A mai világban a Felsőnyárló egyre nagyobb érdeklődés témája különböző területeken és ágazatokban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Felsőnyárló a megbeszélések és elemzések konvergenciapontjává vált. Hatása különböző területekre terjed ki, a gazdaságtól és a politikától kezdve a társadalomig és a kultúráig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Felsőnyárló témáját, elemezve annak következményeit és következményeit különböző összefüggésekben. A Felsőnyárló megjelenésétől napjainkig meghatározó tényezőnek bizonyult a döntéshozatalban és a világ alakításában, amelyben élünk.
Felsőnyárló (Stâna) | |
![]() | |
Felsőnyárló főutcája | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Zilah megyei jogú város |
Irányítószám | 450002 |
Körzethívószám | +40 x60[1] |
SIRUTA-kód | 139722 |
Népesség | |
Népesség | 267 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2 (2002) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 275 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőnyárló témájú médiaállományokat. | |
Felsőnyárló, 1910-ig Felsőkékesnyárló (románul: Stâna) falu Romániában, Szilágy megyében.
Zilahtól 11 km-re délkeletre, a Meszes-hegység déli lábánál fekszik.
A falu román és magyar neve is arra utal, hogy területét korábban legelőnek használták: stână 'esztena' és nyárló 'nyaralóhely' (ti. a juhoké).
Ugyan Felsew Nyarlo alakban már 1438-ban említették, de a 17. század végéig csupán a környező falvak által használt legelőterület volt. Akkor települt, román lakossággal. A falut először 1722-ben említették (Felső-Kékes-Nyárlo).
Doboka vármegyéhez, 1876-tól Szilágy vármegyéhez tartozott. 1837-ben erdeje, legelője, gyümölcsöse és fehérbort termő szőlőhegye volt.
1778-ból származó fatemplomát 1997-ben a Szilágysomlyóhoz tartozó bükki apácakolostorba szállították.[2]