Buzamező

Üdvözöljük ebben a cikkben, amely a Buzamező-ről szól, amely téma az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. A következő bekezdésekben a Buzamező különböző oldalait fogjuk feltárni, a történetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Elemezzük a különböző területekre gyakorolt ​​hatását, valamint szakértők és hétköznapi emberek véleményét a Buzamező-ről. Ez a cikk kétségtelenül lehetőséget ad arra, hogy mélyebben elmélyüljünk egy olyan témában, amely mindannyiunkat foglalkoztat, és arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk mindennapi életünk fontos kérdéseiről.

Buzamező (Buzaș)
Buzamező görögkeleti fatemploma
Buzamező görögkeleti fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségOroszmező
Rangfalu
KözségközpontOroszmező
Irányítószám457291
SIRUTA-kód142514
Népesség
Népesség128 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság246 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 18′ 25″, k. h. 23° 34′ 45″47.306934°N 23.579124°EKoordináták: é. sz. 47° 18′ 25″, k. h. 23° 34′ 45″47.306934°N 23.579124°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzamező témájú médiaállományokat.

Buzamező (románul: Buzaș) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, a Szamos bal partja közelében, Zsibótól északkeletre, Oroszmező és Konkolyfalva között fekvő település.

Története

Buzamező nevét az oklevelek 1554-ben említették először Buzamezeo néven. Románul Buzasiu néven írták. A település kezdetektől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. Nevét is a búzatermesztésről kapta.

1554-ben Balassa Imre özvegyét Somi Annát írták a település birtokosának, aki birtokának negyedrészét második férjére Patócsi Boldizsárra hagyta.

1560-ban II. János király Bebek Ferenctől birtokrészét Bátori Kristófnak és nejének Damiska Katának adományozta, 1564-ben pedig a Somi Annáról gyermekeire szállt birtokrészt azoktól hűtlenségük miatt ugyancsak elkobozta és Némethi Ferenc tokaji várnagynak, s nejének Balassa Zsófiának és annak testvérének Balassa Margitnak adományozta.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta

1600-ban Mihály vajda a Bocskai Istvántól hűtlenség miatt elvett itteni birtokrészét Csáky Istvánnak adományozta.

1627-ben Bethlen Gábor fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni birtokrészükben megerősítette.

1694-ben Kornis Zsigmond birtoka volt.

1696-ban Buzamező hódoltsági falu volt.

Az 1600-as évek közepétől 1739-ig a Kornis család tagjainak birtoka volt.

1810-ben gróf Haller Jánosnét írták birtokosának.

1820-ban gróf Lázár Jánosné gróf Kornis Anna utódaié.

1857-ben 287 lakosa volt, 54 házban. Lakosai közül 2 római katolikus, 267 görögkatolikus, 5 református, 13 zsidó volt.

1863-ban Buzamezőt Hosszú László, báró Jósika Miklós, Leó Gyula, és Géza, Frink Jakab birtokának írták. 1886-ban 60 házban 277 oláh lakosa volt. Határa 1593 kataszteri hold volt.

1891-ben 312 lakosa volt, ebből 1 római katolikus, 297 görögkatolikus, 5 református, 9 izraelita volt.

1898-ban Frink Endre és Lajos, valamint Vertik Gáborné Ujfalvi Eszter birtoka volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek

Itt születtek

  • Daday Jenő bölcseleti doktor a magyar Nemzeti Múzeum segédőre, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Daday Elek és Méhessy Sarolta fia 1855. május 24-én itt Buzamezőn született. Kolozsváron tanult, természetrajzi és állattani kutatásokkal foglalkozott, e témában írta cikkeit is.

Hivatkozások

Források

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.