Kovács András Ferenc

A mai világban a Kovács András Ferenc a nagyközönség körében nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó témává vált. A kezdetektől a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásáig a Kovács András Ferenc felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a rajongók figyelmét. A gazdag és összetett történettel rendelkező Kovács András Ferenc az évek során fejlődött, befolyásolva a mindennapi élet különböző aspektusait, és számos területen döntő szerepet játszik. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kovács András Ferenc jelentőségét és hatását különböző területeken, a kultúrától a gazdaságig, a politikáig és a technológiáig.

Ez a szócikk az erdélyi magyar költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács András (egyértelműsítő lap).
Kovács András Ferenc
Kaiser Ottó felvétele 2007-ben
Kaiser Ottó felvétele 2007-ben
SzületettKovács András Ferenc
1959. július 17.[1]
Szatmárnémeti, Románia
Elhunyt2023. december 30. (64 évesen)[2][3]
Marosvásárhely
MűvészneveKAF
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
HázastársaGyéresi Júlia[4]
SzüleiElekes Emma
Kovács Ferenc
Foglalkozásaköltő
műfordító
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács András Ferenc témájú médiaállományokat.

Kovács András Ferenc (Szatmárnémeti, 1959. július 17. – Marosvásárhely,[5][6] 2023. december 30.) Kossuth-díjas és Artisjus-nagydíjas[7] erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Életpályája

Érettségi vizsgát 1978-ban tett szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1984-ben magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984–1989 között a székelyudvarhelyi régióban (Szentábrahám, Siménfalva, Székelykeresztúr) tanított. Több kötetnyi versválogatás összeállítója. A rendszerváltás után néhány hónapig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház aligazgatója (a magyar társulat művészeti vezetője), a marosvásárhelyi Látó c. szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője és 2008-tól 2019-ig a lap főszerkesztője volt.

Költészete

Az úgynevezett negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, akit a kortárs magyar költészet kiemelkedő alakjának tartanak. Verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg, a kritika „a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként” értékeli írásait.[8]

Költői alteregói

Kovács András Ferenc költészete rendkívül sokrétű, és több költői alteregó álarca mögött is publikál (ezek lehetnek létező vagy általa kitalált fiktív személyiségek), melyeken keresztül különféle korokba, világokba, élethelyzetekbe vetíti líráját.[9]

  • Caius Licinius Calvus (i. e. 1. század) fiktív római szónok és költő, az atticista szónoki iskola képviselője, Catullus kortársa és barátja.[10]
  • John Coleman, művésznevén Jack Cole (1958–) fiktív szabadfoglalkozású költő, író. Dél-Kaliforniában született és nőtt fel, de több amerikai államban és Európában is lakott rövidebb-hosszabb ideig.[11]
  • Lázáry René Sándor (1859–1929) fiktív költő, műfordító, latin és francia szakos tanár; Kovácsnál éppen száz évvel idősebb. Édesanyja francia volt, rokonai Béziers-ben éltek. Tanulmányait szülővárosában, Kolozsváron kezdte, majd Franciaországban folytatta, de sosem tudott egy helyen megtelepedni, állandóan utazott és bolyongott; versaláírásaiból ismert, hogy Angliában és Marokkóban is megfordult. Főként magántanárként dolgozott, 1890-től Marosvásárhelyen élt.[12]

Kötetei

Bahget Iskander felvétele 2003-ban
  • Tengerész Henrik intelmei (versek, 1983) Kriterion
  • Tűzföld hava (versek, 1988) Kriterion
  • Kótya-lapótya. Versek kisebb és nagyobb gyerekeknek; Creangă, Bukarest, 1990
  • Költözködés (versek, 1993) Jelenkor–Kriterion
  • Lelkem kockán pörgetem. Versek, 1982–1992; Jelenkor–Kriterion, Pécs–Bukarest, 1994 (Élő irodalom sorozat)
  • Üdvözlet a vesztesnek, 1983–1993; Héttorony, Budapest, 1994
  • Manótánc (gyermekversek, 1994) Polis–Talentum
  • És Christophorus énekelt (versek, 1995) Jelenkor–Kriterion
  • Scintilla animae (esszék, tanulmányok); Komp-Press, Kolozsvár, 1995 (Ariadné könyvek)
  • Jack Cole daloskönyve (versek, 1996) Jelenkor–Polis
  • Adventi fagyban angyalok (versek 1994–1997, 1998) Jelenkor
  • Kovács András Ferenc–Tompa Gábor: Depressio Transsylvaniae. Kétbalkezes szonettek, 1993–1998; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998
  • Saltus Hungaricus. Összmagyar versek szórványban, 1995–1998; Jelenkor, Pécs, 1999
  • Fragmentum (versek magyar, ill. német, angol, francia nyelven, 1999)
  • Kompletórium. Válogatott és új versek, 1977–1999; Jelenkor, Pécs, 2000
  • Csipkébűl tekert gúzs. Jegyzetek a magyar manierizmus kérdésköréhez; Mentor, Marosvásárhely, 2000
  • Miénk a világ (gyermekversek, 2000) Polis
  • Egerek könyve (gyermekversek, 2001) Pallas-Akadémia
  • Téli prézli (versek 1995–2000, 2001) Jelenkor
  • Aranyos vitézi órák (versek 1998–2001, 2002) Mentor
  • Fattyúdalok (versek 1993–2003, 2003) Magvető Kiadó
  • Dzsinbüge; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2003 (Mesevonat)
  • Vásárhelyi vásár. Versek kicsiknek, nagyoknak; Koinónia, Kolozsvár, 2003
  • A kártyázó kakadu; ill. Csillag István; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004 (Mesevonat)
  • Überallesbadeni dalnokversenyek. Burleszkek és szatírák; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Víg toportyán. Versek kicsiknek, nagyoknak; ill. Deák Ferenc; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Hazatérés Hellászból (Kavafisz-átiratok, 2006) Magvető Kiadó
  • Álmatlan ég. Versek, 2002–2004; Éneklő Borz, Kolozsvár, 2006
  • Időmadárkönyv 69 haiku; ill. Kohsei; Koinónia, Kolozsvár, 2007
  • Hajnali csillag peremén (gyermekversek, 2007) Magvető Kiadó
  • Sötét tus, néma tinta. Vázlatkönyv, 2002–2009; Magvető, Budapest, 2009
  • Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka (versek, 2010) Bookart, Csíkszereda
  • Bohócöröklét. Impromptuk és divertimentók, 2003–2009; Magvető, Budapest, 2011
  • Kovács András Ferenc–Tompa Gábor: Transsylván pótdepressziók. Kétbalkezes szonettek, 1993–2011; Bookart, Csíkszereda, 2011
  • Napsugár-csízió; ill. Faltisz Alexandra; Gutenberg, Csíkszereda, 2011
  • York napsütése / Zengő tombolás. Kettős verseskönyv, 1980–2014; Magvető, Budapest, 2014
  • Egerek könyve. Nagycsaládi egerészeti verseskönyv; Magvető, Budapest, 2015
  • Lözsurnál dö lüniver. Füstpanoráma, 2010–2017; Bookart, Csíkszereda, 2017
  • Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc; zene Sebő Ferenc, ill. Kürti Andrea; Gutenberg, Csíkszereda, 2018 + CD
  • Requiem tzimbalomra. Örömzene – darabokban; Magvető, Budapest, 2019
  • Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény; Bookart, Csíkszereda, 2019

Díjai[13]

">szerkesztés]

Jegyzetek

  1. ↑ https://port.hu/jump/person-179730. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  2. ↑ Meghalt Kovács András Ferenc költő, 2023. december 30. (Hozzáférés: 2023. december 30.)
  3. ↑ Elhunyt Kovács András Ferenc költő, 2023. december 30. (Hozzáférés: 2023. december 30.)
  4. ↑ https://copiibjc.bjc.ro/wp-content/uploads/2021/01/Descoper%C4%83-scriitorul_Kov%C3%A1cs-Andr%C3%A1s-Ferenc.pdf
  5. ↑ Elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő. Élő Székelyföld. (Hozzáférés: 2024. május 9.)
  6. ↑ Sánta Miriám: Utolsó útjára kísérték Kovács András Ferencet. Főtér.ro. (Hozzáférés: 2024. május 9.)
  7. ↑ Kovács András Ferenc kapta az Artisjus nagydíját (magyar nyelven). contextus.hu. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
  8. ↑ Kovács András Ferenc. Romániai Írók Szövetsége. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  9. ↑ Fried István: Minden puszta munka: vázlat. Barka. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  10. ↑ Tar Ibolya: Kovács András Ferenc egyik álarca. Studia Litteraria, 1–2. sz. (2015) 159–170. o. ISSN 0562-2867
  11. ↑ Kovács András Ferenc. Jack Cole daloskönyve. Budapest: Magvető, 127–133. o. (2010). ISBN 9789631427707 
  12. ↑ Lázáry René Sándor. Néhány egykori költemény. Csíkszereda: Bookart, 5–8. o. (2019). ISBN 9786068994192 
  13. ↑ PIM.hu
  14. ↑ Székelyhon
  15. ↑ A PRIMA PRIMISSIMA DÍJ 2022-ES JELÖLTJEI (amerikai angol nyelven). Prima Primissima, 2022. október 3. (Hozzáférés: 2022. december 3.)
  16. ↑ Megvannak az idei díjazottak. Jelenkor.net. (Hozzáférés: 2023. december 30.)
  17. ↑ Zece personalități au primit titlul de „Cetățean de Onoare” al orașului Târgu Mureș. www.punctul.ro (2024. július 1.) (Hozzáférés: 2024. július 12.)

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk