Donja Šušnjara
A következő cikkben alaposan megvizsgáljuk a Donja Šušnjara-et és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A munkahelyi befolyásától a személyes szférában való relevanciájáig a Donja Šušnjara számos tanulmány és vita tárgya volt az évek során. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Donja Šušnjara számos aspektusát, a mai társadalomra gyakorolt hatását, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Ezen kívül feltárjuk a terület szakértőinek különböző nézőpontjait és véleményét, hogy átfogó és részletes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
| Donja Šušnjara | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Štefanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43246 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 115 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 55″, k. h. 16° 45′ 10″45.765278°N 16.752778°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 55″, k. h. 16° 45′ 10″45.765278°N 16.752778°E | |
 | |
Donja Šušnjara falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 16, közúton 24 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre a Štefanjét Martinaccal összekötő út mentén fekszik.
Története
A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor katolikus horvát és pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Susnar” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sussnyara” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Sussnyara” néven 71 házzal, 368 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 328, 1910-ben 547 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 131 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 328 | 320 | 363 | 447 | 501 | 547 | 536 | 578 | 499 | 510 | 397 | 297 | 234 | 192 | 169 | 131 |
(1931-ig Šušnjara néven a mai Gornja Šušnjara lakosságával együtt.)
Nevezetességei
Szűz Mária szíve tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 615. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
