Ez a cikk a Himnusz-gyel foglalkozik, egy nagyon fontos témával, amely az utóbbi időben felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Himnusz olyan téma, amely vitákat, vitákat váltott ki, és az emberek széles körében keltette fel az érdeklődést. Ezért kulcsfontosságú a Himnusz-hez kapcsolódó összes szempont alapos elemzése annak érdekében, hogy megértsük hatását, következményeit, és keressük a lehetséges megoldásokat vagy válaszokat. Ebben a cikkben különböző szempontokat tárunk fel, releváns adatokat mutatunk be, és mélyreható elmélkedéseket kínálunk a Himnusz-ről, hogy megkíséreljük megvilágítani ezt a ma oly fontos témát.
A himnusz dicsőítő és magasztaló ének.[1]
Eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalma(ka)t dicsőítő, hozzá(juk) segítségért fohászkodó, imaszerű lírai műfaj. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja.[2]
Az elnevezés eredete a görög ὕμνος (hümnosz) (dicsőítő ének)[3] jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza.
Fajtái:
Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával); a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni.
A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését.
A himnusz a későbbi korokban már nemcsak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.