A mai világban a Jakabfalva vezető szerepet töltött be a társadalomban, jelentős hatást gyakorolva a mindennapi élet különböző területeire. Megjelenése óta a Jakabfalva végtelen vitákat, kritikákat és elmélkedéseket generált, és különböző ágazatok és tudományterületek érdeklődésére számot tartó témává vált. Hatása átlépte a határokat, és alapvető részévé vált a döntéshozatalban, az identitásépítésben, a technológia fejlődésében és a kommunikáció új formáinak megteremtésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jakabfalva számos aspektusát és relevanciáját a mai társadalomban.
Jakabfalva (Iacobeni) | |
![]() | |
A jakabfalvi erődtemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Község | Jakabfalva |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 557105 |
Körzethívószám | 0269 |
SIRUTA-kód | 144660 |
Népesség | |
Népesség | 1187 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 6 (2011)[1] |
Népsűrűség | 11,41 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 480 m |
Terület | 104 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Jakabfalva weboldala | |
![]() | |
Jakabfalva (románul: Iacobeni, 1920-ig Iacășdorf, németül: Jakobsdorf bei Agnetheln, szászul Giukesdref) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
A település a Nagyszebent Segesvárral összekötő út mentén fekszik, a megyeszékhelytől kb. 70 km-re északi irányban, a Hortobágy völgyében haladó főúttól mintegy 1,5 km-re.
Első említése 1309-ből származik,[2] de valószínűleg már száz évvel azelőtt is létezett. A legrégebbi fennmaradt összeírás 1488-ból való, eszerint Szentágota után a nagysinki járás második legnagyobb községe volt: 75 gazdával, 3 szegénnyel, 1 malommal, 1 iskolával és 4 "puszta" udvarral. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Szentágotai járásához tartozott. Az 1930-as évekig a lakosság több mint fele szász volt. Az 1990 körüli kivándorlási hullám következtében a részarányuk mára erősen lecsökkent. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a lakók közül 2100 román, 505 roma és 52 német volt.[3]
A 12. században épült templomot a P. Don Demidoff által vezetett Casa Don Bosco alapítvány 2005-ben ökumenikus templommá alakította át.[4]