Ebben a cikkben a Securitate témájában fogunk elmélyülni, különböző nézőpontokat és szempontokat vizsgálva, amelyek segítenek megérteni annak mai hatását és fontosságát. A Securitate eredetétől a különböző területeken való relevanciájáig a szakértők és a nagyközönség érdeklődésének és vitájának tárgya. Elemezzük időbeli alakulását, valamint társadalomra gyakorolt hatását és relevanciáját a különböző területeken, hogy átfogó és teljes képet adjunk a Securitate-ről. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk ezt a témát, és olyan mély és megvilágító pillantást nyújtsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megismerje és megértse a Securitate-et.
A Securitate (románul: Departamentul Securității statului, azaz Állambiztonsági Osztály) a román kommunista diktatúra titkosszolgálata volt. Pacepa tábornok, a Securitate vezetője 1978-ban az Amerikai Egyesült Államokba szökött. A világ megismerhette, miképp működik Nicolae Ceaușescu diktatúrája. Ion Mihai Pacepa tábornok 1978 júliusáig, disszidálásáig az egész világra kiterjedő román kémszervezet (DIE) legfőbb irányítója volt. 1987-ben Vörös Horizontok címmel az Amerikai Egyesült Államokban könyvet adott ki, és részletesen leírta a román kémszervezet működését.
1948. augusztus 30-án létrejött az Országos Népbiztonsági Igazgatóság (Direcția Generală a Securității Poporului – DGSP). A securitate nemzetiségi összetétele 1948-ban, összesen: 3973 fő, ebből: 3334 román, 338 zsidó, 247 magyar, 24 orosz, 13 jugoszláv, 5 német, 5 cseh, 3 örmény, 3 bolgár és 1 olasz.[1]
1951. március 30-án újjászervezték Országos Állambiztonsági Igazgatóság (Direcția Generală a Securității Statului-DGSS) néven. 1956. július 11-én újjászervezték a román Belügyminisztériumot, ennek keretében a Securitatét is.
1967. szeptember 13-án újra átalakították a Securitate szervezetét Állambiztonsági Főigazgatóság (DS – Departamentul Securității) néven. 1972. április 19-én ismét újjászervezték a Securitatét Állambiztonsági Igazgatóságok (Direcțiile de Securitate – DS) néven. 1973. június 27-én újra átszervezték a Securitatét.
„Ceaușescu, mint a többi diktátor, kitűnően értett a nacionalizmusnak mint érzelmi fegyvernek a használatához. Az első dolog, ami az akkor még ismeretlen Ceaușescut országos politikai dimenzióba emelte, Magyarország szovjet megszállása volt 1956-ban. Ő abban az időben a párt Központi Bizottságának titkára volt, Románia fegyveres és biztonsági erőit irányította. Azzal az ürüggyel, hogy az akkori belügyminiszter felesége (Márta Czikó-Draghici) magyar származású, tehát nem megbízható, Ceaușescu kezébe vette ezt a funkciót, és ő irányította azt a nagyon kifinomult kémakciót, amelyet Románia Magyarország szovjet megszállásának támogatására indított. Azt az akciót is ő irányította, amellyel kicsalták Nagy Imre magyar miniszterelnököt a jugoszláv nagykövetségről, elrabolták, és Romániába vitték. Ceaușescu felügyelte Nagy Imre szovjet és román belügyesek által végzett kihallgatását Bukarest egyik külvárosának egy eldugott házában, majd Budapestre szállítását. Trónra kerülése után egyre jobban kezdett félni attól, hogy e politikai bűntettnek meg kell majd fizetnie az árát. Ezért mindent megtett, hogy megsemmisítsen minden írásbeli dokumentumot, és megpróbált megszabadulni azoktól az emberektől, akik be tudták volna bizonyítani Nagy Imre kivégzésében játszott személyes szerepét.” – Duna Televízió, 2000. augusztus 15. (Pacepa-interjú)