Olthévíz

A következő cikkben a Olthévíz témájában fogunk elmélyülni, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Olthévíz-et eredetétől napjaink relevanciájáig tanulmányozták és elemezték a terület különböző szakértői, akik különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel járultak hozzá ehhez a témához. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Olthévíz különböző aspektusait, a gyakorlati vonatkozásaitól a társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk annak időbeli alakulását, és elemezzük a körülötte lévő jelenlegi trendeket. Kétségtelen, hogy a Olthévíz egy lenyűgöző téma, amely megérdemli, hogy kimerítően és kritikusan foglalkozzunk vele, ezért meghívjuk Önt, hogy lépjen be ebbe az izgalmas világba, és fedezzen fel mindent, ami a Olthévíz mögött áll.

Olthévíz (Hoghiz)
Látkép a temetőből
Látkép a temetőből
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségOlthévíz
Rangközségközpont
Irányítószám507095
Körzethívószám0x68[1]
SIRUTA-kód41186
Népesség
Népesség1942 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság982 (2011)[2]
Népsűrűség11,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság464 m
Terület174,16 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 59′ 10″, k. h. 25° 18′ 35″45.986156°N 25.309749°EKoordináták: é. sz. 45° 59′ 10″, k. h. 25° 18′ 35″45.986156°N 25.309749°E
Olthévíz weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Unitárius templom
Haller–Kálnoky-kastély

Olthévíz (románul: Hoghiz, németül: Warmwasser, erdélyi szász nyelven Warmbach, latinul Calida Aqua) község Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése

Kőhalomtól 8 km-re délkeletre, az E60-as főút mentén, az Olt bal partján fekszik.

Nevének eredete

Magyar és német nevét a keleti végében feltörő, télen-nyáron egyformán 12 °C hőmérsékletű forrásról kapta. A román név a magyarból való. 1235-ben Aqua Calida, 1522-ben Warembach, 1606-ban Hévíz néven említették.

Története

A temető

A rómaiak a közelében castrumot, a Birodalom határát képező Olt folyón pedig hidat építettek. A falutól negyedóra járásra délnyugati irányban Szászugrával szemben látszanak a castrum jelentős maradványai. Talán azonosítható a mai faluval az a Calida aqua, amelynek 1186-ban, III. Orbán pápa bullájában ispotályos kolostoráról esik szó. A 14. század második felében Vlaicu havasalföldi vajda birtoka volt. A 16. század végére az egész falu az unitárius vallásra tért. 1594–1603-ban üvegcsűr működött benne.[3] 1600-ban 36 háztartásból állt. 1650-ig a Sükösd családé, 1667-ben Nagy Tamás kapta meg, később a betleni Bethlen, a Haller és a Kálnoky családé lett. 1721-ben 4 nemes, 80 jobbágy- és 13 zsellércsalád lakta. 1722-ben, második, Teleki Józseffel kötött házassága kezdetén költözött ide Bethlen Kata. 1725-ben az unitárius faluban református egyházat alapított. Varró, szövő, gombkötő és posztóványoló műhelyt létesített, református iskolát és üveghutát építtetett. Hímzőiskolájában a nagyasszony saját mintái alapján székkárpitokat és egész Erdély református templomaiba oltárterítőket készítettek. Az unitáriusok három pert indítottak ellene, hogy kivizsgáltassák, nem erőszakkal téríti-e a lelkeket. Munkájának köszönhetően az évszázad közepére a lakosság kb. fele már a református vallást követte. 1849. március 4-én 38 román és négy magyar lakosát kivégezték.[4] 1849-től kezdve települtek le zsidók a faluban. 1916-ban betörők fölgyújtották Haller László 12 ládányi hagyatékát, benne az állítólag legjelentősebb erdélyi térképgyűjteménnyel. Fehér, 1764 és 1876 közt Felsőfehér, majd Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.

Az olthidegkúti cementgyár megnyitása után tömbházak épültek, és munkások költöztek be. Az 1975-ben elfogadott településrendezési terv kiemelt szerepet szánt neki, és várossá való fejlesztését tűzte ki célul.[5]

Lakossága

1850-ben 935 lakosából 749 magyar, 121 román, 35 zsidó és 17 cigány nemzetiségű, 411 unitárius, 333 református, 136 ortodox, 35 zsidó és 16 római katolikus vallású volt.

1910-ben 1439 lakosából 1310 volt magyar, 110 román és 19 német (jiddis) anyanyelvű, 683 unitárius, 466 református, 118 ortodox, 81 római katolikus és 76 zsidó vallású.

2002-ben 2228-an lakták, ebből 1102 román, 1086 magyar és 32 cigány nemzetiségű, felekezet szerint 1122 ortodox, 504 unitárius, 417 református és 136 római katolikus.

Látnivalók

  • A sokszögalaprajzú, kéttornyú, reneszánsz stílusú Haller–Kálnoky-kastély (16. század) a hagyomány szerint az egykori kolostor romjaira épült. A kastély szolgált árva Bethlen Kata lakhelyéül. Mellette a hatszögű keleti bástya maradványai. Körülötte park.
  • A Guthman–Valent-kastély 1553-ban épült, a 18. században átalakították.
  • Haller-udvarház (16–19. század), benne ma iskola működik. Eredetileg hozzátartozott a római katolikus kápolna is.
  • Unitárius templom (15. század)
  • Református templom (épült 1749-ben), különálló harangtoronnyal. Első lelkésze Bod Péter volt.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  3. ↑ Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 262. o.
  4. ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 80–81. o.
  5. ↑ Steven L. Sampson: National Integration through Socialist Planning. Boulder, Colo., 1984, 119. o.

Források

  • Ambrus Attila (szerk.): Kóborlás és helytállás. Marosvásárhely – Brassó, 1998

További információk

Képek

  • Az unitárius templom szószéke
    Az unitárius templom szószéke
  • Az unitárius templom ajtaja (1733)
    Az unitárius templom ajtaja (1733)
  • A római castrum helye a falutól nyugatra
    A római castrum helye a falutól nyugatra