Mahádharmarakszita
A mai világban a Mahádharmarakszita olyan témává vált, amely a különböző területeken dolgozók széles körében nagyon fontos és érdekes. Hatása globálisan kiterjed, érinti a társadalmat, a gazdaságot, a politikát, a kultúrát és a technológiát. A Mahádharmarakszita iránti növekvő figyelem tükrözi a jelenkori világban betöltött fontosságát és a jövőre vonatkozó számos vonatkozását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mahádharmarakszita-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak hatását és a témával kapcsolatos különféle szempontokat. A Mahádharmarakszita eredetétől jelenlegi fejlődéséig továbbra is vitákat és mély elmélkedéseket generál, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy gondoljuk át a mai világban betöltött szerepünket.
| Mahádhammarakszita | |
 | |
| A Mahávamsza szerint az Anuradhapura-i nagy sztúpa felavatására érkezett Mahádharmarakszita Srí Lankára az i. e. 130 körül | |
| Született | i. e. 2. század |
| Állampolgársága | Indo-görög királyság |
| Nemzetisége | ión görög |
| Foglalkozása | buddhista tanító |
| Iskolái | théraváda |
| A sorozat témája Théraváda |
|---|
 |
Mahádharmarakszita (szanszkrit; páli: Mahádhammarakkhita, szó szerinti fordítása "a dharma nagy védelmezője") görög (ión) buddhista tanító volt az i. e. 2. században, az indo-görög I. Menandrosz uralkodása idején. A Mahávamsza című, páli nyelvű történelmi krónika szerint Mahádhammarakszita „Alaszandra” városból (feltételezések szerint ez egyezik a Kaukázusi Alexandira városával, a mai Kabul városától 150km-re északra, illetve utalhat még Arachosia-i Alexandriára is), 30 000 szerzetessel együtt utazott a Srí Lanka-i Anuradhapura-i nagy sztúpa felavatására, amelyet röviddel a Srí Lanka-i Dutthagamani Abhaya (i. e. 161 – 137 körül) király halála után fejeztek be.[1]
Ebből az utalásból következtetni lehet a görögök buddhizmussal történő kölcsönhatására:
- az I. Menandrosz király által uralt városokban, Kaukázusi Alexandria vagy Arachosia-i Alexandria, legalább 30 000 szerzetes élt és virágzott a buddhista kultúra.
- a buddhista közösség vezetője egy görög (jón) buddhista szerzetes volt, akinek az egyházi neve volt Mahádharmarakszita („a dharma nagy védelmezője”),
- gondtalanul utazhattak olyan távolságokra, mint Srí Lanka, amely azt jelzi, hogy az indiai szubkontinens nyugati partszakaszán kiegyensúlyozott lehetett a politikai helyzet, főleg érdekes egy olyan korban, amikor keleten, a Szunga Birodalomban üldözték a buddhistákat.
Egy másik forrásszöveg, a Milinda-panyha szolgáltat történelmi bizonyítékot arra, hogy I. Menandrosz hatalmas terület fölött uralkodott India északi részén, illetve ő maga elérte a buddhizmusban használt arhat tudatszintet. A buddhista hagyományokban I. Menandrosz a buddhizmus jótevőjének számít, aki felér Asóka és Kaniska királyok történelmi jelentőségéhez.
A Mahávamszában
A Mahávamsza krónikák 9. fejezetében szerepel Mahádharmarakszita, akit Asóka király uralkodásának 9. évében küld el Mogaliputta Tissza a harmadik buddhista tanácskozás után Mahárásztrába hittérítő feladattal.[2]
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Baij Nath Puri 91-94. oldal
- ↑ Mookerji Radhakumud 33. oldal
Források
- ↑ Baij Nath Puri: Baij Nath Puri. Buddhism in Central Asia. Motilal Banarsidass Publ., 1987 (1987). ISBN 9788120803725
- ↑ Mookerji Radhakumud: Mookerji Radhakumud. Ashoka. Motilal Banarsidass Publishe, 1995. ISBN 9788120805828
További információk
- A Mahávamsza teljes szövege (angolul)
- A Milinda-panyha teljes szövege (angolul)