Alsóegres (Sajóudvarhely község)

A mai világban a Alsóegres (Sajóudvarhely község) olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. A terület tudósaitól és szakértőitől kezdve a nagyközönségig a Alsóegres (Sajóudvarhely község) mindenki figyelmét felkeltette, heves vitákat és vitákat váltva ki különböző területeken. Lenyűgöző történetével és fejlődésével a Alsóegres (Sajóudvarhely község) a társadalom, a kultúra és a mindennapi élet különböző aspektusait befolyásolta. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Alsóegres (Sajóudvarhely község) számos aspektusát, elemezve hatását, következményeit és jelentését a mai világban.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Alsóegres (egyértelműsítő lap).
Alsóegres (Agrișu de Jos)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségSajóudvarhely
Rangfalu
KözségközpontSajóudvarhely
Irányítószám427307
SIRUTA-kód34798
Népesség
Népesség328 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság314 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 25″, k. h. 24° 14′ 15″47.157028°N 24.237612°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 25″, k. h. 24° 14′ 15″47.157028°N 24.237612°E
Térkép

Alsóegres (románul: Agrișu de Jos, régebbi nevén Bethlenegres) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Beszterce-Naszód megye nyugati részén helyezkedik el, Felsőegrestől keletre, Besztercétől 35 km-re nyugatra, Bethlentől 8 km-re délkeletre.

Története

1408-ban említi először írott forrás Egres néven, 1576-ban már Oláhegres néven jelentkezik a forrásokban. A középkorban és kora újkorban a Bethlen-család birtokolta, ők a települést 1482-ben Moldvából hozott román jobbágyokkal telepítették be. Az 1658-as tatárjárás idején elpusztult, később újratelepült.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. A második bécsi döntés visszaítélte Magyarországnak, 1941-ben a magyar hatóságok Felsőegressel egyesítették Bethlenegres néven. A két település 1945 után ismét különvált.

Lakossága

1850-ben 137 román lakosa volt.

1910-ben a falu lakossága már 200 főt számlált, ebből 195 román, 5 magyar volt.

2002-ben 387 lakosából 385 román, 2 ukrán volt.

Források

Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.  

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro