Szervátiusz Tibor

Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Szervátiusz Tibor
Született	1930. július 26. Kolozsvár
Elhunyt	2018. április 25. (87 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Barna Klára
Gyermekei	Szervátiusz Anikó, Szervátiusz István, Szervátiusz Boglár
Szülei	Szervátiusz Jenő
Foglalkozása	szobrászművész
Iskolái	Képzőművészeti Egyetem, Kolozsvár (1949–1955)
Kitüntetései	A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992) Bethlen Gábor-díj (1997) Kossuth-díj (2001) Magyar Örökség díj (2003) Budapest díszpolgára (2011) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011) A Nemzet Művésze (2015)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert Új Művészparcella
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Tibor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26. – Budapest, 2018. április 25.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő szobrászművész és Lukács Ilona gyermeke. Örmény nemesi család leszármazottja.^[2] 1977-ben kényszerűségből, a Securitate zaklatási miatt áttelepült Magyarországra. Budapesten élt és alkotott haláláig.

1937-ben szülei elváltak, ekkor édesanyjával maradt. Majd 1949-ben édesapjához költözött a Tímár utcába, s a két szobrász ezután már nem vált el egymástól, Budapesten is együtt laktak az apa haláláig. Iskoláit a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnáziumban kezdte meg, s az utolsó évet kivéve ott tanult.

A háború után felszámolták a katolikus gimnáziumot, ezért csak a Farkas utcai 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceumban, a volt Református kollégiumban érettségizhetett 1949-ben. Egy év késéssel vették csak fel a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára. 1955-ben főiskolai gyakorlatra ment Moldvába, s az ott szerzett élmények igen nagy hatással voltak a művészetére. Már ebben az évben faragott csángó portrékat (Csángó asszony, Csángó leány, s később már a hetvenes években számtalan csángó Madonna került ki vésője alól), és több száz rajzot is készített a csángó emberekről. (A grafikák közül csak a Csángó Daloskönyvben megjelent mintegy két tucatot ismerheti a közönség, a többi jelenleg -feldolgozás alatt áll.) Moldvába még többször elment kezdő szobrászként, majd édesapjával is, akinek szintén megtermékenyítette szobrászatát az ott talált ősi magyar világ (Csángó sirató, Kokojzaevők).

1956-ban kezdte faragni a legendássá vált andezit Adyt, amelyet 13 év múlva fejezett csak be. Nem lévén akkor Erdélyben semmiféle korszerű faragóeszköz vagy véső, kénytelen volt maga kovácsolni a későbbi vídiához hasonló, kemény követ is faragni alkalmas szerszámot, amellyel a szintén andezitből készült Móricz-szobrot már két év alatt elkészítette. Móricz Zsigmond piknikus portréját, létportréját – ahogyan Szervátiusz Tibor nevezi művészetének ezt az ágát –, később feleki gömbmészkőből is megfaragta. Ebből a földtörténeti ritkaságszámba menő kemény kőzetből készítette el a Napisten leánya c. alkotását is.

A kolozsvári művészeti szövetség Moszkvába és Leningrádba küldte tanulmányútra 1958-ban. Itt ismerkedett meg az Ermitázs paziriki leletei'vel, a szkíta királysír anyagával. Döntő hatással volt életére, szobrászatára, ettől kezdve nagyobb erővel fordult a magyarság múltja, őskultúrája felé (Szőlőistennő, Nimród, Ősanya, Táti Ister-pár).

Nagyon nehéz körülmények között élt családjával, még arra is rákényszerült, hogy két évig a bábszínháznak bábokat faragjon. Ebből a nehéz helyzetből az mentette ki, hogy édesapja mint elismert szobrász Állami-díjat kapott 1964-ben, s innentől kezdve anyagilag is támogatta művészfiát.

1968-ban kezdte el „építeni” (Csoóri Sándor szavával) a Tüzes trónon ülő Dózsa Györgyjét. Négy évig dolgozott rajta (közben 1970-ben elvált első feleségétől).

1971–72-ben édesapjával megfaragták az ún. „Tonnás hegyibeszéd"-et (Sütő András megfogalmazása), s az azóta eltelt években legendássá lett művet felállították Farkaslakán, a Tamási Áron sírja melletti parkban.

Kényszerűségből 1977-ben áttelepült Magyarországra, s a kezdeti szűkös körülmények után 1982-ben beköltözött a Csíksomlyó úti házba, ahol már dolgozhatott, alkalmas lévén a tér kint és bent is nagyobb szobrok létrehozására. Közben édesapjával már együtt éltek 1978-tól Budapesten, bár Szervátiusz Jenő hivatalosan nem telepedett át. Ott is fiával lakott, s a halál is ott érte 1983-ban.

Válása után társa, felesége, művészetének segítője, menedzsere Barna Klára lett, aki Szervátiusz Klára névvel jelentetett meg több albumot, cikket, interjúkötetet férjéröl, s számtalan kiállítást rendezett neki idehaza és külföldön.

1996-ban Kőbányán felavatták nagy történelmi emlékművét, a Magyar Oltárt. Ugyanebben az évben nyílt meg Kolozsváron a Szervátiusz Múzeum, ahol Szervátiusz Tibor 12 és Szervátiusz Jenő 67 szobra látható.

A nagy, kőből készült emlékművek sora következik: Győr, Budapest, Esztergom, Tát örvendezhet nekik Nagymaros és Orosháza mellett (Boldogasszonykő, Hídoltalmazó Boldogasszony, Táti Ister-pár, Történelmi Emlékpark).

2003-ban feleségével életre hívták a Szervátiusz Alapítványt, amelynek elnöke mai napig is az özvegy, és megalapították a Szervátiusz Jenő-díjat. (Szervátiusz Klára férje halála után megalapítja a Szervátiusz Tibor Ösztöndíjat is.)

2011-ben bekerült az Országházba Szabó Dezső-létportréja.

2015-ben a Nemzet Művésze címet kapja meg.

2016-ban felavatták a Tiszta forrásból című kompozícióját Kecskeméten.

Ugyanebben az évben a Műcsarnokban került sor a két Szervátiusz első és egyetlen közös kiállítására. Ezúttal már életmű-kiállításra Két szobrász, két nemzedék címmel.

• Kolozsvári Szervátiusz Tibor, 1994. Szerk. Babiczky Klára (feleség korábbi neve) Püski Kiadó
• Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Szervátiusz Tibor szobrairól, 2003. Püski
• Szervátiusz Tibor, monográfia, 2009 első kiadás, szerkesztő: Szervátiusz Klára, Szervátiusz Alapítvány–Mikes
• Mindörökké, Erdély, Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára, 2009. Kairosz
• Szervátiusz Tibor monográfia 2. kiadás, 2017. december, Szervátiusz Alapítvány

• 1965 Kaposvár
• 1983, Budapest
• 1992, 1994, 1999, 2001, 2003 Budapest (Szervátiusz Klára rendezései)
• 1984 Sopron
• 1985 Helsinki
• 1986 Kecskemét
• 1987 Szekszárd
• 1988 Szeged, Érd
• 1995. Bécs
• 1997. Eger
• 1996 Kolozsvár, állandó kiállítás édesapjával
• 1999 Róma, Székesfehérvár
• 2016. Műcsarnok, életmű kiállítás édesapjával
• 2017 Pécs

• 1953, 1966 Budapest, Kolozsvár
• 1954, 1959 Bukarest
• 1964-1965, 1968, 1971 Kolozsvár
• 1966 Belgrád, Zágráb
• 1967 Antwerpen
• 1978–1979, 1981–1982 Budapest
• 1982 Offenburg
• 1999 Párizs

• Ady Endre Emlékmúzeum, Nagyvárad
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
• Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
• Művészeti Múzeum, Kolozsvár

• Magyar Művészetért díj (1989)
• Rendületlenül diploma (1989)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
• Szent László-érem (1995)
• Bethlen Gábor-díj (1997) ^[3]
• 56-os emlékérem (1998)
• Teleki Pál-érem (2000)
• Hűség-díj (2001)
• Kossuth-díj (2001)
• Magyar Örökség díj (2003)
• Budapest díszpolgára (2011)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011)
• A Nemzet Művésze (2015) ^[4]

• 1971 – Cantata profana, rendező: Nina Behát, velencei Arany Kakas-díjas film
• 1995 – Faragjunk magunknak Istent, rendező: Koltay Gábor
• 1996 – Magyar Oltár, operatőr: Koltay Gergely, rendassz.: Szervátiusz Klára
• 2005 – Trianon, rendező: Kolta Gábor
• 2010 – Szerelmes földrajz, rendező: Paczolay Béla, Dala István

• Szervátiusz Tibor hivatalos honlapja, www.szervatiusz.hu
• Trianon. Koltay Gábor filmsorozata, 2004
• Babiczky Klára: Kolozsvári Szervátiusz Tibor, Püski Kiadó Kft., 1994 ISBN 963-8256-36-2
• Szervátiusz Klára: Az idő kapujában, Püski Kiadó Kft., 2001 ISBN 963-9906-04-2
• Szervátiusz Tibor monográfia, Szervátiusz Alapítvány, szerk. Szervátiusz Klára ISBN 978-963-06-8135-3
• Mindörökké, Erdély. Szervátiusz Tiborral beszélget Szervátiusz Klára; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni) ISBN 978 963 662 229 9

• Artportál.hu
• Köztéri szobraiból, Köztérkép