Gyarmathy Tihamér

Gyarmathy Tihamér
Született1915. március 8.
Pécs
Elhunyt2005. január 9. (89 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekei
Foglalkozásafestőművész
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. március 8.Budapest, 2005. január 9.) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő. A II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. Gyarmathy Ágnes díszlettervező, jelmeztervező és Rádóczy Gyarmathy Gábor festőművész apja.

Életpályája

1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Vaszary János volt a mestere. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel, köztük Piet Mondrian, Beöthy István, Hans Arp, André Breton, Max Bill. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg.

Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget.

Több, mint húsz éven keresztül fizikai, majd műszaki munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa. Fellépő betegsége miatt azonban végül nyugdíjazták, ekkortól - nehéz anyagi körülmények közepette - ismét a festészetnek élhetett.

Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1968 februárjában az Iparterv kiállítások sorozatát bevezető avantgárd kiállítás egyik részvevője volt a Vásárhelyi Pál Kollégiumban. 1971 után többször járt Nyugat-Európában, 1973-ban körutazást tehetett Afrikában is.

1987-ben 120 művét adta át Pécs városának.

Külföldi és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává.

Magán- és közgyűjtemények őrzik képeit, köztük Bélai György, Sáránszki Péter magángyűjteménye, a Deák Gyűjtemény Székesfehérvárott, a Kiscelli Múzeum Budapesten, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Szombathelyi Képtár.

Művészete

Az 1940-es évek elejétől szürreális nonfiguratív képeket kezdett festeni. A színek, a fények ábrázolása mindvégig nagy szerepet játszott alkotásaiban. Stílusában a szürreális absztrakcióból egy sajátos geometrikus absztrakcióba váltott, mértani figurák által tagolt új jelek, organikus rendszerek jelentek meg képein, melyet Kállai Ernő bioromantikus stílusnak nevezett. Témáit a természetből, az emberi érzésekből, a társadalmak történetéből, s az őt körülvevő, s az általa (is) teremtett környezeti (festő műhelybeli) kultúrából merítette.

Művei (válogatás)

Kiállítások (válogatás)

Egyéni

Csoportos

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. http://en.isabart.org/person/28662, Tihamér Gyarmathy, 2017. október 9.
  4. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  5. Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 273. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  6. a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 274. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  7. Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Gyarmathy Tihamér festő lásd 133. p. ISBN 963-8477-66-0
  8. a b Lista www.artportal.hu nyomán.

Források

További információk