A mai világban a Ugra (Románia) olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Hatása különböző területeken tükröződik, a politikától és a gazdaságtól a tudományig és a kultúráig. A technológia fejlődésével a Ugra (Románia) témája még aktuálisabbá vált, és lelkesedést és aggodalmat vált ki az emberekben. A történelem során a Ugra (Románia) számos tanulmány és elemzés tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy szélesebb és mélyebb képet kapjunk fontosságáról és mai hatásáról. Ebben a cikkben a Ugra (Románia)-hez kapcsolódó különféle szempontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy jobban megértsük a világunkra gyakorolt hatását.
Ugra (Ungra) | |
![]() | |
Az ugrai erődtemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Ugra |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 507240 |
Körzethívószám | 0x68[1] |
SIRUTA-kód | 42165 |
Népesség | |
Népesség | 1257 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 26 (2011)[2] |
Népsűrűség | 18,66 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 452 m |
Terület | 67,38 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Ugra weboldala | |
![]() | |
Ugra (vagy Szászugra, románul Ungra, németül Galt) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
A történeti Királyföld keleti szélén, Fogarastól 40 km-re északkeletre, az Olt jobb partján fekszik.
Először 1211-ben, Noilgiant néven, majd 1222-ben Noilat, 1366-ban Ugra, 1400-ban Galt, 1488-ban Gald, 1532-ben Galde néven említették. Mellette a rómaiak castrumot építettek, amely 1211-ig fennmaradt. Szász alapítású település, 1376 és 1493 között a Szentpáli család birtoka volt. 1529–1531-ben lakossága nagy részét a török kiirtotta. Ezután részben székelyekkel, részben szászokkal telepítették újra. Az egyformán evangélikus hitre tért két etnikum közösen vezette a falut. 1658-ban a tatárok teljes népességét kipusztították, ezután ismét vegyes, szász–magyar népességgel települt újjá. A szászok a környező falvakból, a magyarok Halmágyról, Székelyzsomborból és Kóborból érkeztek. Minden harmadik vasárnap magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak és rendszeres volt a szászok és magyarok közti komaság. 1701-ben a templomi ülőhelyek feljegyzéséből kiderül, hogy 62 szász és 34 magyar nő élt a településen. A 18. században a magyarok nyelvükben elszászosodtak, de nyomuk megőrződött a magyar eredetű családnevekben, jövevényszavakban és határnevekben.
Kőhalomszékhez, 1876 után Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott. 1945 után 18 házát a Kőhalmi állomáshoz csatolták.