Mai cikkünkben a Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga lenyűgöző világába fogunk beleásni. A Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig a kutatás és érdeklődés tárgya volt a tudás különböző területein. A történelem során a Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga döntő szerepet játszott az emberiség evolúciójában és fejlődésében, befolyásolva kulturális, gazdasági és társadalmi szempontokat. Ebben a cikkben a Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezve annak fontosságát és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga hogyan jelölt meg előtte és utána különböző területeken, valamint hogy milyen hatással volt az emberek mindennapi életére. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezőútra és a Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga megismerésére.
Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga | |
![]() | |
Szent István emlékmű a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom előtt | |
Műfaj | magyar egyházi népének |
Hangfaj | dúr pentachord |
A kotta hangneme | G dúr |
Sorok | A A B Av |
Hangterjedelem | V–7 V–7 1–4 V–7 |
Kadencia | 2 (2) 2 |
Szótagszám | 12 12 12 12 |
Az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga egy Szent István királyról szóló, templomban is énekelt himnusz. Dallama Bogisich Mihály: Őseink buzgóságából való,[1] szövege a Dőri kéziratos énekeskönyvből.[2]
1771-ben Mária Terézia hazahozatta a Szent Jobbot a raguzai (ma Dubrovnik) domonkosok kolostorából, ahová a török hódoltság idején került, és elrendelte Szent István napjának augusztus 20-i megünneplését. Az ének ezután a katolikus magyarság egyik néphimnuszává vált.[3]
Feldolgozás:
Szerző | Mire | Mű |
---|---|---|
Bárdos Lajos | vegyeskar | Musica Sacra I/4 |
egynemű kar | Musica Sacra II/2 |
Az ének eredetileg középkori francia vagy angol eredetű gregorián adventi szekvencia volt Mittit ad virginem (A Szűzhöz küldé) kezdetű szöveggel, melynek sok változata alakult ki.
Magyarországon először protestáns graduálokban található meg. A protestáns istentisztelet nyelve a magyar, ezért a graduálok magyar fordításban közlik a szekvenciát: Nagydobszai (Küldé az Úr Isten, XVII. sz. eleje), Béllyei (1642–1653), Eperjesi (Küldé az Úr Isten, 1635), Batthyány (Boczata az szüzhöz, XVII. sz. eleje), Spáczai (Bocsata az Szüzhöz), Öreg Graduál (Bocsátá az Szűzhöz, 1636).
Első magyar katolikus forrása a Cantus Catholici (1651), mely az ötsoros szöveget latinul és magyar fordításban is közli (Küldé az Úristen gyors és hív szolgáját). Innen került a dallam a Szegedi Cantus Catholicibe (1674), majd a XX. század második felében a Hozsanna!-ba (1969., függelék, 403. ének) és az Éneklő Egyházba (1984., 5. ének).
A Szent István himnusz szövege először Kovács István kéziratos énekeskönyvében (Dőri énekeskönyv, 1763–69) található meg. Kovács István egy kis Sopron megyei község tanítója volt, és feltehetően maga írta a verset, és festette az énekeskönyv 339. oldalán levő, Szent Istvánt és Imrét ábrázoló képet. A vers sorainak kezdőbetűit összeolvasva értelmes szót kapunk: ÁRVA KERT, vagy ÁRVÁKÉRT. Ez bizonyítja, hogy a vers nem népi eredetű.
A következő előfordulás a Kájoni Cantionale Catholicum (1676), mely csak szövegeket közöl, kottát nem. Az 1651-es dallamot utólag Domokos Pál Péter társította a szöveghez.[4]
A Dőri kéziratos forrásban és a Bozóki gyűjteményben (1797) az ének még ötsoros. Az utóbbi gyűjtemény szolgált forrásul Bogisich Mihály: Őseink buzgósága című könyvéhez; innen került a szöveg a Szent vagy, Uram!-ba.
A Tárkányi–Zsasskovszky: Katolikus egyházi énektárban (1855) jelenik meg a először a négysorossá módosult dallam a Szent István-szöveggel együtt (Szent...nevének mondjunk áldást). A katolikusoknál ez a négysoros változat él tovább a XIX. században is. Innen vette át Harmat Artúr a dallamot a Szent vagy, Uram!-ba, úgy, hogy a ritmust egyenletes ¾-es korálritmusba rendezte át. A négysoros dallamváltozat folklorizálódott is: az Éneklő Egyház két népi változatot közöl (20. és 255. ének).
A Szent István királyhoz írt himnusz szövegét Kodály Zoltán dolgozta fel teljesen új, általa írt dallammal[5] 1938-ban Ének Szent István királyhoz címmel három formában: fiú vegyeskar (szoprán, alt, basszus szólam), kisebb vegyeskar, nagy vegyeskar.[6][7]
Mai, „finomított” szövegSzent István királyhoz |
Eredeti szövegváltozatSzent István királyrúl. Nota: Regnorum Domina etc. | |
|
Dőry kéziratos Énekeskönyv átirata (1763.) (A versszakok kezdőbetűi egy akrosztichont adnak ki: Árvakert.) |
![]() |
Weblapok:
Énekeskönyvek:
Feldolgozások:
Zenetudomány:
Szöveg: