Fekete György (belsőépítész)
| Fekete György | |
 | |
| 2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján | |
| Született | 1932. szeptember 28. Zalaegerszeg |
| Elhunyt | 2020. április 15. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Sunyovszky Szilvia (1994–2020) |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.) |
| Iskolái | Magyar Iparművészeti Főiskola (–1957) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Politikai pályafutása | |
| Párt | Magyar Demokrata Fórum (1988–1995) Kereszténydemokrata Néppárt (1996–1999) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete György témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28. – Budapest, 2020. április 15.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011–2017). A 2016-os Befolyás-barométer szerint ő volt Magyarország 50. legbefolyásosabb személye.
Életpályája
1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész, 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, 1997-től egyetemi tanár volt a Soproni Egyetemen. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották, 2017. október 10-től annak tiszteletbeli elnöke volt.
Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és magyar kiállításokat külföldön.
Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993–94-ben a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.
1987 óta lapalapító főszerkesztője volt a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, amelyet 1993-ban újraindított. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.
2020. április 15-én hunyt el, június 23-án helyezték örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben. Búcsúztatóját Balog Zoltán református püspök vezette. Beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a pályatársak nevében Mezei Gábor belsőépítész.
Politikusként
1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.
Családja
Édesapja, Fekete Károly (1900–1957) Zalaegerszegen volt református lelkész, édesanyja, Rácz Katalin (1910–1993) Komádiban, majd Budapesten dolgozott mint tanítónő. Bátyja, Károly (1930) a debreceni Református Hittudományi Akadémia dékánja, öccse, Tamás (1935) könyvkereskedő. Első felesége Bihari Ibolya (1930–1993) műszaki könyvgrafikus volt. Második felesége Sunyovszky Szilvia színésznő volt.
Kiállításai (válogatás)
Egyéni
- 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest
- 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest
- 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg
- 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest
- 2002 • Vigadó Galéria, Budapest
Csoportos
- 1968–1986 • Prizma 13
- 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
- 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest
Kötetei
- Székfoglaló. Válogatások a szerző írásaiból; ill. a szerző; Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1992
- Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992
- Ezredvégi tűnődések. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Szentendre, 1997
- Fekete György–Sunyovszky Sylvia: A Szent Korona ezer arca; Kairosz, Budapest, 2000
- Emberközelben. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2001
- Sylvia; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
- Fekete György. Belsőépítész, egyetemi tanár, akadémikus; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002 (Belső tárlat)
- Harmadik harang. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2002
- Létezéseim; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
- Befelé tágasabb. Válogatott írások a szerző grafikáival; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007
- Tárgyak természetrajza. Tapasztalásaim könyve; Holnap, Budapest, 2008
- Aranykor. Mozaikok, grafikák, tárgyak, kisplasztikák, könyvek; magánkiadás, Budapest, 2012
- Nem volt hiába. Fekete Györggyel beszélget Dvorszky Hedvig; Kairosz, Budapest, 2013 (Magyarnak lenni)
- 85+85. Pesti Vigadó, 2017. szeptember 29–november 26.; MMA, Budapest, 2017
- Hazafelé. Számadás a vándorútról; MMA, Budapest, 2019
Díjai, elismerései (válogatás)
- Munkácsy Mihály-díj (1966)
- MTV Nívódíj (1978)
- Érdemes művész (1981)
- A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele (1998)
- Zalaegerszeg díszpolgára (2003)
- Tornyospálca díszpolgára (2007)
- Prima díj (2011)
- Kossuth-díj (2012)
- Zala megye díszpolgára (2017)
- A Magyar Érdemrend nagykeresztje (2017)
- A Nemzet Művésze (2018)
- Hegyvidék díszpolgára (2019)
Jegyzetek
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ a b Fekete György. nemzetmuvesze.hu. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
- ↑ Fekete Györgyöt választották a Magyar Művészeti Akadémia elnökévé – Hvg.hu, 2011. november 5.
- ↑ Magyar Örökség és Európa Egyesület, 2008
- ↑ Orbán Viktor: A kultúra harci terep (hu-HU nyelven). 24.hu, 2020. június 23. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ hírlap, Magyar: Örök nyugalomra helyezték Fekete Györgyöt (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ https://zalaegerszeg.hu/tart/index/16/Diszpolgar
- ↑ https://www.tornyospalca.hu/data-files/userfiles/files/2007_augusztus.pdf
- ↑ http://www.mma-tv.hu/mma-tv/-/person/1325964/
- ↑ A Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki Fekete Györgyöt Archiválva 2017. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, miniszterelnok.hu, 2017. október 30.
- ↑ „Számomra az igazi biztonságot egész életemben a hit adta”
Források
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X Online elérés
- Életrajza a Parlament honlapján
- A magyar belsőépítészet 1945–2012 A II. világháború utáni belsőépítészet (szerkesztette: Dvorszky Hedvig) kiadó: Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület, Budapest, 2014, 101. o. ISBN 978-963-089-9598
További információk
- Politikai pályafutásáról – Választás.hu
- Fekete György (KDNP) képviselő – A magyar Országgyűlés honlapja
- Amit Fekete György elhatároz, az úgy lesz – Portré. In: Origo, 2012. december 17.
- Dési, János, Pápai Gábor (karikatúrák). A magyar szürke 48 árnyalata. Budapest: Ab Ovo. 978-615-5353-40-6 (2014)
- Dvorszky Hedvig: Fekete György belsőépítész, iparművész; Magyar Építész Kamara, Budapest, 2017
- Hazatért. Fekete György emlékére; szerk. Drvorszky Hedvig, Engedi Éva; MMA, Budapest, 2021
Kapcsolódó szócikkek
| A Nemzet Művésze díj elhunyt díjazottjai | |
|---|---|
| irodalom |
|
| színházművészet |
|
| képzőművészet |
|
| zeneművészet |
|
| iparművészet |
|
| építőművészet |
|
| filmművészet |
|
| népművészet |
|
| fotóművészet |
|
| cirkuszművészet | – |
| Nemzetközi katalógusok |
|
|---|