Franciaország himnusza

Manapság a Franciaország himnusza a mai társadalomban nagy érdeklődésre számot tartó téma. A Franciaország himnusza hatása a mindennapi élet különböző területeire terjed ki, vitákat, kutatásokat és reflexiókat generálva különböző területeken. Fontos a Franciaország himnusza alapos elemzése, hogy megértsük hatását, és lehetséges megoldásokat találjunk az általa jelentett kihívásokra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Franciaország himnusza különböző aspektusait, kitérve annak különböző összefüggésekben gyakorolt ​​hatásaira, és átfogó képet adunk erről a jelentős témáról. Ezen a vonalon fogunk mélyedni a Franciaország himnusza kritikai elemzésébe, hogy megértsük a hatókörét és előrevetítsük lehetséges következményeit a jövőben.

La Marseillaise
Franciaország nemzeti himnusza
Rouget de Lisle a Marseillaise-t énekli, Isidore Pils festménye, 1849
Rouget de Lisle a Marseillaise-t énekli, Isidore Pils festménye, 1849
ZeneszerzőClaude Joseph Rouget de Lisle
DalszövegíróClaude Joseph Rouget de Lisle
Keletkezés1795
Megjelenés1795. július 14.
HangnemG-dúr
Hivatalos oldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciaország himnusza témájú médiaállományokat.
La Marseillaise
La Marseillaise, az 1944-ben meggyilkolt francia politikus és filmrendező Georges Mandel filmje (1907)

A francia nemzeti himnuszt (La Marseillaise) nevével ellentétben nem Marseille-ben, hanem Strasbourgban írták, mégpedig egy egyébként elkötelezett királypárti, royalista francia műszaki tiszt, Rouget de Lisle (1760–1836) százados szerezte az 1792. április 25-i forradalmi események, a Habsburg Monarchiának történt francia hadüzenet hevében.

Rouget de Lisle kapitány a Habsburg Birodalomnak küldött francia hadüzenet napján rendezett találkozón vett részt, és elhatározta, hogy indulót ír a frontra induló katonák számára. Ez eredetileg a francia Rajnai Hadsereg (Armée du Rhin) indulója volt Harci dal a rajnai hadsereg számára címmel. A dal csakhamar népszerű lett az egész országban. Ebben nagy része volt egy montpellier-i diáknak, François Mireur-nek. Mireur a Párizsba induló 500 marseille-i önkéntes tiszteletére rendezett ünnepség végén énekelte el a dalt saját partitúrájából. A dal csakhamar meghódította a fővárost is, ott már A marseille-i önkéntesek indulója, röviden La Marseillaise-ként vált ismertté. 1795. július 14-én lett a Francia Köztársaság nemzeti himnusza, később azonban többször is betiltották (pl. Napóleon), mígnem 1879-ben véglegesült. Zenekari változatát Hector Berlioz írta 1830-ban.

Magyar nyelvre Verseghy Ferenc fordította le elsőként 1794-ben.

A második magyar változatot Jankovich Ferenc írta.

La Marseillaise

Allons enfants de la Patrie,
le jour de gloire est arrivé
Contre nous de la tyrannie
L’étendard sanglant est levé.
L’étendard sanglant est levé:
Entendez-vous dans les campagnes
Mugir ces féroces soldats!
Qui viennent jusque dans vos bras
Égorger vos fils et vos compagnes.

(Refrén:)

Aux armes citoyens,
Formez vos bataillons.
Marchons! Marchons!
Qu’un sang impur
Abreuve nos sillons
Que veut cette horde d’esclaves

De traîtres, de rois conjurés?
Pour qui ces ignobles entraves
Ces fers dès longtemps préparés
Ces fers dès longtemps préparés
Français, pour nous, Ah quel outrage
Quel transport il doit exciter!
C’est nous qu’on ose méditer
De rendre à l’antique esclavage
Refrén

Quoi! Des cohortes étrangères
Feraient la loi dans nos foyers!
Quoi! Ces phalanges mercenaires
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Grand Dieu! Par des mains enchaînées
Nos fronts, sous le joug, se ploieraient.
De vils despotes deviendraient
Les maîtres de nos destinées
Refrén

Tremblez tyrans, et vous perfides
L’opprobe de tous les partis.
Tremblez, vos projets parricides
Vont enfin recevoir leur prix!
Vont enfin recevoir leur prix!
Tout est soldat pour vous combattre.
S’ils tombent nos jeunes héros,
La terre en produit de nouveaux
Contre vous, tous prêts à se battre
Refrén

Français en guerriers magnanimes
Portez ou retenez vos coups.
Épargnez ces tristes victimes
A regrets s’armant contre nous!
A regrets s’armant contre nous!
Mais ce despote sanguinaire
Mais les complices de Bouillé
Tous les tigres qui sans pitié
Déchirent le sein de leur mère!
Refrén

Amour Sacré de la Patrie
Conduis, soutiens nos braves vengeurs.
Liberté, Liberté chérie
Combats avec tes défenseurs
Combats avec tes défenseurs
Sous nos drapeaux, que la victoire
Accoure à tes mâles accents
Que tes ennemis expirants
Voient ton triomphe et nous, notre gloire

Refrén (« Couplet des enfants »)
Nous entrerons dans la carrière
Quand nos aînés n’y seront plus
Nous y trouverons leur poussière
Et la trace de leur vertus!
Et la trace de leur vertus!
Bien moins jaloux de leur survivre
Que de partager leur cercueil.
Nous aurons le sublime orgueil
De les venger ou de les suivre
Refrén

Marsziliai ének

Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza láncodat
A vérszopó tyrannus fajzat
Melledre szegezi fegyverét,
S véredbe mártja rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurcolhat.

(Refrén:)

Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vérszomjukra
Szabdaljuk halmokra.

A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytársainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.

(Refrén)

E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?

(Refrén)

Reszkess, lator tyrannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önként koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.

(Refrén)

Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtaposván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magukhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.

(Refrén)

Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedves szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.

(Refrén)

A marseille-i önkéntesek indulója

Előre ország népe, harcra
Ma diadal vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma,
Vérben áztatja zászlaját,
Vérben áztatja rút zászlaját.
Halljátok! Már küldi a zsarnok
Vad, bősz ölni kész rab hadát,
Letörnek népet és hazát,
Bosszút állnak ifjon s gyönge lányon,

(Refrén:)

Hajrá, fegyverbe hát!
Ma harcra hív hazád!
Csak jöjj, csak jöjj, öntözze hát
rút vérük a határt!
Fegyverbe hát!

Nem ül a zsarnok kénye rajtunk,
pokolra mind, a hitszegőt!
Boldog országot vív a harcunk,
boldog országban a jövőt,
Boldog országban a szebb jövőt!
És hogy ha kell, mind sorban állunk,
bár hív a dicső, hős halál,
Lesz újra majd ki sorba ál,
ellened, zord önkény úgy csatázunk!

(Refrén)

Érintsd a kardunk, ősi szent láng,
ma győzni minden ellenen!
Szállj közénk drága szent szabadság,
várva várt harci győzelem,
Várva várt harci nagy győzelem!
Csatákkal írd föl zászlainkra,
írd föl századunk jelszavát,
Hadd lebegjen a világon át:
„Győz a lélek, s győz a hősi munka!”!

(Refrén)

Kotta és dallam

Egy rövid részlet a Marseillaise Szabadság téri énekléséből
\version "2.14.2" { << \relative c' { \dynamicUp \set Staff.midiInstrument = "trumpet" r2 r8 r16 d16\f d8. d16 % elore g4 g a a % orszag nepe d4.(b8) g r16 g b8. g16 % harcba, ma dia- e4 c'2 a8. fis16 % dal var, hiv ha- g2 r4 g8. a16 % zank. Elle- b4 b b c8. b16 % nunk tort a keny u- b4 a r4 a8. b16 % ralma, verben c4 c c d8. c16 % aztatja zaszla- b2 r4 d8.\ff d16 % jat, verben d4 b8. g16 d'4 b8. g16 % aztatja rut zaszla- d2 r8 r16 d16\p d8. d16 % jat. Halljatok a'2 c4 a8. fis16 % mar kuldi a g4 g f!2 % zsarnok, vad e4 g8. g16 g4 fis8. g16 % bosz, olni kesz rab ha- a2. r8 \crescTextCresc a8\< \crescHairpin % dat. Le- bes4.\! bes8\noBeam bes c d % tornek nepet es ha- a2. bes8 a % zat, bosszut g4. g8 g bes a g % allnak ifjon s gyonge g4 fis r4 r8 r16 d'\ff \bar "||" d2~d8. d16 b8. g16 a2. r8 r16 d16 d2~d8. d16 b8. g16 a2~a8 r8 d,4 g2 r4 a4 b2 r2 c2 d4 e a,2~a8 r8 e'4 d2~d8. g2.\fermata r4^"D.C." \bar "||" } \addlyrics { E -- lő -- re, or -- szág né -- pe, harc -- ba, ma di -- a -- dal vár, hív ha -- zánk. El -- le -- nünk tört a kény u -- ral -- ma, vér -- ben áz -- tat -- ja zász -- la -- ját, vér -- ben áz -- tat -- ja rút zász -- la -- ját. Hall -- já -- tok már kül -- di a zsar -- nok, vad, bősz, öl -- ni kész rab ha -- dát. Le -- tör -- nek né -- pet és ha -- zát, Bosz -- szút áll -- nak if -- jon s_gyön -- ge lá -- nyon. Haj -- rá, fegy -- ver -- be hát! Ma harc -- ra hív ha -- zánk. Csak jöjj, csak jöjj, ön -- töz -- ze már rút vé -- rük a ha -- tárt. } >>}

Magyar feldolgozás:

Szerző Mire Mű
Kodály Zoltán két szólam A szabadság himnusza

Források

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap