A mai világban a Ungtarnóc létfontosságú szerepet játszik az élet különböző területein. Fontossága megmutatkozik a társadalomban, a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és az emberek mindennapi életében. A Ungtarnóc különböző időkben és kontextusokban volt a tanulmányozás és érdeklődés tárgya, ami az idő múlásával igazolja relevanciáját. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ungtarnóc hatását és befolyását a társadalom különböző aspektusaira, valamint a történelem során bekövetkezett fejlődését. Ezenkívül elemezzük, hogy a Ungtarnóc hogyan továbbra is a vita és az elmélkedés témája ma, és hogyan változott a jelentése az idők során.
Ungtarnóc (Тарнівці) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás |
| ||
Község | Kincseshomok község | ||
Rang | falu | ||
Alapítás éve | 1560 | ||
Irányítószám | 89420 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 854 fő (2001)[1] | ||
Népsűrűség | 229,8 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1,54 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ungtarnóc témájú médiaállományokat. |
Ungtarnóc (ukránul: Тарнівці) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Ungtarnóc Ungvártól 8 kilométerre délnyugati irányban, az Ung bal oldalán terül el. Közeli települések: Botfalva, Sislóc, Bátfa, Palló, Gálocs, Őrdarma.
„… Az elsődleges Tarnóc helynév szláv eredetű… Töve az ószláv (Tornb »tövis«, tüske, kökény.”
A krónikák első ízben az 1300-as évek elején említették, mint lakott helyet. Első birtokosai a községnek nevet adó Tarnócziak voltak. Később adomány útján a Bukóczi család bírt itt részekkel. 1554-ben egy egész porta népessége kihalt pestisben. 1599-ben 21 lakóházát adóztatták. 1696-ban 16 magyar családfőt írtak össze. 1720-ban nyolc jobbágyháztartása közül hat magyar volt, ekkoriban Csernek Pál és György a település földesurai.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TARNÓCZ. Tarnova. Magyar falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Őrhöz nem meszsze, mellynek filiája; határja jó.”[2]
1828-ban 36 házból állt a falu 302 lakossal. 1848 előtt a híres Mikszáth-regényből (Különös házasság) ismert Bernáth Zsigmondnak volt itt birodalma.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Tarnócz, magyar falu, Ungh vmegyében, Unghvárhoz nyugotra 3/4 mfldnyire, 80 romai, 19 görög kath. 160 ref., 29 zsidó lak. Ref. szentegyház. Termékeny jó határ. F. u. legtöbb részben Bernáth Zsigmond.”[3]
1910-ben már 412 lelket számlált a falu, rá tíz évre, az első világháborút követően valamivel kevesebbet, 367-et. A trianoni béke előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz. A második világháború előtti időkben 450-en éltek itt, akik néhány szlovák és ruszin családon kívül valamennyien magyarok voltak. 1944 őszén a bevonuló szovjet katonák közel félszáz helybéli férfit hurcoltak el a lágerekbe.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Sislóc és Botfalva.
2001 | 854
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[4]
A Konnik farmergazdaság jelenleg több mint száz munkást foglalkoztat. A helybéliek a háztájiban nem csak önellátásra termelnek, a környékbeli földekről lekerülő termés jelentős része – főként burgonya és gyümölcs – az ungvári piacra kerül. A tejtermékek egy része szintén a városba kerül eladásra.