Bethlenkeresztúr

Ebben a cikkben a Bethlenkeresztúr témával foglalkozunk, amely az évek során különböző területeken tanulmányozás és érdeklődés tárgya volt. A Bethlenkeresztúr olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatása és hatása miatt. Egy részletes és kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Bethlenkeresztúr kapcsán javasolt különböző nézőpontokat és megközelítéseket, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Hasonlóképpen feltárjuk a Bethlenkeresztúr különböző kontextusokban tapasztalt következményeit és következményeit, valamint az általa jelentett kihívások kezelésének és megoldásának lehetséges módjait. Kritikus reflexióval és szigorú elemzéssel igyekszünk hozzájárulni a Bethlenkeresztúr megértéséhez és ismeretéhez, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk a vitát, valamint gazdagító és konstruktív jövőképet segítsünk elő ebben a témában.

Bethlenkeresztúr (Cristur-Șieu, Oberkreuz)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségSajóudvarhely
Rangfalu
KözségközpontSajóudvarhely
Irányítószám427311
SIRUTA-kód34832
Népesség
Népesség467 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság287 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834°N 24.302944°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834°N 24.302944°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlenkeresztúr témájú médiaállományokat.

Bethlenkeresztúr (némely forrásokban Sajókeresztúr, vagy Magyarkeresztúr, románul Cristur-Șieu, németül Oberkreuz, az erdélyi szász nyelven Eberscht-Kreiz) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 23 km-re nyugatra, Bethlentől 16 km-re délkeletre, Sajókiskeresztúr, Sajószentandrás, Sajósárvár és Pogyerej közt, a Sajó jobb partján fekvő település.

Története

1332-ben említi először a pápai tizedjegyzék, de Sancta Cruce néven.

A falu lakossága a reformáció idején áttért az unitárius, majd a református vallásra. A falut 1603-ban Giorgio Basta katonái elpusztították, a kőtemplomot is lerombolták. A megcsappant magyar lakosság mellé ezt követően románok települtek, de a magyar lakosság sem pusztult ki teljesen, mert a magyar lakosok adakozásából a templomot újjáépítették. 1754-ben azonban ismét romlásnak indult és ezúttal nem volt aki újjáépítse. 1837-ben Hodor Károly már ezt írta róla: „Itt csak volt református templom, melynek puszta falai közt a fül ma csak csendességet hall a madarak napestig való csevegésén kívül.”[2] A 18. század közepére a magyar lakosság négy családra apadt, ennek ellenére 1848-ban egy kis református templomot építettek a maguk számára.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 744 lakosából 683 román, 58 magyar és 3 német volt.

2002-ben 486 fő lakta a települést, ebből 469 román, 11 magyar és 6 cigány.

Hivatkozások

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  2. ↑ Hodor Károly: Doboka vármegye természeti és polgári esmértetése

Források