Ebben a cikkben a Mexikó himnusza-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító elemzést nyújtsunk a témáról. Megvizsgáljuk eredetét, fejlődését és mai relevanciáját, valamint lehetséges következményeit és alkalmazásait a különböző területeken. Kutatáson és elmélkedésen keresztül igyekszünk széles és részletes látásmódot nyújtani az olvasónak a Mexikó himnusza-ről, és arra hívjuk őket, hogy elmélyüljenek annak tanulmányozásában és különböző szempontok szerinti megértésében. Kétségtelenül rendkívül érdekes és folyamatosan fejlődő téma ez, amelyből számtalan reflexió és értelmezés fog kirajzolódni, amelyek gazdagítják majd az ezzel kapcsolatos megértést.
A Mexikói nemzeti himnusz (Himno Nacional Mexicano) Antonio López de Santa Anna tábornok felhívására született. Szükségét érezte, hogy egy igazi hazafias dal legyen az ország nemzeti himnusza. Felhívását 1853. november 12-én egy irodalmi újságban tette közzé. A kiírt irodalmi pályázatot a San Luis Potosí állambeli Francisco Bocanegra költő, a zenei pályázatot Jaime Nunó Roca katalán zeneszerző nyerte el. A himnusz próbákon először Santiago de Querétaróban hangzott el,[1] első hivatalos előadására 1854. szeptember 15-én a Mexikói Nemzeti Színházban került sor.
(Az eredeti szöveg tíz versszakból áll; a mai hivatalos teljes változatban csak az I., V., VI. és X., a rövidített hivatalos változatban pedig csak az I. és a X. versszakot éneklik.)
Mexicanos al grito de guerra |
Ciña ¡oh Patria! tus sienes de oliva |
En sangrientos combates los viste |
Como al golpe del rayo la encina, |
Del guerrero inmortal de Zempoala |
Guerra, guerra sin tregua al que intente |
Antes, Patria, que inermes tus hijos, |
Si a la lid contra hueste enemiga, |
Vuelva altivo a los patrios hogares, |
Y el que al golpe de ardiente metralla, |
¡Patria, Patria! tus hijos te juran |
Mexikóiak, a csatakiáltásra
A kardot tartsátok, és a zablát;
S rengjen a közepén a föld
Az ágyúk dörgése alatt.
S rengjen a közepén a föld
Az ágyúk dörgése alatt.
Homlokod békével legyen övezve, ó haza
A béke arkangyalának koszorújával,
Mert a menny lesz örök sorsod,
Mely az Úr ujjával írattatott.
De ha egy idegen ellenség
Talpával megszentségteleníti földed,
Gondolj arra, oh, szeretett haza, hogy
Az ég minden fiában egy katonát adott.
Harcra, harcra szüntelen az ellen,
Ki meggyalázza a haza dicsőségét!
Harcra, harcra! Zászlóinkat
a hazafiak vérével itassátok át!
Harcra, harcra! Hegyen és völgyön
a szörnyű ágyúk dörögjenek
és hangjuk nemesen visszhangozza
A kiáltást: Egység! Szabadság!