A mai világban a Ernst Bloch nagyon érdekes és fontos témává vált. Ez a téma az idők során vita, kutatás és elemzés tárgyát képezte különböző tudományágak szakértői és tudósai. A Ernst Bloch eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig alapvető szerepet játszott az emberiség fejlődésében. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk ezt az izgalmas témát, megvizsgálva annak különböző aspektusait és a különböző területekre gyakorolt hatását. Szigorú elemzések és átfogó jövőkép segítségével igyekszünk megvilágítani ezt a témát, hogy jobban megértsük jelentőségét és relevanciáját a mai világban.
Ernst Simon Bloch | |
![]() | |
Született | 1885. július 8. Ludwigshafen am Rhein[1][2] |
Elhunyt | 1977. augusztus 4. (92 évesen) Tübingen[3][2] |
Állampolgársága | |
Házastársa | |
Gyermekei | Jan Robert Bloch |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Berg cemetery |
Filozófusi pályafutása | |
Keresztény kommunizmus 20. század | |
Iskola/Irányzat | Marxizmus |
Fontosabb művei |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Simon Bloch témájú médiaállományokat. | |
Ernst Simon Bloch (Ludwigshafen, 1885. július 8. – Tübingen, 1977. augusztus 4.) német marxista filozófus.
Ludwigshafenben született, zsidó vasúti alkalmazott fiaként. Filozófiát tanult, majd 1913-ban elvette egy balti sörfőző lányát, Else von Stritzkyt, aki azonban 1921-ben meghalt. Második, Linda Oppenheimerrel kötött házassága is csupán néhány évig tartott. Harmadik felesége Karola Piotrowska, egy lengyel építész volt, akit 1934-ben Bécsben vett el. A nácik hatalomrajutását követően azonban menekülni kényszerültek, előbb Svájcba, majd Ausztriába, Franciaországba, Csehszlovákiába, majd végül az Amerikai Egyesült Államokba. Bloch 1949-ben tért vissza az NDK-ba, ahol Lipcsében katedrát kapott. Később a Német Tudományos Akadémia tagja lett. A berlini fal megépítése után az NSZK-ban, Tübingenben telepedett meg, és itt is halt meg 1977-ben.
Az uralkodó tudományos marxizmussal szemben az utópikus metafizikai marxizmus képviselője. Elmélete a jövő körül forog. Az anticipáció, a megelőlegzés a tudat jövőre vonatkoztatott képessége, amelyben a szükség megszüntetésének lehetőségei sejlenek fel. A még nincs, a még nem az, amelyre a várakozás és a remény irányul. A világ dialektikus folyamatát a még nem függvényében három kategória határozza meg. A front az időnek az a legközelebbi szakasza, amely a jövőt közvetlenül meghatározza. A novum a jövő tartalma, amely folyamatosan újul meg a reális lehetőségekből. A matéria a reális lehetőségek szubsztrátuma, anyaga, amely nem statikus adott anyaghalmaz, hanem dinamikus változásban lévő teremtő anyag. Az így előremutatóan (sőt utópisztikusan) felfogott történelem végcéljaként, Marxhoz hasonlóan, az emberi természet gazdagságának kibontakoztatását jelöli meg.