MÁV 395.1 sorozat

Ebben a cikkben a MÁV 395.1 sorozat világát fogjuk felfedezni, belemélyedve annak legrelevánsabb és legjelentősebb aspektusaiba. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a jövőbeni lehetséges alkalmazásaiig elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely ezt az izgalmas témát kívánja megvilágítani. Kutatások és részletes tanulmányozás révén azt reméljük, hogy teljes és gazdagító látásmódot nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse a MÁV 395.1 sorozat fontosságát és relevanciáját a mai világban. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és kutatás útján, ahol a MÁV 395.1 sorozat minden aspektusát feltárjuk, hogy teljes mértékben megértsük hatását és lehetőségeit.

Steyrtalbahn 1–6  /  Mori–Arco–Riva 1–4 / SB 40  /  SKGLB 3–12  /  ÖBB 298.1  /  StLB S7, S11, S12  /  MÁV 395.1  /  CFR 395.1  /  JDŽ 183

kkStB U  /  NÖLB/StLB/BBÖ U  /  ÖBB 298  /  ČSD-Baureihe U 37.0  /  MÁV 395.1  /  Zillertalbahn 1–2  /  JDŽ 188

Steyerbahn kkStB U
Gyártó Krauss/Linz Krauss/Linz
StEG
Gyártásban 1888, 1890–1893, 1914 1897–1922
Selejtezés: 1973 (ÖBB) 1982 (ÖBB)  /  1964 (ČSD)  /  1963 (MÁV)
Jelleg: C1-n2t
Nyomtávolság: 760 mm
Ütközők közötti hossz: 7680 mm / 7910 mm 7182 mm
Magasság: 3350 mm 3594 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága: 1900 mm
Össztengelytávolság: 4100 mm / 4000 mm 4000 mm
Szolgálati tömeg: 22,0 t 24,0 t
Tapadási tömeg: 17,7 t 19,5 t
Legnagyobb sebesség: 40 km/h 35 km/h
hajtókerék-átmérő: 820 mm
Futókerékátmérő hátul: 570 mm
Hengerek száma: 2
Hengerek átmérője: 290 mm
Dugattyúk lökethossza: 400 mm
Gőznyomás: 12 atm
Tűzcsövek száma: 97 103
Tűzcsőhossz: 3000 mm 3250 mm
Rostélyfelület: 0,8 m² 1,0 m²
Sugárzó fűtőfelület: 3,46 m² 4,42 m²
Csőfűtőfelület: 40,65 m² 42,25 m²
Forrfelület: 43,11 m² 46,67 m²
Vízkészlet: 2,6 m³ / 2,9 m³ 3,2 m³
Tüzelőanyagkészlet: 0,9 t / 1,0 t 1,4 t
Vezérlés: Heusinger
Fék: Kábelfék, később légűrfék
Technikai érdekességek egyes mozdonyokon hosszú füstkamra
Teljesítmény: 225 LE

A MÁV 395.1 egy keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdony sorozat volt.

A Steyrtalbahn 1–6 mozdonyai 760 mm-es keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdonyok voltak, melyeket kifejezetten erre a pályára fejlesztettek ki. Ez volt az elődje a kkStB U sorozatnak, amely Európa egyik legnagyobb számban épített keskeny nyomtávú gőzmozdonya volt. 1953 után az ÖBB a 298.1 sorozatba osztotta be őket. Ezt a mozdonytípust több helyi magán-vasúttársaság használta a korabeli Ausztriában.

Története

298.102 in Sommerhübermühle auf der Steyrtalbahn
Lok 3 „Lago di Garda“, Gyári fotó 1891

A Felső-Ausztriai Steyrtalbahn első pályaszakaszának megnyitásakor 1888-ban vásárolt a Krauss Linzi Mozdonygyárától 3 szertartályos, 760 mm nyomtávú mozdonyt (1-3 számú mozdonyok). Ezek kéthengeres, telített gőzű, külső Heusinger vezérlésű, síktolattyús mozdonyok voltak.

A mozdony futóművét három csatolt és egy hátsó futótengellyel tervezték, amely oldalirányban együtt mozdult el a harmadik kapcsolt tengellyel. Ez az elrendezés Krauss-Helmholtz-vázszerkezet néven vált ismertté és kedvező volt az ívfutási tulajdonsága, még 60 m sugarú pályaíveken is, valamint ugyanazzal a sebességgel közlekedhetett előre és hátramenetben. A vezetőfülke alatt a futótengellyel alátámasztott kiegészítő külső keret lehetővé tette a nagy tűztér alkalmazását.

Ezek a mozdonyok teljes mértékben teljesítették a reményeket, így a Steyrtalbahn további három példányt építtetett. Az utolsó azonban már nagymértékben eltért a sorozattól és a Krauss 1914-ben megújított útvonalát követte. Rövid füstkamrával készült, hasonlóan a második sorozatú SKGLB gépekhez, azok azonban már hosszú víztartályosok voltak

Az 1 pályaszámú gépet egy balesetet követően 1937 selejtezték. A Birodalmi vasút idejében a megmaradt gépeket átszámozták DRB 99,7831-7835 pályaszámokra. A vonal államosítását követően az öt mozdony ÖBB 298.102-106 pályaszámokat kapott. A vízkészlet növelése érdekében a víztartályokat többször megnövelték. Először egy kicsit magasították, később elöl kiterjesztették a hengerek fölé. Ezek a módosítások jelentősen megváltoztatták a mozdonyok megjelenését.

Az utolsó mozdonyt 1972-ben vonta ki a szolgálatból a Steyrtalk. 1973-ban a sorozatot formálisan is selejtezték.

A Mori-Arco-Riva helyi vasúti 1891-ben négy a Steyrtalbahn-nak megfelelő típusú mozdonyt vásárolt. Az első hármat 1890-ben, az utolsót 1892-ben szállította a Krauss Linz cég. Az "ARCO", "RIVA", "Lago di Garda" és a "Pinzolo neveket kapták. A Déli Vasúttársaság (SB), amely ezeket a HÉV-eket üzemeltette, a négy gépet a 40 sorozatba osztotta. A 40,01 az első világháború után Olaszországba került. A 40,02 a k.u.k. Hadivasúthoz, majd onnan Lengyelországba, ahol egy erdei vasúton üzemelt. 1941-ben a MÁV állományába került 395.104 pályaszámon és Marosvásárhelyen üzemelt. A háború után a CFR kapta meg, ahol megtartották MÁV pályaszámát. A 40.03 JDZ 183-001-ként Jugoszláviába került. A 40,04 sorsa és holléte nem ismert.

kkStB U

Lok 3 (U.7) gyári fotó, Alsó-Ausztriai Vasút

1894-ben Stájerországban üzembe helyezték a Murtalbahn-t. Ennek a 76 km hosszú szakasznak, melynek megbízott üzemeltetője a kkStB volt, szüksége volt nagyobb teljesítményű mozdonyokra, mint az a típus, amit addig a keskeny nyomtávú vonalain a monarchia használt.

Ezért rendelt a Krauss cégtől négy mozdonyt a már bevált Steyrtalbahn típus alapján. Az alváz és a gőzgép gyakorlatilag nem változott, kazánt, tűzszekrényt és víztartályokat megnövelték. Ez jelentős fejlesztés volt a Steyrtalbahn típushoz képest: sík pályán a vontatási kapacitása 515 tonnára nőtt. 20 ezrelékes emelkedőn a mozdony 90 tonna terheléssel 20 km/h sebességre volt képes. A megengedett sebességét 35 km/h-ban állapították meg. 1897-től ez a sorozat akkor a rendszert követve - amelyet keskeny nyomtávú mozdonyoknál a kezdőbetűt a mozdony első telepítési helyéhez rendeli - U betűt kapott mint az osztály nevét (a Unzmarkt, a Murtalbahn kiindulópontja).

A 298.53 Grünburgban, OÖ

Ezek a mozdonyok olyan jól beváltak, hogy a monarchia majdnem minden keskeny nyomtávú vasútvonal üzemeltetője (kivéve Magyarországon, ahol a mozdonyépítés ment a maga módján) nagy számban rendelte és több mozdonygyár is építette. Az állami kkStB mellett a Stájer és Alsó-ausztriai Államvasutak és a Zillertalbahn is rendelt belőlük.

Az utolsó U sorozatú mozdony 1922 elején épült, amikor modernebb típusú mozdony már régóta létezett a StLB-nek. Ezek az U sorozatú mozdonyok a második világháború után az ÖBB tulajdonában kerültek, ahol 1953-ban 298 sorozatba osztották be és kétszámjegyű sorszámot kaptak.

Nagy számuk következtében még ma is sok mozdony üzemel a múzeum- és a turista vasutaknál, néhányat pedig mint egy mozdony-emlékművet kiállítottak.

Az U sorozat az monarchia felbomlása után

Az U37.002 nosztalgiamozdonyként a Jindřichův Hradec múzeumvasúton

Az első világháború bukása és a monarchia felbomlása után sok mozdony a sorozatból az utódállamokhoz került, köztük Csehszlovákiába, Lengyelországba, Olaszországba és Jugoszláviába. Csehszlovákiában a kkStB U mozdonyokat az U37.0 sorozatba osztották.

1939-ben az eredetileg U 1, U 15 és U 34 Csehszlovákiától a MÁV-hoz került, előbb mint 394.001II-003II, majd 1940-től rendre 395.101, 395.103 és 395.102 pályaszámokkal. A 395.101 és a 395.103 1944-ben a Szovjetunióhoz került (valószínűleg hadizsákmányként), a 395.102 1953-ban GV pályaszámot kapott, 1963–ban pedig selejtezve lett.

Megőrzött mozdonyok

Az SKGLB Lok 12 kirándulóvonattal a Murtalbahnon

Több példányban is megmaradt üzemképesen az utókor számára, 2004-ben reaktiválták a 298.102 mozdonyt, újjáépítették megnövelt víztartályokkal. Ez ma a legrégebbi 760 mm-es nyomtávú mozdony Ausztriában, ma a 298.106-tal a Steyrtal-i Múzeumvasút aktív mozdonyállományának része. A 298 104 a Ybbsthalbahn-Bergstrecke.Múzeumvasúton található

Három példányt a SKGLB állományából annak megszüntetése után 1957-ben eladtak a Stájer Tartományi Vasutaknak (StLB), azután kiállítottak mint műemlékek és így elkerülte a beolvasztást. A Lok 5, amely 1914 után Boszniában maradt, az 1970-es években a Club 760 megszerezte. Ezek most a Taurachbahn vagy SKGLB Múzeumban Mondseeben vannak kiállítva (kettő közülük üzemképesen tárolva).

Egy a Mori-Arco-Riva HÉV mozdonyai közül az ex Südbahn 40.02, mely később MÁV 395.104, majd CFR 395.104 pályaszámú volt, ma az USA-ban, Omahában az állatkert parkvasútján üzemel.

Csehországban ma az U 37 002 a Jindřichův Hradec múzeumvasút működőképes mozdonya. Az U 37. 008-t (korábban No. 12) 1966-ban leállították és ezután kiállították a Nymburk–i vasútállomáson. Az U 37.006 műszaki emlékként a szlovákiai Rózsahegyen (Ružomberok) van kiállítva.

Az U.37 szoborként Koperben, 1995

Az (kkStB) U 37 a szlovéniai Koperben látható.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB U című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Steyrtalbahn 1–6 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Roland Beier – Fahrzeugportrait Reihe U, transpress Verlag, 2001, ISBN 3-613-71152-4
  • Kroboth, Slezak, Sternhart – Schmalspurig durch Österreich, 4. Auflage, Verlag Slezak, 1991, ISBN 3-85416-095-X
  • Christian Hager, Peter Wegenstein – Steyrtalbahn, Verlag Denkmayr, 1998, ISBN 3-901838-22-8
  • Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7

További információk