellé épült Patóháza az évszázadok során többször költözött új helyre a Szamos folyó áradásai miatt.
Borovszky Samu az 1900-as évek elején a következőket jegyezte fel a településről: „Kisközség a Szamos mellett, 221 házzal, 1151 lakossal, akik között 448 magyar és 666 oláh, 675 görögkatolikus, 398 református, 72 izraelita vallású. Határa 2386 k. hold. A község postája, távírója, vasúti állomása: Aranyosmeggyes.”
Nevezetességek
- Református templom – 1896-ban épült.
- Görögkatolikus templom – a 19. század vége felé épült.
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Jegyzetek
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
