A mai cikkben a Buddhizmus Délkelet-Ázsiában-et fogjuk megvizsgálni, egy nagyon releváns témát, amely az utóbbi időben sok ember figyelmét felkeltette. Részletes és kimerítő megközelítéssel a Buddhizmus Délkelet-Ázsiában-hez kapcsolódó legfontosabb és legvitatottabb szempontokba merülünk bele, azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos képet adjunk a témáról. Kutatáson és mélyreható elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Buddhizmus Délkelet-Ázsiában következményeit és következményeit a társadalom különböző területein, valamint a lehetséges megoldásokat vagy megközelítéseket a probléma hatékony kezelésére. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, hogy elmélyítse tudását a Buddhizmus Délkelet-Ázsiában-ről, és szélesebb és tájékozottabb perspektívát nyerjen ezzel a rendkívül fontos kérdéssel kapcsolatban.
A buddhizmus Délkelet-Ázsiában a buddhizmusnak azokra a formáira utal, amelyek az ókortól kezdve virágoznak Délkelet-Ázsiában. Történelmileg a mahájána buddhizmus kiemelkedett ebben a régióban, azonban ma már a legtöbb hagyomány a théraváda irányzatot követi. A többségben théraváda hagyományt követő délkelet-ázsiai országok közé tartozik Thaiföld, Kambodzsa, Laosz és Burma.
Vietnámban továbbra is a mahájána hagyományt követik köszönhetően az országban több mint ezer évig tartó kínai gyarmatosításnak.[1] Indonézia mahájána buddhista terület volt a Szailendra és a Srívidzsaja birodalmak idején,[2] mára azonban csak a kínai diaszpóra gyakorolja ezt a hagyományt, ahogy Szingapúrban és Malajziában.
A mahájána buddhizmus - kiegészítve a taoizmussal és a kínai népi vallással a szingapúri kínai közösségek első számú vallása. Malajziában, Bruneiben, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában a mahájána a mai napig erős kisebbségnek számít.
A buddhizmus Délkelet-Ázsiába egyrészt közvetlenül Indiából, tengeren keresztül érkezett, valamint a teljes első évezred során, közvetlen módon Közép-Ázsiából és Kínából. A 12. század előtt Thaiföld, Burma, Laosz és Kambodzsa területein számos Indiából érkező buddhista szekta dominált, amelyek között a mahájána buddhizmus is szerepelt.[3][4] A 7. században Jicsing korabeli utazásai során feljegyezte, hogy ezeken a területeken az indiai buddhizmus minden formája virágzott.[3]
Az 5-13. századok során a délkelet-ázsiai birodalmakra közvetlen hatással volt India, ezért ezeken a területeken elsősorban a mahájána hagyományok terjedtek el. A déli Srívidzsaja Birodalom és az északi Khmer Birodalom versengése felszínre hozta az itteni művészetek bodhiszattvákban gazdag mahájána panteonját. A Khmer Birodalom idején 900 templomot építettek Kambodzsában és a szomszédos Thaiföldön. A fejlesztések középpontjában az angkori templomkomplexus állt, amely képes volt ellátni egymillió utazót is.
Srívidzsaja tengeri birodalom volt az indonéziai Szumátra szigeten található Palembang központtal. A Szailendra dinasztia idején felvették a mahájána és a vadzsrajána buddhista hagyományokat. Jicsing kínai utazó szerzetes Palembangot hatalmas buddhista központnak írta le, ahol az uralkodó több mint ezer szerzetest támogatott az udvarában. Jicsing korabeli beszámolójából ismert, hogy a területen a buddhizmus már az i.sz. 671-től jelentős volt a területen. Későbbi kínai zarándokoknak azt ajánlotta, hogy Palembangon töltsenek el egy-két évet.[5] Srívidzsaja az indiai Csola uralkodókkal való összetűzések során hanyatlásnak indult, amit a 13. századi iszlám terjeszkedések tovább rontottak.
Néhány korai théraváda beszámolót leszámítva a fennmaradt bizonyítékok alapján Burmában a legtöbb buddhista a mahájána irányzatot követte, elsősorban szanszkrit nyelven, és nem páli nyelven.[4][6][7] Miután a buddhizmus hanyatlásnak indult Indiában, a Srí Lankáról érkező hittérítő szerzetesek fokozatosan térítették át a burmai buddhistákat a théraváda hagyományokra. A következő két évszázadban a théraváda eljutott Thaiföldre, Laoszba és Kambodzsába is, ahol felváltotta a helyi buddhista irányzatokat.[8]
A buddhizmus Vietnámban a mahájána hagyományokat követi. Vietnámba a 2. században érkezett a buddhizmus észak felől Közép-Ázsiából, Indián keresztül. A vietnámi buddhizmus hasonlít a kínai buddhizmusra és valamennyire tükrözi a Szung-dinasztia utáni kínai buddhizmus szerkezetét.
A vietnámi társadalmat nagyban befolyásolták a konfucianizmus gyakorlatai mivel ez volt sok vietnámi dinasztiában az államvallás. A taoizmus is szerepet játszik a vietnámi társadalomban, azonban a vallásos vietnámiak többsége nem gyakorolja ezt teljesen tiszta formájában. A többséget felszívta a vietnámi népi vallás, amely hasonlít a dél-kínai népi vallásra. Ez hatással volt a kaodaizmusra és a daomauizmusra is. Tam Giao (Han Tu: 三教 - három tanítás) a leggyakoribb vallás Vietnámban, amely a mahájána buddhizmus, taoizmus és konfucianizmus keveréke. Innen jön az elnevezése is - három tanítás.
Jelenleg mintegy 200 millió buddhista van Délkelet-Ázsiában. Az iszlám után ez a második legnagyobb vallási irányzat a területen. Ez azt jelenti, hogy a világ buddhista lakosságának több mint 35%-a Délkelet-Ázsiában él.