A mai világban a Benkei András még mindig nagyon fontos és vita tárgya. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a mindennapi életben betöltött fontossága miatt, a Benkei András továbbra is minden korosztály és hátterű ember érdeklődési körébe tartozik. A Benkei András eredetétől napjaink fejlődéséig számos tanulmány, elemzés és megbeszélés tárgya volt, amelyek célja, hogy jobban megértsék hatókörét és jelentését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Benkei András különböző aspektusait, és megvizsgáljuk a jelenlegi kontextusban betöltött fontosságát.
Benkei András | |
![]() | |
Magyarország belügyminisztere | |
Hivatali idő 1963. december 7. – 1980. április 24. | |
Előd | Pap János |
Utód | Horváth István |
Született | 1923. szeptember 11.[1] Nyíregyháza |
Elhunyt | 1991. augusztus 8. (67 évesen) Budapest[2] |
Párt | Magyar Szocialista Munkáspárt |
Foglalkozás |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Benkei András témájú médiaállományokat. |
Benkei András (Nyíregyháza, 1923. szeptember 11. – Budapest, 1991. augusztus 13.) magyar politikus, az MSZMP KB tagja (1959-1985), belügyminiszter (1963-1980), országgyűlési képviselő (1980-1985).
Benkei András 1923-ban született egy napszámos fiaként. Négy polgári elvégzése után fizikai munkásként dolgozott Nyíregyházán, először géplakatos-segédként, majd a dohányfermentálóban. 1944 augusztusában hívták be katonának, 1945 januárjában hadifogolyként a Szovjetunióba hurcolták.
1948 júliusában térhetett haza, a dohányfermentálóban hamarosan belépett a szakszervezetbe. 1950-ben lépett be az MDP-be, fél év jelöltség után, majd különböző párt-, illetve szakszervezeti funkciókat látott el. Először üzemi bizottsági tag és titkár, majd az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságának titkára lett. 1951 decemberétől a megyei pártbizottságon az ipari osztály vezetőhelyettese, majd vezetője. 1954 áprilisától az MDP nyíregyházi városi pártbizottságának titkára, az 1956-os forradalom után 1956 novemberétől 1963. december 7-ig az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei első titkára volt. Ekkor nevezték ki belügyminiszterré – ezt a megbízatását, bár szakirányú végzettsége nem volt, csaknem 17 évig, 1980. június 27-ig betöltötte.
Hosszú hivatali idejét talán Kádár iránti hűsége és önálló politikai nézeteinek hiánya magyarázza. Egy évet elvégzett a pártfőiskolán. 1959. december 25-étől 1985. március 28-ig volt tagja az MSZMP Központi Bizottságának. 1980-ban nyugdíjazták, de további egy cikluson át még tagja volt az országgyűlésnek.
Parlamenti ciklusai:
Tabajdy–Ungváry: Az elhallgatott múlt című munkája így jellemzi: „Nem vetette meg az alkoholt , gyakorlatilag mindennap reggeltől kezdve töményet ivott, de a délutáni órák előtt ritkán vesztette el ítélőképességét. Bizonyára gyermekkori szegénysége is motiválta, hogy a balatonlellei BM-üdülőben »jó királyként« saját kezűleg mérte ki a halászlét az ott nyaraló BM állománynak.”[3]
Végvári József, a Belső Biztonsági Csoportfőnökség nyugállományú rendőr őrnagya, a Dunagate ügy kirobbantója[4] elmondása alapján Benkei András volt belügyminiszter két veje (Augusztini Tamás, a III/III-4-c. jelű alosztályának főhadnagya[5] és Nyitrai Zoltán), valamint lánya is a szolgálatnak dolgozott.[6]