Ez a cikk a Gyöngy (település) témával foglalkozik, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Gyöngy (település) ősidők óta felkeltette az emberiség kíváncsiságát és intrikáit, csodálatot és vitákat is kiváltva. A történelem során a Gyöngy (település) jelentős szerepet játszott a társadalomban, befolyásolva azt, ahogyan az emberek viszonyulnak a környezetükhöz, és hogyan érzékelik azt. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy alaposan elemezzük és megértsük a Gyöngy (település) sokrétű aspektusait, azzal a céllal, hogy bővítsük ismereteinket és a minket körülvevő világról alkotott képünket. Ily módon arra törekszünk, hogy rávilágítsunk a Gyöngy (település) különféle következményeire és következményeire, amelyekkel a Gyöngy (település) járt és van ma is.
Gyöngy (Giungi) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Krasznabéltek |
Rang | falu |
Községközpont | Krasznabéltek |
Irányítószám | 447043 |
SIRUTA-kód | 137005 |
Népesség | |
Népesség | 138 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 30 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 131 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Gyöngy falu Romániában, Szatmár megyében.
Szatmár megye délkeleti részén, Krasznabéltektől északnyugatra található.
Nevét a Krasznába folyó Gyöngy patakról kapta.
A település nevét az oklevelek 1215-ben Perlu néven említették először.
1220-ban Perl, 1421-ben Gengh, 1433-ban Gyengh, 1475-ben Gewngh, 1589-ben Gyengh néven írták.
A falu a bélteki uradalom-hoz tartozott, lakosai eredetileg németek voltak, akiket a 12. század második felében telepítettek a király földjére.
A 14.-15. században a Csákiak birtoka volt.
1421-ben Csáky Miklós erdélyi vajda szolnoki ispán és testvére György székely ispán, valamint Szatmár, Ugocsa és Kraszna megyék ispánja osztozott meg a birtokon.
1489-ben Csáky Benedek részét Drágfy Bertalan kapta meg.
1592-ben a Drágfy család kihalta után az erdődi uradalommal együtt a szatmári várhoz, és a szatmári uradalomhoz tartozott
1633-ban egyes részeit Lokácsi Prépostváry Zsigmond kapta meg a bélteki uradalommal együtt.
Az 1600-as években a Károlyi család birtoka lett, s az övék maradt egészen a 19. század közepéig.
A 19. század közepétől nagyobb birtokosai a Cserey, báró Bánffy és a Borbola családok voltak.