A mai világban a Gyenes László (színművész) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A Gyenes László (színművész) eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig vitákat és reflexiókat váltott ki különböző területeken, és hatása a mindennapi élet különböző területeire terjed ki. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gyenes László (színművész)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak történelmi, társadalmi, kulturális és gazdasági dimenzióit. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk megérteni a Gyenes László (színművész) összetettségét és jelentőségét a mai világban, valamint azt, hogy jelentős változásokat idézhet elő a társadalom különböző szféráiban.
Gyenes László | |
![]() | |
Gyenes László magyar színész kb. 40 évesen | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1857. március 7. Monostor |
Elhunyt | 1924. november 7. (67 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei úti sírkert |
Származás | magyar |
Díjai | |
További díjak | a Nemzeti Színház örökös tagja |
IMDb-adatlapja | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gyenes László témájú médiaállományokat. | |
Solymosi Gyenes László (Monostor, 1857. március 7. – Budapest, 1924. november 7.)[1][2] magyar drámai színész.
Gyenes Márton és beleházi Bartal Anna fia. Középiskolai tanulmányai után 1875-ben a Színiakadémia növendéke lett, ahol 1878-ban végzett. Már ott feltűnt mint másodéves, Angelo címszerepében. Még nagyobb figyelmet keltett egy év múlva a III. Richárdban, nagy kifejező képességről téve bizonyságot. E siker nyomán a Nemzeti Casino tagjai utazási ösztöndíjat gyűjtöttek számára, mellyel az akkor már Mándoky Béla társulatánál Nagyváradon működő fiatal színész 1878 őszén Párizsba utazott.
Hazatérve, 1879-től 1882-ig Kolozsvárott lépett színpadra, majd 1882-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1909-ben örökös tagja lett. 1920 és 1924 között drámai gyakorlatot és beszédet oktatott a Színiakadémián. Mint a főváros úri társadalmának is kedvelt tagja, egyike volt a "hunnisták"-nak és éppen a Hunnia csónakázó egylet uszodájában érte — halála előtt néhány évvel — az a szerencsétlenség, hogy egy rozsdás szög súlyos sebet ejtett lábán, amiből vérmérgezés támadt, s csak nehezen kerülhette el az amputálást. 1924 őszén influenzás lett, tüdőgyulladást kapott, és egy héttel később a Vöröskeresztkórházban elhunyt.
Gyenes László pályáját nem úgynevezett szenzációs diadalok, hanem az öntudatos művészi munka, a szinte páratlan lelkiismeretesség és a gyökeres magyarság megnyilvánulásai jellemezték. Egyéniségéből hiányzott a szertelenkedési hajlam és valószínűleg ennek köszönhette, hogy bukásban egyetlenegyszer sem volt része, egész működése alatt.