Buddhizmus Laoszban

A mai világban a Buddhizmus Laoszban olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. A modern társadalomban egyre növekvő relevanciájával a Buddhizmus Laoszban fontos vitaponttá vált különböző szférákban. Mind a tudományos világban, mind a szórakoztatásban megnőtt a Buddhizmus Laoszban iránti érdeklődés és figyelem. Az évek múlásával a Buddhizmus Laoszban olyan témának bizonyult, amely továbbra is vitákat és reflexiókat generál, megkérdőjelezi a közös felfogásokat és új ötleteket bátorít. Ebben a cikkben tovább kutatjuk a Buddhizmus Laoszban társadalmunkra gyakorolt ​​hatását, és megvitatjuk annak mai jelentőségét.

A sorozat témája
Théraváda
Sablon:Théraváda buddhizmus

A délkelet-ázsiai Laosz legfőbb vallása a buddhizmus, azon belül pedig a théraváda hagyomány, illetve annak egy egyedüli formája, amely mélyen gyökerezik a laoszi kultúrában. A laoszi buddhizmus közel áll és szorosan kapcsolódik az animista hitvilághoz és az ősi szellemekben való hithez, főleg a vidéki területeken.[1]

Csak becslések léteznek azzal kapcsolatban, hogy Laosz lakosságának hány százaléka vallja magát buddhistának. A The World Factbook becslései szerint a teljes lakosság 65%-a vett menedéket a három drágaságban, amely Gautama Buddha, a dharma (Buddha tanításai) és a szangha (buddhista közösség).[2] Egyes tanulmányok szerint a tényleges adat valószínűleg még a 90%-ot is meghaladja.[3] Laoszban jelentős számú kínai és vietnámi mahájána buddhista él.

Története

A Luangprabang városi Hszieng-tong templom
Buddha-szobor Vientián városában.

Úgy tartják, hogy a théraváda buddhizmus legelőször a 7-8. század környékén jutott el Laosz területére a Dvaravati királyságon keresztül.[1] A 7. században a Nan-csao királyság felől érkező tantrikus buddhizmus is megjelent Laoszban. Ez a thai nemzetiségű királyság a mai kínai Jünnan tartomány területén helyezkedett el. Innen terjedt el valószínűleg az a politikai ideológia, hogy a király a buddhizmus védelmezője, amely fontos köteléket jelentett a monarchia és a szangha között szinte teljes Délkelet-Ázsiában.

A 11-12. század folyamán a Khmer uralkodók elfoglalták Muang Szua királyságot, az észak-laoszi Luangprabang királyság történelmi területét. Ebben az időszakban a mahájána buddhizmus felváltotta a théraváda buddhizmust az uralkodó osztályban.[1]

Történelmileg a laoszi államot 1353-ban alapították. Ekkor koronázták meg Fa Ngum királyt Luangprabang városban.[4] Fa Ngum magával hozta Khmer théraváda tanítóit, hogy legyenek az új királyságában a tanácsadói és főpapjai. Egyikőjük (Phramaha Paszaman) magával hozott egy általa dicsőített Buddha-szobrot (későbbi nevén Phra Bang), amely később az ország szimbólumává vált és a főváros névadója is egyben.[4] A Burmával és Thaifölddel kötött szövetségek által a théraváda buddhizmus megszilárdította a helyzetét laoszi királyságban. Földrajzának és az erős központi irányítás hiányának köszönhetően a théraváda buddhizmus vált a laoszi kultúra egyik legfőbb egyesítő jegyévé.[4]

Az 1920-as években Phecarath herceg átszervezte a buddhista adminisztrációt Laoszban. Létrejött egy olyan iskolarendszer, amely tanácsokat adott a laoszi egyháznak.[1]

A kommunizmus során a vezetők nem tiltották be a buddhizmust és a vallást, ehelyett különböző politikai célokra használták. Bár a marxizmus elutasít minden vallást, a laoszi politikai vezetők átértelmezték bizonyos marxista elméleteket, hogy összeilleszkedhessen a buddhista tanításokkal is. Gautama Buddha élettörténetére koncentráltak és olyan dolgokat emeltek ki, hogy például Gautama önként otthagyta a királyi címét.[5] A szangha is politikai célokat szolgált.[6] Ez egy hosszú átrendeződési folyamat eredménye volt, amely már a francia gyarmati uralom idején elkezdődött.[7] A kommunizmus idején betiltották a vallásoktatást és a buddhista erkölcsi oktatást az általános iskolákban, 1976-ban.[8]

Az 1980-as évek vége felé a hivatalos hozzáállás kedvezőbb lett a buddhizmussal szemben, ahogy az országban elindult a gazdasági liberalizáció folyamata.[9] Miután az ország a demokrácia útjára lépett a szangha kiterjesztette társadalmi szerepét és visszatért a közoktatásba és a közegészségügybe is. Olyan helyeken segítettek írás és olvasást tanítani, amerre nem voltak iskolák. A szangha új szerepe a laoszi kultúra életben tartása lett.[10] Az 1990-es években a buddhizmus újjáéledőben volt az országban. A társadalmi élet fontos színterét jelentették a vatok (kolostortemplomok). A szerzetesek (bhikkhu) újra visszatértek reggeli koldulási útjaikra és ételt fogadtak el felajánlásként a világi emberektől. A szangha visszatért kizárólag egyházi szerepéhez.[11]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Savada, Andrea Matles. Laos: A Country Study. Washington, D.C.: GPO for the Library of Congress (1994) 
  2. ↑ CIA World Factbook- Laos. . (Hozzáférés: 2007. április 10.)
  3. ↑ International Religious Freedom Report 2007 - Laos
  4. ↑ a b c Reat, Noble Ross: Buddhism in Laos. . (Hozzáférés: 2007. április 12.)
  5. ↑ Brown és Zasloff 228. o.
  6. ↑ Stuart-Fox 88. o.
  7. ↑ Pholsena 67. o.
  8. ↑ Lafont 152. o.
  9. ↑ Stuart-Fox 107. o.
  10. ↑ Morev (1998) 34. o.
  11. ↑ Morev (2002) 397. o.

Források

  • ↑ Lafont: Lafont, P-B.. Buddhism in Contemporary Laos. St Lucia: University of Queensland Press (1982) 
  • ↑ Morev (1998): Morev, L.. Religion, state and society in contemporary Laos Religion, State and Society (1998) 
  • ↑ Morev (2002): Morev, L.. Religion in Laos Today Religion, State and Society (2002) 
  • ↑ Pholsena: Pholsena, V.. Post-war Laos: The Politics of Culture, History and Identity. Singapore: Institute of Southeast Asian Studies (2006) 
  • ↑ Stuart-Fox: Stuart-Fox, M.. Buddhist Kingdom, Marxist State: The Making of Modern Laos. Bangkok: White Lotus Co., Ltd (1996) 

További információk

  • Berger, Hans Georg (2000) Het bun dai bun: Laos, sacred rituals of Luang Prabang; Christian Caujolle szövegeivel London: Westzone ISBN 1-903391-02-4

Kapcsolódó szócikkek