Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lukáts Kató-et és annak társadalmunkra gyakorolt hatását. A Lukáts Kató egy széles körben vitatott téma, amely különböző területeken vitákat váltott ki. Az évek során a Lukáts Kató döntő szerepet játszott az emberek életében, befolyásolva a kultúrát, a politikát, a gazdaságot és sok más területet. Ezzel az átfogó elemzéssel azt reméljük, hogy világosabb képet adunk a Lukáts Kató-ről és annak fontosságáról a modern világban.
Lukáts Kató | |
Született | 1900. április 15.[1][2] Jászkarajenő[2] |
Elhunyt | 1990. január 12. (89 évesen)[2] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar ![]() |
Házastársa | Kaesz Gyula (1925-1967) |
Foglalkozása | grafikusművész, illusztrátor |
Kitüntetései | érdemes művész (1980) |
Sírhelye | Farkasréti temető (60/4-1-59)[3][4] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lukáts Kató témájú médiaállományokat. | |
Lukáts Kató (névvariáns: Kaeszné Lukács Kató) (Jászkarajenő, 1900. április 15. – Budapest, 1990. január 12.) magyar grafikusművész, illusztrátor, érdemes művész.
Jászkarajenőn született, 1900. április 15-én. Grafikusként diplomázott 1925-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mesterei Helbing Ferenc és Haranghy Jenő voltak. Még abban az évben férjhez ment Kaesz Gyula építész-, belsőépítészhez. 1926-tól önállóan dolgozott az alkalmazott grafikai különböző területein: reklámgrafikai munkákat, plakátokat, üzleti kártyákat, levélpapírokat, folyóirat címlapokat tervezett. 1930-tól árucsomagolás tervezéssel foglalkozott. (Altmann & Kühne, a Palmers, a Zwieback és a Del-Ka, a Boots & Co., a Koestlin és a Stühmer). Rendszeresen dolgozott a gyomai Kner Nyomda számára (takarékbetétkönyvek, oklevelek, szignettek stb.), a békéscsabai Tevan Nyomda, valamint a budapesti Hungária Könyvkiadó és Nyomda számára.
Munkáit a népművészeti hagyományok tanulmányozásán túl erős dekoratív hajlam, stilizáló kedv, ornamentikateremtő készség jellemezte. Előadásmódja olykor puritán egyszerűséget, a tipográfia törvényeit tisztelő fegyelmet tükröz. Mindezek a képességek magas mesterségbeli tudással párosulva avatják őt a magyar art déco kiemelkedő jelentőségű alakjává. Az iparművészet más műfajával is kísérletezett. Iparművészként textilterveket rajzolt, tervezett intarziát, kisbútorokat, fatárgyakat.
Építész, belsőépítész férjével Kaesz Gyulával és jó barátjukkal, Kozma Lajossal együttműködve olykor munkáikba is bekapcsolódott (bútorfestés, kiegészítő darabok tervezése, papírtapéta és applikált falkárpit tervezése stb.) 1945 után tevékenysége kizárólag a tipográfia és a könyvtervezés, könyvillusztrálás területére korlátozódott, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó állandó munkatársa volt. A gyermekkönyvek, tankönyvek illusztrálása mellett készített diafilmeket, és rajzai megjelentek gyermeklapokban is.
1990. január 12-én hunyt el. Hagyatékát a budapesti Iparművészeti Múzeum őrzi.