Ebben a cikkben a Iparművészeti Múzeum témáját tág és részletes perspektívából tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy az olvasónak teljes és naprakész látásmódot nyújtsunk az érdeklődésre számot tartó témáról. A Iparművészeti Múzeum-hez kapcsolódó különféle szempontokat elemzik, beleértve az eredetét, fejlődését, jelenlegi hatását és lehetséges jövőbeli perspektíváit. Hasonlóképpen a terület szakértőinek különböző nézőpontjai és véleményei kerülnek bemutatásra annak érdekében, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk a Iparművészeti Múzeum-ről. Emellett esettanulmányok és konkrét példák is bemutatásra kerülnek, amelyek a Iparművészeti Múzeum relevanciáját és fontosságát szemléltetik különböző kontextusokban. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy az olvasó teljes körűen megértse a Iparművészeti Múzeum-et, hogy elmélyítse tudását, és átfogó és részletes képet kapjon erről az érdekes témáról.
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Iparművészeti Múzeum | |
A múzeum adatai | |
Elhelyezkedés | Budapest Magyarország |
Cím | Üllői út 33–37. |
Alapítva | 1872 |
Megnyílt | 1897 |
Építési stílus | szecessziós építészet |
Építész(ek) | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 10″, k. h. 19° 04′ 07″47.486111°N 19.068611°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 10″, k. h. 19° 04′ 07″47.486111°N 19.068611°E | |
Az Iparművészeti Múzeum weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Iparművészeti Múzeum témájú médiaállományokat. |
Az Iparművészeti Múzeum országos múzeum Budapest IX. kerületében, az Üllői út 33-37. szám alatt. Az Iparművészeti Múzeum a magyar és nemzetközi, régi és kortárs iparművészet, illetve design első számú gyűjtőintézménye és bemutatóhelye Magyarországon. Gazdag kollekciója Európában is a legfontosabb ilyen profilú múzeumok közé emeli, egyes gyűjteményrészei, így a szecessziós üveg- és kerámiatárgyak, vagy az iszlám-török szőnyeggyűjtemény, világszínvonalúak. A múzeum őrzi a középkori és kora újkori Magyarországról egyetlenként fennmaradt nemesi kincstárat, az Esterházy családét.
Az Üllői úton álló, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, a magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozó főépület mellett az Iparművészeti Múzeum kiállítóhelyeként működik a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky-kastély, amelyben az intézmény bútorgyűjteményét mutatják be. A korábban ugyancsak az Iparművészetihez tartozó Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2014. március 1-től a Szépművészeti Múzeum tagintézménye.[1] Az Üllői úti épület az alapítástól a mai napig helyet ad az Iparművészeti Iskola egyes intézményi egységeinek, valamint itt működik a Magyar Iparművészet folyóirat szerkesztősége is.
Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható.[2] 2024. július 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ tagintézményeként működik.
Európában az elsők között alapították 1872-ben a budapesti Magyar Királyi Iparművészeti Múzeumot, a londoni (1857) és bécsi (1864) társintézmények mintájára, Rómer Flóris, illetve Pulszky Ferenc kezdeményezésére. A történeti gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból áthelyezett „egyetemes régiségek” jelentették, míg a kortárs gyűjtést világkiállítási vásárlások (1873, Bécs; 1878, Párizs; 1885, Amszterdam; 1889, Párizs) és neves hazai cégek (Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay-gyár) ajándékai alapozták meg.
A gyűjteményt 1877-ig a Nemzeti Múzeumban őrizték, majd a Képzőművészeti Társulat Andrássy úti Régi Műcsarnokában kapott helyet. A fokozatosan gyarapodó gyűjtemény rövidesen önálló épületet igényelt. Az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Tanoda tervezésére a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első díjat a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” jeligéjű tervsorozat kapta, a tervezési megbízáshoz azonban hosszas vitákat követően, 1893-ban jutottak csak hozzá. Még ez év őszén megindult a kivitelezés, amelyben magyar és külföldi vállalatok is szerepet kaptak: a vasmunkákat például a Chubb and Sons és Jungfer Gyula szállította, az aula üvegezését a Forgó és Társa készítette, míg a melegvíz-szolgáltatás magyar-angol koprodukcióban készült.[3] A palota felavatására 1896. október 25-én, I. Ferenc József jelenlétében került sor, a millenniumi ünnepségsorozat záróeseményeként. A nagyközönség számára az épület csak egy év múlva nyitott meg, a belsőépítészeti munkák befejezését követően.
Az intézmény korai fénykora, a gyűjtemény európai rangjának kialakulása a kontinens hasonló rendezvényein otthonosan mozgó Ráth György főigazgatónak, valamint korábbi munkatársaként utódjának, Radisics Jenőnek köszönhető. Az 1889-es és az 1900-as párizsi világkiállításokon Radisics jelentős kollekciót vásárolt a magyar állam számára, amely a párját ritkító szecessziós gyűjteményi egység alapját képezi. Ebben az időszakban vált a múzeum a magyar és kortárs nemzetközi iparművészet elsőrangú kiállítóhelyévé; az 1898-ban rendezett, A modern művészet című kiállításon például olyan nemzetközi rangú alkotók állítottak ki, mint Toulouse-Lautrec, Alfons Mucha, Walter Crane, Émile Gallé vagy Louis Comfort Tiffany.[4]
Az első világháborút követően a múzeum gyűjtési köre leszűkült, majd intézményi önállóságát is elveszítette: 1934–1948 között az 1922-ben létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetem részeként, a Magyar Nemzeti Múzeum Iparművészeti Táraként működött. A Múzeumbarátok Egyesületének köszönhetően azonban ebben az időszakban is fontos tárgyakkal, együttesekkel gyarapodott a múzeum.
A második világháborúban az épület komoly károkat szenvedett: elpusztult az aula mennyezete és padlója, belövés érte a Hőgyész utcai kupolát és a nyitott előcsarnokot is. A sérülések nagy részét 1949-re helyreállították, de nem feltétlenül eredeti formában. Az 1956-os forradalom idején ugyancsak belövések érték az épületet.
Az 1940-es évek végétől a gyűjtemény újból komoly gyarapodásnak indult: a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Bizottsága segítségével a gazdátlanul maradt vagy államosított nemesi magánkollekciók tárgyait emelték be a közgyűjteménybe. Jelentős darabok kerültek így leltározásra a gróf Zichy- és a gróf Vigyázó-gyűjteményből, hagyatékként Fettick Ottó, valamint Wartha Vince kollekciója, illetve ekkor került az intézmény hatáskörébe a Ráth György Múzeum is.
1954-ben az Iparművészeti Iskola egy része elköltözött, ekkor a korábban egységes könyvtárat is kettéválasztották. Ezt 1957-1962 között nagyobb helyreállítás követte Kismarty-Lechner Lóránd vezetésével.[5]
Az intézmény alapításának 135. évfordulójára, 2006-ban nyílt meg az újrarendezett állandó kiállítás, Gyűjtők és kincsek címmel, amely a hagyományoktól eltérően nem iparművészeti technológiák vagy kategóriák szerint, hanem történeti jelleggel, időrendben mutatja be a gyűjtemény legfontosabb 400 darabját és gyarapítóit.[6]
Az Iparművészeti épülete a 20. század végére igen rossz állapotba került; a kupola lanternája életveszélyessé vált, ezért azt 2011-ben leemelték.[7] Csak a nyitott előcsarnok restaurálását sikerült elvégezni 2010-ben. A felújításra, valamint a 20. századi designra fókuszáló gyűjteménynek szánt új épületszárny megtervezésére 2012 májusában nemzetközi tervpályázatot írt ki az intézmény. Ezt a budapesti Lukács és Vikár Építész Stúdió Kft. nyerte meg.[8]
2014 elején nyilvánosságra került, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum az Iparművészeti fennhatósága alól a Szépművészeti Múzeumhoz kerül, illetve bejelentették a kormány azon szándékát, miszerint a múzeumban levő Esterházy-kincstár műtárgyait a jövőben a fertődi Esterházy-kastélyban állítják ki. Az intézmény főigazgatója, Takács Imre ezt követően a múzeumot ért veszteségekre hivatkozva lemondott.[9] Az intézmény vezetésére májusban főigazgatói pályázatot írtak ki, az azonban eredménytelenül zárult; a kormány ezt követően miniszteri biztosként a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, Baán Lászlót bízta meg az intézmény irányításával. 2014. november 10-től az Iparművészeti Múzeumot megbízott főigazgatóként Cselovszki Zoltán vezeti.[10][11]
A múzeum felújítás miatt 2017 szeptember 3-án bezárt. Az egyévesre tervezett kiköltözés után a munkákat három évig tartónak számították, és a visszaköltözésre is egy évet szántak. A felújítás mellett egy új szárny (dizájn és a kortárs iparművészet) és egy mélygarázs is épül. A kiállítóterek alapterülete 3000 m²-ről 10 000 m²-re nő meg.[12] A tervek szerint 1,35 milliárd forintba kerülő kiköltözés költsége 2020 őszén már elérte a 2,55 milliárdot, amelyet előre nem látható körülmények mellett a Hopp Ferenc Gyűjtemény elszállítása is drágított (Museum Complex Kft.). A 2017-ben elkészült terveket is át kellett dolgozni (Vikár és Lukács Építész Stúdió, 1,57+0,7 milliárd). 2021 őszén, amikorra a visszaköltözés kezdetét tervezték, a felújítások még el sem kezdődtek, a szállítási költségek elérték a 4,86 milliárd forintot. Augusztusban a felújítási munkák elvégzését a Fejér-B.Á.L. Zrt. (Mészáros Lőrinc cége) és a Swietelsky Kft. nyerte el nyílt pályázaton 40,2 milliárdért. A felújítás megkezdésétől immár öt évet terveznek a munkálatok befejezéséig (a beköltözés hosszára egyelőre nincs más becslés), így az újranyitás legkorábban 2027 őszén várható.[13][14][15]
„„A magyar népművészeti motívumok és a hindu építészeti elemek ötvözésével Lechner a sajátosan magyar nemzeti építészet első lépéseit kívánta megtenni. Az eredmény olyan épület, amely az új európai stílus, az art nouveau keletkezésével egy időben jött létre, és sajátosságai révén minden kortárs építészeti irányzat alkotásaitól alapvetően különbözik. Lechner építészete ugyanakkor szervesen kötődik a technológiai forradalomhoz, amely a modern építészetet készítette elő.”” | |
– Gerle János, 1999[21]
|
Az Iparművészeti Múzeum építésére 1890. novemberében nyilvános pályázatot írtak ki szűk, 1891. május 15-ös terv-beadási határidővel.[22] A terveket Ráth György, Radisics Jenő, Keleti Gusztáv, Várdai Szilárd, Pulszky Ferenc, Ney Béla, Pecz Samu, Rauscher Lajos, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Ybl Miklós, Lotz Károly, és Stróbl Alajos bírálta el.[23] A határidőre végül 12 titkos, jeligével ellátott pályamű érkezett be. Mivel a neveket csak a díjazott tervek esetében hozták nyilvánosságra, ezért nem ismert mind a 12 terv készítőjének a neve.[22]
Egyéb tervek:[22]
A terveket a Művészi Ipar és az Építő Ipar folyóiratok ismertették, majd hat héten keresztül bárki megtekinthette őket a Műcsarnokban.[26] A tervek egy része idővel különböző múzeumokba került, egy részük el is veszett.[27]
Az Iparművészeti Múzeum és Iskola pályázatának kihirdetése előtt utazott Lechner Ödön barátjával, Zsolnay Vilmossal Londonba, hogy a Victoria and Albert Museum keleti kerámiáit tanulmányozza. Lechner ekkor már régóta foglalkozott egy önálló nemzeti stílus létrehozásának ideájával; e folyamatnak első komoly eredménye lesz a megvalósuló épület. Egyben ez az első olyan múzeum Európában, amely teljesen elvonatkoztat az antik építészeti elemek használatától; a műfajra ekkoriban még általánosan jellemző ez. Az Iparművészeti Múzeumban Lechner a francia reneszánsz kastélyok helyreállításának szerzett tapasztalatait, a magyar népművészet, valamint a keleti kultúrák tanulmányozása során kiforrott egyedi díszítőrendszert ötvözte. Emellett az épület technológiailag is kora legmagasabb szintjét képviseli: az elsők között jelenik meg homlokzati burkolatként meghatározó mennyiségben a kerámia, a belső aula fémszerkezetes lefedése pedig ugyancsak a kor legszebb európai példái között említhető.[28]
A szabálytalan, trapéz formájú telekre két belső udvart közrefogó, négyszintes épületet terveztek, amelynek Üllői úti főhomlokzatát középre helyezett, kiemelt torony uralja. Ezalatt található a sajátos hangulatú nyitott előcsarnok, illetve a múzeum főbejárata. Belépve tágas előcsarnokot találunk; innen közelíthető meg a két lépcsőház, valamint az üvegtetővel fedett, kétszintes galériával körülvett aula (eredetileg a fő kiállítási helyszín). Emellett mindkét mellékutcára is nyílik egy-egy bejárat; az egyik szárnyban raktárak és irodák, a másikban a könyvtár és az iskola helyiségei találhatóak. A tornyot, valamint a Ferenc körút felé néző sarokrizalitot keleties vonalú kupola emeli ki, előbbinél lanternával (ez eredetileg kilátóként funkcionált; 2011-ben leemelték az épületről). Az épület alapterülete 25 ezer négyzetméter. A tervezett teljes beépítés nem készült el; a telek délnyugati sarka üresen maradt.
Az épület szinte teljes homlokzatát többféle technológiával készült, Zsolnay-féle kerámiával burkolták; ebből az anyagból készült a tetőfedés is. Az uralkodó színek a sárga és a zöld. A tervező figyelme a homlokzat minden részletére kiterjedt. A falsíkokat a magyar népművészet ihletésében készült, színes motívumok uralják, a hullámvonalas záródású ablakokat a középtorony első emeletén nagyméretű rózsaablak egészíti ki. A nyitott előcsarnok az épület legkülönlegesebb terei közé tartozik: az oldalfalakat is vöröses, eozinmázas téglákkal burkolták, a sárga korlátok és mennyezeti burkolat pedig barlangszerű, organikus hatást kelt.
A kupola körül négy allegorikus figura áll – Oppenheimer Ignác alkotásai –, akik az iparművészet négy ágát jelképezik. Az egyik alak női torzót tart a kezében (díszítő szobrászat), a mellette lévő kancsót (kerámia), a harmadik szoborserleget (ötvösség), az utolsó pedig egy orsót, amely a textilművészetet szimbolizálja.
Az előcsarnok mennyezetét minden szinten hullámos vonalú opeion töri át, amely fölött üvegezett kupola díszeleg. A látványos, keleties kialakítású falak mögött szegecselt acélszerkezet rejlik; ez a technológiai innováció csak az aula mennyezeténél válik láthatóvá. Az eredeti, színes üvegmennyezet megsemmisült. Az épületbelsőt Reissmann Károly Miksa díszítette színes, ornamentikus festéssel, ezt azonban 1920 végén lemeszelték; csak a főbejárat mögötti szélfogóban és két teremben látható egy kis részlete.
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei Magyarországon páratlanul széles áttekintést kínálnak az iparművészet történetéről, technikai és stiláris fejlődéséről. A műtárgyakat öt gyűjteményi főosztály őrzi, emellett az Adattár segíti a muzeológusok és a kutatók munkáját.
Az időszaki kiállítások mellett egy-egy tárlóban helyet kapnak magángyűjtők tárlatai is az első emeleten.