Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Helbing Ferenc-et és a mai társadalomra gyakorolt hatását. A Helbing Ferenc évek óta érdeklődés és vita téma, és hatása életünk több területére is kiterjedt. Legyen szó politikai, társadalmi, kulturális vagy tudományos szféráról, a Helbing Ferenc mély nyomot hagyott társadalmunkban. Ebben a cikkben megpróbáljuk jobban megérteni, mi az a Helbing Ferenc, és hogyan fejlődött az idők során, valamint elemezzük szerepét a mai világban.
Helbing Ferenc | |
![]() | |
Született | 1870. december 25.[1] Érsekújvár |
Elhunyt | 1958. január 28. (87 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (2-12-29)[2][3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Helbing Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Helbing Ferenc (Érsekújvár, 1870. december 25. – Budapest, 1958. január 28.) magyar grafikus, festőművész és litográfus. Az Iparművészeti Főiskola egykori rektora.
Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában és az Iparművészeti Iskolában végezte, majd nyomdavezetőként helyezkedett el. 1906-ban az Iparrajziskola, 1910-től az Iparművészeti Iskola grafikatanárává nevezték ki, majd rektora volt 1927 és 1936 között. A Wodiáner-féle könyvtáblapályázaton tűnt fel, majd a Révai-féle pályázaton is sikerrel szerepelt. Címlaptervei szorosan a könyv tartalmához igazodnak. 1898-ban a Költők albumára hirdetett pályázaton első díjat nyert.
Karrierje kezdetben szorosan kötődött a litográf technikához. Magyar bankjegyek tervezésével is hírnevet szerzett. A Magyar Nemzeti Galériában megtekinthetőek az alkotásai. 1920 és 1935 között számos bélyeg tervét készítette el, az 1920-as évek meghatározó bélyegtervezője volt Magyarországon. A Koronás Madonna sorozat 5000 koronás értékének tévnyomata, a Fordított Madonna az egyik legértékesebb magyar bélyegritkaság.
Művészeti munkássága jobbára az alkalmazott grafikához kapcsolódott. Szecessziós stílusú könyvillusztrációkat (Keleti mesék, Magyar-hun mondák képekben), kötés-, címlap- és fedélterveket, ex libriseket, bélyeg-, bankjegy- és éremterveket (Corvin-koszorú), egyedi grafikai lapokat, díszokleveleket és plakátokat készített. Jelentős érdemei vannak a modern sokszorosítógrafikai eljárások hazai meghonosításában. Kiváló réz-, fametsző és litográfus volt, s a magyar reklámgrafika úttörői közé tartozott. Munkáival sikeresen szerepelt a hazai és a nemzetközi kiállításokon és pályázatokon. Tagja volt a századelő és a két világháború közti korszak művészeti egyesületeinek (Magyar Aquarell- és Pasztelfestők Egyesülete, Magyar Grafikusok Egyesülete, Magyar Rézkarcolóművészek Egyesülete stb.), valamint egyik vezetője a művészetirányító kormányzati szerveknek (Magyar Országos Képzőművészeti Tanács, Műemlékek Országos Bizottsága, Egyházművészeti Tanács, Országos Ösztöndíj Tanács). A 40-es években még részt vett kiállításokon, s mivel művésztanári működése során festő- és grafikusnemzedékek egész sorát nevelte fel, hatása kitapintható a 20. század második felének magyar művészetében is (tanítványai közé tartozott – többek között – Kaesz Gyula, Szántó Piroska, Bálint Endre, Amerigo Tot, Sigismund Kolos-Vary).