Temesfüves

A mai világban a Temesfüves a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. A Temesfüves eredetétől a mai hatásig tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt a különböző tudományágak szakértői számára. Hatása a kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági szférától terjed, jelentős hatást gyakorolva az emberek mindennapi életére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Temesfüves időbeli fejlődését és hatását, valamint azt, hogy milyen kilátásokkal és kihívásokkal néz szembe a mai világban.

Temesfüves (Fibiș)
Juhgazdaság 1973-ban
Juhgazdaság 1973-ban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
KözségTemesfüves
Rangközségközpont
Irányítószám307272
SIRUTA-kód157718
Népesség
Népesség1795 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság56 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 58′ 25″, k. h. 21° 25′ 19″45.973611°N 21.421944°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 25″, k. h. 21° 25′ 19″45.973611°N 21.421944°E
Temesfüves weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Temesfüves témájú médiaállományokat.

Temesfüves, 1910-ig Fibis (románul: Fibiș, németül: Fibisch vagy Fiwisch) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Temesvártól 30 km-re északkeletre, a Temesvár–Lippa országút mentén, a Berekszó jobb partján fekszik.

Története

1723–1725-ben még puszta volt, a 18. század közepén költöztek be román, majd 1800-ban német lakói. 1821-ben 1300 fős lakosságából 260 volt német. 1717 és 1786 között üveghutája működött.[1] 1815-től Karl Schwarzenberg, 1816-tól Tököly Péter, majd Sina Simon birtoka. Tőle veje, gr. Siegfred Wimpfen örökölte az uradalmat. Arad, Csanád és Torontál vármegyékből származó magyar lakói a tanyákon (Ferenc-, Géza- és Kisfaludy-major) éltek és az 1921-es földreform után költöztek be a faluba. 1926–1930-ban délnyugati szélére a román állam 82 román családot telepített be Hunyad megyéből és néhány Temes megyei faluból. 1934–1935-ben Dimitrie Gusti munkatársai komplex falukutatást végeztek a településen. A következő években az ő közbenjárásukra épült kultúrház, fürdő, orvosi rendelő és könyvtár. 1940 körül a románok és a németek egymástól többnyire elkülönülten laktak, a magyarok pedig elszórtan a románok és a németek között és falu széli ún. Gyepsoron. Határa 5755 hold szántóból, 1180 hold rétből és 650 hold legelőből állt. A határ kb. ⅔-a volt a román, ⅓-a a német gazdáké. A román gazdák ökröt hízlaltak; évente kb. 800 hízott ökröt adtak el külföldre. 1989 óta sok román, magyar és német lakója hagyta el a falut, a sváb közösség gyakorlatilag megszűnt. 1968 és 2004 között Máslak községhez tartozott, akkor önálló községgé alakult.[2]

Népessége

  • 1900-ban 2346 lakosából 1354 volt román, 649 német és 332 magyar anyanyelvű; 1367 ortodox, 922 római katolikus, 27 református és 17 evangélikus vallású.
  • 2002-ben 1678 lakosából 1500 volt román, 117 magyar, 36 ukrán, 15 cigány és 10 német nemzetiségű; 1487 ortodox, 112 római katolikus, 46 pünkösdista és 26 baptista vallású.

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑ Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 264. o.
  2. ↑ Legea nr. 84/2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)

Források

  • Szikrény Vilmos: Fibiș (Temesfüves). Magyar Kisebbség, 1941
  • Elke Hoffmann – Peter-Dietmar Leber – Walter Wolf: Städte und Dörfer: Beiträge zur Siedlungsgeschichte der Deutschen im Banat. München, 2011

További információk