Mai cikkünkben a Az Osztrák Császárság himnusza-ről fogunk beszélni, amely témával az elmúlt években nagy jelentőséget kapott. A Az Osztrák Császárság himnusza egy olyan fogalom, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, a politikától a technológiáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat is. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Az Osztrák Császárság himnusza-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezzük mindennapi életünkre gyakorolt hatását, és átgondoljuk a mai világban betöltött relevanciáját. Bármi legyen is az álláspontja a Az Osztrák Császárság himnusza-el kapcsolatban, arra kérjük, hogy folytassa az olvasást, hogy bővítse ismereteit erről a ma oly fontos témáról.
Gott erhalte, Gott beschütze / unsern Kaiser, unser Land! / Mächtig durch des Glauben Stütze / führ' Er uns mit weiser Hand! / Lasst uns Seiner Väter Krone / schirmen wider jeden Feind: / Innig bleibt mit Habsburg Throne / Österreichs Geschick vereint. / Fromm und bieder, wahr und offen / lasst für Recht und Pflicht uns stehn, / lasst, wenn's gilt, mit frohem Hoffen / mutvoll in den Kampf uns gehn! / Eingedenk der Lorbeerreiser, / die das Heer so oft sich wand, / Gut und Blut für unsern Kaiser, / Gut und Blut fürs Vaterland! / Was des Bürgers Fleiss geschaffen, / schütze treu des Kriegers Kraft: / mit des Geistes heitern Waffen / siege Kunst und Wissenschaft! / Segen sei dem Land beschieden / und sein Ruhm dem Segen gleich: / Gottes Sonne strahl' in Frieden / auf ein glücklich Österreich! / Lasst und fest zusammenhalten: / in der Eintracht liegt die Macht, / mit vereinter Kräfte walten / wird das Schwerste leicht vollbracht. / Laß uns, eins durch Brüderbande, / gleichem Ziel entgegengehn: / Heil dem Kaiser, Heil dem Lande: / Österreich wird ewig stehn!
A volt osztrák császári himnusz (kezdőszavai alapján a Gott erhalte) többféle szöveggel az Osztrák Császárság állami himnusza volt a 19. század elejétől az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as megszűntéig.
Az első szövegváltozat Lorenz Leopold Haschka (1749–1827) 1791-es szerzeménye, a frissiben trónra lépett Ferenc császárt köszöntötte akkor még Gott erhalte Franz den Kaiser kezdettel. Nyilvánosan először 1797-ben énekelték, zenéjét pedig igazi nagyság, maga Joseph Haydn komponálta nyugat-magyarországi horvát népdalmotívumok felhasználásával. Jelenleg Németország himnuszának ez a dallama. A napóleoni terjeszkedéstől fenyegetett Ausztriában fontos szerepe volt a nemzeti öntudat erősítésében e népszerű, lelkesítő, némileg egy katonai indulóra emlékeztető alkotásnak.
A kezdettől félhivatalos nemzeti himnusznak számító mű 1826-tól lett hivatalosan is azzá, de nem Haschka szövegével, hanem egy ismeretlen költőnek a Napóleon fölött aratott szövetségi győzelmet ünneplő versszakaival.
A szöveget Ferdinánd trónra léptével 1835-ben amúgy is át kellett volna írni Franzról Ferdinandra, de ha már hozzányúltak, a korábbi szöveget megint lecserélték, ezúttal Karl von Holtei (1798–1880) sziléziai költő soraira. A bécsiek tetszését azonban egyáltalán nem nyerte el ez a változat, hiányzott belőle – úgymond – a „jellegzetes bécsi íz”, s az sem tetszett a hazafias osztrákoknak, hogy nemzeti himnuszuk szerzője porosz legyen. Így váltotta fel a hányatott sorsú himnusz szövegét Joseph Christian von Zedlitz báró (1790–1862) műve. Ez végre elnyerte a bécsiek tetszését, nem is kellett rajta többet változtatni, eltekintve attól, hogy 1848-ban, Ferenc József uralkodásának kezdetén az első sorokban Ferdinand helyét megint Franz foglalta el. Németország és Ausztria is propagandisztikus célra használta az első világháborúban Haydn dallamát.[1]
1854-ben, miután az uralkodóváltáskor megint felbuzdultak a himnuszszerzők, maga Franz Grillparzer is megpróbált az udvari kancellárián (melynek munkatársa volt) lobbizni az 1848-ban írott saját verziója érdekében – sikertelenül. Pályázatot írtak ki olyan szövegre, amit nem kell minden uralkodóváltáskor lecserélni, tehát keresztnév lehetőleg ne szerepeljen benne. Az az igény is megfogalmazódott, hogy a himnusz a zűrzavaros 19. század derekán, a Német-római Birodalom megszűnte után és a német egység eszméjének hajnalán töltse meg lelkesítő tartalommal az önálló osztrák Vaterland (haza) fogalmát. A sikeres pályázat lezárultával megszületik a végleges változat (lásd a jobboldali keretben), Johann Gabriel Seidl (1804–1875) szövege, a Haschka-féle első vers átdolgozott, bővített és immár keresztnévmentes változata. Ebben a formájában lett az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos himnusza; a soknemzetiségű monarchiának egyéb nemzeti, nemzetiségi himnuszai nem kaptak hivatalos státuszt. 1903-ban a magyar országgyűlés csak elismerte a magyar nemzeti himnusz hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1. § szerint :”Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2. § pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette, azaz soha nem is lépett hatályba. Így a Kölcsey-féle himnusz sohasem lett hivatalos a Birodalomban.
Tartsa Isten, óvja Isten
Királyunk s a közhazát!
Erőt lelve a szent hitben
Ossza bölcs parancsszavát!
Hadd védnünk ős koronáját
Bárhonnét fenyítse vész!
Magyar honnal Habsburg trónját
Egyesíté égi kéz.
Haydn: Gott erhalte Franz den Kaiser (0:59)
Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.
Láthatólag az angol himnusz („God Save the King/Queen”) lebegett példaképként a szerző(k) előtt, az összevetésből azonban jellegzetes különbségek tűnnek ki. Hangneme az angol himnuszéval ellentétben nem polgári öntudatról, inkább alattvalói érzületről árulkodik. A vallás kiemelt helyet kap: a „szent hit” a katolikus hitet jelenti a szövegben. Az uralkodó személyére nézve az angol szöveghez képest jellegzetes új vonás az erőteljes paternalizmus („Ossza bölcs parancsszavát”, illetve az eredetiben: führ' Er uns mit weiser Hand). A Habsburgok trónját az osztrák örökös tartományokhoz (örökre!) kötő következő kijelentés is inkább az uralkodóház forró reményéről, mint történelmi realitásokról számol be: Innig bleibt mit Habsburg Throne / Österreichs Geschick vereint).
Az egy versszakos hivatalos magyar fordítás befejező két sora fordítói lelemény: az a bizonyos „égi kéz” immár a magyar hont „egyesíté” a Habsburg trónnal: ez a fogalmazás a szabadságharc bukása után évtizedekkel, a kiegyezés utáni, szilárd monarchiában is komoly indulatokat keltett Magyarországon; talán nem véletlen, hogy a magyar fordítást érdemes alkotója nem vállalta a nevével, és hogy a közös himnusz igen kevésbé volt népszerű a békebeli Magyarországon.
Mikszáth Kálmán A gavallérok című művében a menyegzőről hazatérőben levő urak „szomorú nótát” kérnek a cigánybandától, mire a huncut prímás rákezdi a Gott erhaltét[2] – az irodalmi betét jól jellemzi a himnusz hazai fogadtatását. Forgalomban volt egy népszerű paródiája is: egyszerűen a magyar kártya lapjait énekelték oda és vissza a következő rendben (visszafelé számlálva a „disznó” az „ász” másik neve), ismételni a végtelenségig lehet – ezzel a kellemetlen, nemzeti érzést sértő Gott erhaltét értelmetlen kiszámolóvá fokozták le, kvázi megfosztották erejétől: ||: hetes, nyolcas, kilences, tízes, alsó, fölső, király, ász :||, ||: disznó, király, fölső, alsó, tízes, kilences, nyolcas, hetes :||.[3]
Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz!
Lange lebe Franz, der Kaiser,
In des Glückes hellstem Glanz!
Ihm erblühen Lorbeerreiser,
Wo er geht, zum Ehrenkranz!
|: Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Laß von seiner Fahne Spitzen
Strahlen Sieg und Fruchtbarkeit!
Laß in seinem Rate Sitzen
Weisheit, Klugheit, Redlichkeit;
Und mit Seiner Hoheit Blitzen
Schalten nur Gerechtigkeit!
|: Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Ströme deiner Gaben Fülle
Über ihn, sein Haus und Reich!
Brich der Bosheit Macht, enthülle
Jeden Schelm- und Bubenstreich!
Dein Gesetz sei stets sein Wille,
Dieser uns Gesetzen gleich.
|: Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Froh erleb' er seiner Lande,
Seiner Völker höchsten Flor!
Seh' sie, Eins durch Bruderbande,
Ragen allen andern vor!
Und vernehm' noch an dem Rande
Später Gruft der Enkel Chor.
|: Gott erhalte Franz, den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Gott erhalte Franz den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz,
Hoch als Herrscher, hoch als Weiser,
Steht er in des Ruhmes Glanz;
Liebe windet Lorbeerreiser
Ihm zum ewig grünen Kranz.
|: Gott erhalte Franz den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Über blühende Gefilde
Reicht sein Zepter weit und breit;
Säulen seines Throns sind milde,
Biedersinn und Redlichkeit,
Und von seinem Wappenschilde
Strahlet die Gerechtigkeit.
|: Gott erhalte Franz den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Sich mit Tugenden zu schmücken,
Achtet er der Sorgen werth,
Nicht um Völker zu erdrücken
Flammt in seiner Hand das Schwert:
Sie zu segnen, zu beglücken,
Ist der Preis, den er begehrt,
|: Gott erhalte Franz den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Er zerbrach der Knechtschaft Bande,
Hob zur Freiheit uns empor!
Früh' erleb' er deutscher Lande,
Deutscher Völker höchsten Flor,
Und vernehme noch am Rande
Später Gruft der Enkel Chor:
|: Gott erhalte Franz den Kaiser,
Unsern guten Kaiser Franz! :|
Miután az utolsó császár, IV. Károly, meghalt 1922-ben, a monarchisták szereztek egy új versszakot fiának, Habsburg Ottónak. Mivel az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés már 1918-ban kikiáltotta az Osztrák Köztársaságot, ez a verzió soha nem vált hivatalossá.