Gyöngyös (település)

Gyöngyös
Szent Bertalan-templom
Szent Bertalan-templom
Gyöngyös címere
Gyöngyös címere
Gyöngyös zászlaja
Gyöngyös zászlaja
Mottó: „Ahol a nap és a hegy összeér”
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeHeves
JárásGyöngyösi
Jogállásváros
Alapítás éve1334
PolgármesterHiesz György (DK-Momentum-MSZP)
Irányítószám3200
Körzethívószám37
TestvértelepüléseiLista
Népesség
Teljes népesség27 887 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség540,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
Terület55,31 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 47′, k. h. 19° 56′47.783333333333, 19.93333333333347.783333°N 19.933333°EKoordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 19° 56′47.783333333333, 19.93333333333347.783333°N 19.933333°E
Gyöngyös (Heves vármegye) Gyöngyös Gyöngyös Pozíció Heves vármegye térképén
Gyöngyös weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyös témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gyöngyös (németül: Gengeß) város Heves vármegyében, a Gyöngyösi járás székhelye. A vármegyeszékhely után a vármegye második legnépesebb települése. Gyöngyöspüspöki, Mátrafüred, Mátraháza, Sástó, valamint Kékestető közigazgatási szempontból a városhoz tartoznak.

Fekvése

A vármegye nyugati részén helyezkedik el, Budapesttől 80, a megyeszékhely Egertől valamivel kevesebb, mint 60 kilométerre. Északról a Mátra, délről az Alföld határolja, emiatt a Mátra kapujának is szokás nevezni. Belterületét átszeli a Gyöngyös-patak, a Külső-Mérges-patak, a Belső-Mérges-patak és a Tarján-patak is.

Az 1971-ben átadott, 70 méter magas gyöngyösi toronyház

Megközelítése, közlekedése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 3-as főút, illetve az M3-as autópálya, előbbi a központján is áthalad, utóbbi néhány kilométerre délre halad el a belterületétől. Gyöngyösről indul a Mátra hegyein keresztül Egerig vezető 24-es főút és több más alsóbbrendű út is innen indul vagy itt ér véget. Utóbbiak közül a fontosabbak az alábbiak:

Vasúton a MÁV 85-ös számú Vámosgyörk–Gyöngyös-vasútvonalán közelíthető meg, amelynek egy állomása (Gyöngyös vasútállomás) és egy megállóhelye (Kitérőgyár megállóhely) működik a város területén. Előbbi közúti megközelítését a 24 312-es számú mellékút biztosítja.

Gyöngyös tömegközlekedését a Volánbusz látja el. A várost hat helyi autóbuszjárat szolgálja ki, amelyek a következők: 1, 1A, 2, 3, 3A, 4.

A 2022. december 11-től érvénybe lépő menetrendváltástól kezdve óránként közvetlen sebesvonat indul a Keleti pályaudvar és Gyöngyös között Mátra InterRégió néven, az egri Agria InterRégió járatokkal összehangolva. Így Budapest irányából a város már vasúton is közvetlen eljutási lehetőséget kap. A tervek szerint az 1960-ban átadott Koháry úti szűk autóbuszállomást a vasútállomáshoz közelebb, a Kömlei Károly Sporttelep helyére költöztetnék.

Nevének eredete

A rajta átfolyó Gyöngyös-patakról kapta a nevét, amelynek mai alternatív neve Nagy-patak, és a Gyöngyös névváltozata először 1284-ből adatolható Gungus alakban. Ez az országban sok helyen előforduló pataknév olyan vízfolyást jelöl, amelynek partján sok volt a fagyöngy, amelyből madárfogó lépet főztek, és ínséges időben takarmányozásra is használtak, vagy amelyben bőven tenyészett a folyami gyöngykagyló.

Nem helytállók azok a romantikus és nepetimológiás magyarázatok, amelyek szerint a város nevét a Mátravidéket megszálló „kún-palóc” törzs valamelyik nőtagjától kaphatta, akit Gyöngyös néven neveztek. Avagy hogy a Árpád egyik leányát nevezték volna Gyöngynek, aki követve atyját a Mátra vidékére, itt halt meg, és a Mátrából folyó patak mellé temették el. E patakot és a sír közelében épült várost róla nevezték volna el Gyöngyösnek. Ezeknek ellene szól, hogy ez a földrajzi név az ország különböző pontjain előfordul, továbbá Gyöngyösnek olvasható női név nem adatolható az ismert Árpád-kori dokumentumokban, -s képzővel nem alakulnak személynevekből magyar helynevek, illetve magyar nevet nem viseltek a patak és a település nevének megjelenésével egy időben az országba költöző kipcsak-török nyelvű kunok.

Történelem

Gyöngyöst valószínű, hogy Kr. u. 700-800 év között az avarok alapították, nyomaik máig megtalálhatók az általuk épített, avargyűrűk néven ismert egykori kőgátaknak formájában, részben itt a Mátrában, Bene, Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi és Gyöngyöstarján mellett.

A település nevét először 1299-ben említik Gywngus alakban. További Árpád-kori névformák: Gunges, Gyunges, Gyungus.

E vidékéről Anonymus elbeszéléséből vannak az első ismert adatok; melyek szerint Árpád vezér a honfoglaláskor Ede és Edömér kun vezéreknek a Mátra erdejében és annak vidékén nagy földet adott, ahol az ő unokájuk Pata várat épített. Később Pata nemzetségéből származott Sámuel király, akit kegyességéért Abá-nak (apa) neveztek. Aba Sámuel családi összeköttetései és nádori méltósága révén hatalmas befolyásra tett szert ezzel nemzetségét is nagy tekintélyre emelve. Szent István király sógora volt, mivel az ő húgát vette nőül; hét évig viselte a nádori méltóságot is, azután király lett.

Az Abák nemzetsége később több ágra oszlott és többféle néven szerepelt, mert megosztozva az ősi birtokokon a nemzetség tagjai egymástól különválva kapott birtokaikat nemzetségük legkiválóbb tagjairól nevezték el; azért, mint az ősnemzetség tagjai és királyi ivadékok, mindig a közös törzsre hivatkoztak, magukat Aba nemzetségbeli nemeseknek – nobiles de genere Aba – nevezték.

A település neve először Szent László király 1261-ből való oklevélben bukkan fel a mai Gyöngyös melletti Gyöngyöspüspöki nevében. A király Gyöngyöspüspökit ekkor adományozta az egri püspöknek. Gyöngyös ekkor már nagy valószínűleg létezett, mert csak ily módon jelenhetett meg a szomszédos település nevének előtagjaként a Gyöngyös név, melyet a település valószínűleg az itteni Gyöngyös patak után nyert.

Gyöngyös és környéke ekkoriban az Aba nemzetség Csobánka ágának birtokában volt. V. István ifjabb király 1267 évi adománylevele szerint, Halászt (Gyöngyöshalászt), Jánosnak, Csobánka fiának adományozta, mint a hevesi várhoz tartozó birtokot, az isaszegi ütközetben szerzett érdemeiért.

János comes fiai: László mester, Sámuel és Dávid voltak, akik 1301-ben az egri káptalan előtt birtokaikon megosztoztak. Az osztályegyezség szerint öröklött birtokaikat a három testvér között szétosztották, azonban Gyöngyös, továbbá a vele szomszédos Benevár és Beneváralja város, az osztozkodás után is közös birtokuk maradt, melyekből részt nyert mind a három testvér, akik pontos határjelzőkkel látták el mind Gyöngyös, mind Benevár és Beneváralja város belterületén, továbbá ezek határaiban részül jutott örökségüket.

A testvérek közül Csobánka László még az osztozkodást megelőzően 1299 nyarán hűtlenség és hatalmaskodás miatti perbe keveredett, mely per végeztével Csobánka Lászlót fejvesztésre ítélték, vagyonát pedig elkobozták. Birtokait, köztük Gyöngyöst is 1322-ben Lampert országbíró és Dózsa nádor kapta meg adományként Károly Róbert királytól.

A Csobánkák ezután Károly Róbert ellen fordulva Csák Máté zászlaja alá álltak, s 1312-ben a rozgonyi síkon, a Tarna patak közelében megütköztek a királyi sereggel, ahol a pártütők csatát vesztettek, és a harcban elesett Csobánka Dávid is, ezzel a Csobánkák csillaga is letűnt.

A király Gyöngyöst és Bene várát Széchenyi Farkasfia Tamás erdélyi vajdának adományozta. Farkassy Tamás Gyöngyöst hamarosan védfalakkal, tornyokkal és kapukkal látta el, városi rangot adva neki. Mára ennek az erődítéseknek nyoma sem látható; a benei, csapó, tóutczai és solymosi kapukat a fény- és kis-kapuval együtt részben a 19. század elején rombolták le.

Tamás vajda fiai; Miklós, másként Kónya bán, Mihály pozsonyi prépost, majd egri püspök, továbbá Gáspár és László voltak.

Károly Róbert király 1334-ben várossá nyilvánította Gyöngyöst, elsősorban az észak, északkeleti irányba kibontakozó borkereskedelemnek köszönhetően.

A Farkassy család után a Pohárnok, Berzeviczy és Salgó család voltak Gyöngyös város birtokosai, kiknek javai később a Zsigmond király által különösen kegyelt Rozgonyi családé lettek.

A 15. században ferences szerzetesek telepedtek le itt, akik a várostól kapott védelemért cserében ellátták a lakosok testi-lelki bajainak gyógyítását is.

1455-ben Gyöngyös felét László szécsényi vajda fia, több más birtokkal együtt eladta 40.000 forintért az ekkor már nagy hatalomra és dicsőségre emelkedett Gúthi Országh Mihálynak; gyöngyösi birtoka másik részét pedig zálogba adta Losonczy Albertnek, aki azt zálog címen harminc évig bírta. Mátyás király 1467-ben kelt irata alapján, a város legtekintélyesebb földesurai a Gúthi Országh család és a Losonczyak lettek. Mindkét család kiváló szerepet játszott hazánk történetében. 1468-ban Országh Mihály a pozsonyi országgyűlésen már nádori tisztet viselt, Losonczy László pedig az 1496-ik évben abban a kitüntetésben részesült, hogy a kincstári számadások megvizsgálását reábízták.

Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után a város urai II. Ulászló pártjához szegődtek s így Gyöngyös is részese volt a pártos harczok kellemetlenségeinek, mert II. Ulászló testvére és vetélytársa Albert, az 1491-ik év elején, Perényi Péterrel Gyöngyöst és vidékét pusztíttatta.

Az 1518 körüli években Móré László valamint a Gosztony család tagjai voltak a város legnagyobb birtokosai.

A település 17. századi állapotát híven tükrözi egy útleírás, mely említi a tiszta utcákat, a sok kereskedőt, a bájos lányokat és a „zafírhoz hasonló színű" tüzes, zamatos borokat, melyeket még a törökök is szívesen kóstolgattak.

A Rákóczi-szabadságharc idején a városban folytatott tárgyalást a fejedelem a császár követével. A leghíresebb kuruc tábornokot, a pestisben meghalt Vak Bottyánt a ferencesrendi templomban temették el. A templom környékét nemrégiben átépítették, jelentősen megváltoztatva így a térség arculatát.

A város 20. századi történelmének szomorú eseménye az 1917 májusában bekövetkezett tűzvész, amely a lakóépületek nagy részét elpusztította. Az újjáépítés során alakult ki a mai harmonikus, egységes városkép. A nevezetes épületeket, templomokat, lakóházakat rangjukhoz méltó módon átépítették.

Dr.Warga László emlékműve

A város sokáig katonaváros volt. 1950 és 1991 között a Magyar Honvédség magasabb alakulatai állomásoztak a Táncsics Mihály új nevén Török Ignác Laktanyában. Ezek voltak a MN 4. Gépesített Lövészhadosztály parancsnokság és közvetlen alakulatai. 1991. október 10-én a helyőrség bezárta kapuit.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma31 01830 76329 33727 64827 887
20132014201820222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 97,5%-a magyar, 2%-a cigány és a maradék 0,5% német vagy szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.

2011-ben a település lakosságának 94,8%-a magyar, 4,1%-a cigány, 0,6% német, 0,2%-a ruszin, 0,1% román és 0,2% egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,3%, református 4,1%, görögkatolikus 0,4%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 21,2% (28,4% nem nyilatkozott).

Önkormányzat és közigazgatás

Országgyűlési képviselők

Polgármesterek

A dualizmus idején A rendszerváltást követően
Időszak Polgármester Párt
1990–1994 Keresztes György Fidesz
1994–1998 Szabó Gyula MSZP
1998–2002 MSZP-SZDSZ
2002–2006 Hiesz György MSZP-SZDSZ
2006–2010 MSZP
2010–2014 Faragó László Fidesz-KDNP
2014–2019 Hiesz György MSZP-DK-Együtt
2019-től DK-Momentum-MSZP

A gyöngyösi bortermelés története

Látnivalók

Bővebben lásd: Gyöngyös belvárosa

Templomok

Gyöngyöspüspöki, Olajbanfőtt Szent János-templom, légi felvétel

Múzeumok

Egyéb látnivalók

Az 1927-ben épült víztorony (műemlék)

Sportélete

Kulturális események

A Mátra Múzeum épülete

Városrészek

Gyöngyös (település) (Gyöngyös (település)) Gyöngyöspüspöki Gyöngyöspüspöki Dél-Kálvária part (Rózsa-domb) Dél-Kálvária part (Rózsa-domb) Észak-Kálvária part (Lakóliget) Észak-Kálvária part (Lakóliget) 80-as lakótelep 80-as lakótelep Pesti úti lakótelep Pesti úti lakótelep Mátrai úti lakótelep Mátrai úti lakótelep Felsőváros (Kakastánc) Felsőváros (Kakastánc) Déli iparterület Déli iparterület Ipari park Ipari park Farkasmály Farkasmály Belváros Belváros Duránda Duránda Sár-hegy Sár-hegy Harmadosztály Harmadosztály Gyöngyös városrészei Gyöngyös fő városrészei
Belterület Külterület
Gyöngyöspüspöki Farkasmály
Dél-Kálvária part (Rózsa-domb) Sár-hegy
Észak-Kálvária part (Lakóliget) Pipis-hegy - ipartelep és repülőtér
80-as lakótelep Mátrafüred
Pesti úti lakótelep Sástó
Mátrai úti lakótelep Mátraháza
Felsőváros, Kakastánc Kékestető
Belváros
Duránda
Déli iparterület
Ipari park
Harmadosztály


Oktatás

Berze Nagy János Gimnázium

Felsőoktatás

Középiskolák

Általános iskolák

Arany János Általános Iskola Egyéb oktatási intézmények

Helyi média

A településen az írott és az elektronikus sajtó is képviseli magát.

Elektronikus média

Televízió Rádióállomások A Mátravasút egyik mozdonya a gyöngyösi végállomáson

Megszűnt gyöngyösi rádióállomások:

Jelenleg Gyöngyösön fogható rádióadók vételi elérhetőségei:

Írott és internetes sajtó

Híres emberek

Testvérvárosai

Jegyzetek

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) 19önkvál nevű lábjegyzeteknek
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Új helyre költözik az autóbusz-pályaudvar, 2009. május 13. . (Hozzáférés: 2016. december 26.)
  4. Egymilliárdért épülhetne meg az új buszpályaudvar, 2013. július 11. . (Hozzáférés: 2016. december 26.)
  5. a b Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, I. kötet, A—K. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második, javított és bővített kiadás első, változatlan lenyomata: 1997. p. 546, Gyöngyös címszó. ISBN 963 05 4568 3.
  6. Fűköh Levente, B. Gál Edit (szerk.): Gyöngyös. Helytörténeti olvasókönyv. Gyöngyös, 2003. p. 71. ISBN 963 202 907 0.
  7. Magyar Nagylexikon, IX. kötet, Gyer—Iq. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest. 1999. p. 30, Gyöngyös címszó. ISBN 963 9257 00 1.
  8. Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)
  9. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. . (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
  10. A 2011-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. . (Hozzáférés: 2017. február 17.)
  11. Gyöngyös Helységnévtár
  12. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  13. A hivatkozott forrás a jelölő szervezetre vonatkozóan nem tartalmaz pozitív információt, azt „nem ismert”-ként említi
  14. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  15. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  16. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  17. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  18. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  19. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  20. Gyöngyös települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  21. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  22. Thermal Tours Hungary - Gyöngyösi Strandfürdő. . (Hozzáférés: 2010. február 20.)
  23. Brudermann, Rudolf von (német nyelven). Katalog der Deutschen Nationalbibliothek. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
  24. Testvérvárosok. gyongyos.hu (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)

Források

További információk