Nagymagasfalu

A mai világban a Nagymagasfalu létfontosságú szerepet játszik az élet különböző területein. Fontossága megmutatkozik a társadalomban, a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és az emberek mindennapi életében. A Nagymagasfalu különböző időkben és kontextusokban volt a tanulmányozás és érdeklődés tárgya, ami az idő múlásával igazolja relevanciáját. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nagymagasfalu hatását és befolyását a társadalom különböző aspektusaira, valamint a történelem során bekövetkezett fejlődését. Ezenkívül elemezzük, hogy a Nagymagasfalu hogyan továbbra is a vita és az elmélkedés témája ma, és hogyan változott a jelentése az idők során.

Nagymagasfalu (Vysoká pri Morave)
Nagymagasfalu címere
Nagymagasfalu címere		 Nagymagasfalu zászlaja
Nagymagasfalu zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásMalackai
Rangközség
Első írásos említés1271
PolgármesterDušan Dvoran
Irányítószám900 66
Körzethívószám02
Forgalmi rendszámMA
Népesség
Teljes népesség2224 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség64 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
Terület33,58 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 19′ 48″, k. h. 16° 54′ 44″48.330000°N 16.912222°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 48″, k. h. 16° 54′ 44″48.330000°N 16.912222°E
Nagymagasfalu weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymagasfalu témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagymagasfalu (szlovákul Vysoká pri Morave, korábban Hochštetno, németül Hochstetten) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.

Fekvése

Pozsonytól 26 km-re északnyugatra, a Morva bal partján, 145 m magasan fekszik.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is laktak emberek. A 6. és 7. századból korai szláv hamvasztásos sírok kerültek itt elő.

A falu első írásos említése 1271-ből származik, a Szentgörgyi grófok borostyánkői és stomfai uradalmának része volt. A 16. században délről, a török elől menekülő horvát telepesek érkeztek a községbe. A morva partján, a folyami átkelőnél vámot is szedtek. Lakói mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak. A halászok céhét 1697-ben alapították. A községben szeszfőzde és gőzmalom is működött. Lakói közül sokan átjártak a szomszédos Alsó-Ausztriába napszámos munkákra.

Vályi András szerint "Hocstetten. Elegyes tót falu Posony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Morava partyán, a’ Borostyánkői Uradalomban, határja jó termékenységű, melly két nyomásra lévén osztva, terem buzát, rozsot, árpát, szőleje nints, eladásra jó módgya van Posonyban."[1]

Fényes Elek szerint "Hochstetno, (Hochstetten), tót falu, Pozsony vmegyében, a Morva mellett, ut. p. Stomfához 2 órányira: 1590 kath., 15 zsidó lak., kath. paroch. templommal. Róna homokos határa jól miveltetik; rétjei kétszer kaszálhatók; erdeje derék; a földesuraságnak nagy majorsága van itt. F. u. gr. Pálffy Leopold, de bir benne még egynehány curialista is."[2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 2472, túlnyomóan szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2011-ben 2155 lakosából 2034 szlovák volt.

2021-ben 2273 lakosából 2043 (+6) szlovák, 5 (+1) magyar, 5 (+18) cigány, 23 (+7) egyéb és 197 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]

Nevezetességei

Neves személyek

Jegyzetek

  1. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ ma7.sk
  4. ↑ Chromek, Stanislav 2012: Kríže so solárnymi ružicami na južnom Záhorí. Záhorie 2/2012, 5-8.

Külső hivatkozások