Mai cikkünkben a La Espero izgalmas világába fogunk mélyedni. Akár információt keres, hogy a La Espero hogyan befolyásolhatja mindennapi életét, vagy szeretne néhány szórakoztató tényt felfedezni a La Espero-ről, ez a cikk az Ön számára készült. A következő néhány sorban a La Espero különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Nem számít, milyen szintű ismeretei vannak a La Espero-ről, biztosak vagyunk benne, hogy ebben a cikkben új és érdekes információkat talál. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a La Espero lenyűgöző univerzumában, és fedezzen fel mindent, amit tudni lehet róla.
La Espero kottája
A La Espero (magyar: A Remény, angol: The Hope, német: Die Hoffnung) az eszperantó nyelvi közösség himnusza – Himno Esperantista.[1] A szöveget Lazar Markovics Zamenhof írta, és Félicien Menu de Ménil[2] zenéje lett a legismertebb (1909). Maga a himnusz soha nem kapott hivatalos státuszt.[3] A szöveget eredetileg a svéd Claes Adolf Adelsköld[4] zenéjére énekelték 1891-től. További változatok is léteznek: a francia Achille Motteau és a lengyel zeneszerző, Andrzej Koszewski-től.
2013-ban Németországban is készült egy új zenei feldolgozás Olivia Irmengard Grassner és Fabian Sievers által.[5]
Szövege
1.
En la mondon venis nova sento,
Tra la mondo iras forta voko;
Per flugiloj de facila vento
Nun de loko flugu ĝi al loko.
Ne al glavo sangon soifanta
Ĝi la homan tiras familion:
Al la mond’ eterne militanta
Ĝi promesas sanktan harmonion.
2.
Sub la sankta signo de l’ espero
Kolektiĝas pacaj batalantoj,
Kaj rapide kreskas la afero
Per laboro de la esperantoj.
Forte staras muroj de miljaroj
Inter la popoloj dividitaj;
Sed dissaltos la obstinaj baroj,
Per la sankta amo disbatitaj.
3.
Sur neŭtrala lingva fundamento,
Komprenante unu la alian,
La popoloj faros en konsento
Unu grandan rondon familian.
Nia diligenta kolegaro
En laboro paca ne laciĝos,
Ĝis la bela sonĝo de l’ homaro
Por eterna ben' efektiviĝos.
Zene
A himnusznak több megzenésített változata is létezik:
Az első változatot komponálta: Claes A. Adelsköld – 1891
Achille Motteau által komponált melódia, megjelent a brit The Esperantist c. újságban: (Vol. 1, No. 1). – 1903
Oscar Van Schoor megjelent a Belga Esperantisto c. újságban (4a jaro, no. 5). – 1912
Melodio de Lech Mazurek komponita en 2017 kaj prezentita unuafoje dum la 36-a Pola Esperanto-KongresoBjalistok de la bandoj Frey-Lech Trio kaj Uku-Donaco Bjalistoko.[6]
Az Ido nyelv is használja a Ménil melódiát, csak más szöveggel.
A himnusz szövegének írója L.L. Zamenhof
A himnusz zenéjének első zeneszerzője Claes Adolf Adelsköld.
Menu de Ménil által szerzett zene lett a legismertebb Esperantujo-ban.
Jegyzetek
↑Ivan Sirjajev – Kökény Lajos – Bleier Vilmos – Kalocsay Kálmán: Eszperantó Enciklopédia: La Espero. weboldal (eszperantóul) (1933) (Hozzáférés: 2021. május 21.) „Poemo de Z. „La gvidanto parolas al siaj adeptoj kaj ankaŭ al tiuj, kiuj ne jam sekvas lian standardon, kaj montras al ili la logan bildon de l' estonteco.“ (Artikolo de Behrendt en „Kongresa Jubilea Libro“ 1933.) v. Himno E-ista.”
Ez a szócikk részben vagy egészben a La Espero című eszperantó Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.