Ebben a cikkben a Kányádi Sándor témáját és a modern társadalomra gyakorolt hatását vizsgáljuk meg. A Kányádi Sándor eredetétől jelenlegi fejlődéséig alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. A történelem során a Kányádi Sándor viták és viták tárgya volt, különböző véleményeket és ellentétes álláspontokat generált. Mély és kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Kányádi Sándor szerepét különböző kontextusokban, igyekszünk megérteni a kultúrára, politikára, gazdaságra és a kortárs élet más területeire gyakorolt hatását. Történelmi jelentőségétől a jövőbeli vonatkozásaiig a Kányádi Sándor érdekes és releváns téma volt és továbbra is az lesz a mai világban.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Romániai Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
Szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezték végső nyugalomra; a szertartáson Áder János köztársasági elnök is részt vett.[3]
Családja
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanár-szerkesztőnővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit,[4] később elismert színész-operaénekesként gyakori vendég volt a költő szerzői estjein.
Az 1987-es Szép versek kötetben megjelent portréja, Csigó László felvételeA pad feletti emléktáblán Hiúság című verse: „Lelkemre többre nem vágyom lenne bár egy padom lenn az Arany János nevét viselő metróállomáson”[6]
Virágzik a cseresznyefa. Versek; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1955
Sirálytánc; Állami Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1957
Kicsi legény, nagy tarisznya; Ifjúsági, Bukarest, 1961
Harmat a csillagon. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1964
Fényes nap, nyári nap. Versek; Ifjúsági, Bukarest, 1964 (Napsugár könyvek)
Három bárány; Ifjúsági, Bukarest, 1965 (Napsugár könyvek)
Kikapcsolódás. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1966
Függőleges lovak. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1968
Halottak napja Bécsben / Allerseelen in Wien; németre ford. Paul Kárpáti / Ziua morţilor la Viena; románra ford. Paul Drumaru; Vincze László Papírmerítő Műhelye, Szentendre, 2003
"Felhangzik" egyik költeménye (a Kaláka együttes által megzenésített Faragott versike) a Napirajz című humoros webképregény-sorozat 136 hotdoggal című, egy képkockás epizódjában, egy delfináriumban éneklő-harmonikázó rozmár előadásában.[17]
Jegyzetek
↑ abNéhai tagok. Magyar Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
Murvai Olga: Vers-rekviem. Kismonográfia Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémájáról; Kriterion, Kolozsvár, 2005
70 éve született Kányádi Sándor. Ajánló bibliográfia gyerekeknek; összeáll. Németi Katalin; Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, Debrecen, 1999
Ködöböcz Gábor: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében. A poétikai módosulások természete a daloktól a „szövegekig”; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002 (Csokonai könyvtár)