Kovács István (régész)

Napjainkban a Kovács István (régész) olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír és az emberek széles körét érdekli. Mind az akadémiai, mind a munka világában a Kovács István (régész) példátlan jelentőségre tett szert, mivel számos vonatkozása van a mai társadalomban. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a politikára és kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Kovács István (régész) állandó vita tárgyává vált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kovács István (régész) különböző aspektusait, és elemezzük a relevanciáját különböző összefüggésekben. A kezdetektől a jövőbeli előrejelzésekig a Kovács István (régész) továbbra is nagy érdeklődést és vitákat vált ki, ezért elengedhetetlen, hogy elmélyítsük a megértésünket, hogy hatékonyan kezelhessük kihívásait és lehetőségeit.

Ez a szócikk a régészről, muzeológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács István (egyértelműsítő lap).
Kovács István
Született1880. augusztus 21.
Kézdivásárhely
Elhunyt1955. augusztus 15. (74 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
GyermekeiKovács István
Foglalkozásarégész,
muzeológus,
numizmatikus
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1902)

Kovács István (Kézdivásárhely, 1880. augusztus 21. – Kolozsvár, 1955. augusztus 15.) romániai magyar régész, muzeológus, numizmatikus. Kovács István (Kolozsvár, 1919. március 21.) villamosmérnök atyja.

Életútja

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt kezdte, Sepsiszentgyörgyön érettségizett (1898), a Ferenc József Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1902). Pályáját az Erdélyi Nemzeti Múzeum gyakornokaként kezdte, 1906-tól annak osztályfőnöke; Strasbourgban és Berlinben az éremtanban szakosította magát (1907-08), ebből doktorált Etruria pénzrendszere c. disszertációjával Kolozsvárt (1910).

Tanár a kolozsvári Református Kollégiumban, 1913-tól a numizmatika egyetemi magántanára. Régészeti terepmunkáját és eredményeinek tudományos feldolgozását az első világháború szakította meg. 1916 nyarán orosz hadifogságba került, de omszki lágerparancsnoka lehetővé tette a város múzeumának tanulmányozását. 1918 nyarán került haza, majd 1920-tól a kolozsvári Ókortudományi Intézet munkatársa nyugdíjazásáig (1938).

A korabeli Erdély tudományosságának modern felkészültségű úttörő régésze, főleg az őskori és korai népvándorláskori telep- és temetőkutatásokban és a római éremtanban alkotott jelentőset. Szaktanulmányai főleg az Erdélyi Múzeum, a Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (1910-19) és a Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (1941-44) c. sorozatokban jelentek meg.

Főbb munkái

  • Az apahidai őskori telep és La Tène temető (Dolgozatok 1911)
  • La système monétaire de l'Étrurie (Rivista italiana di Numismatica, Milano 1911); *Kiadatlan daciai és istrosi éremváltozatok (Dolgozatok 1911)
  • A marosszentannai népvándorláskori temető (Dolgozatok 1912)
  • A korpádi őskori telep (Dolgozatok 1913)
  • A mezőbándi ásatások (Dolgozatok 1913)
  • A tászoktetői sziklakarcolatok (Dolgozatok 1914)
  • A marosvásárhelyi őskori telep, skytha- és népvándorláskori temető (Dolgozatok 1915)
  • Cimitirul a neolitic de la Decea Mureșului (Anuarul Institutului de Studii Clasice 1928-1932)
  • Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát (Közlemények 1941)
  • A kolozsvári Zápolya-utcai magyar honfoglaláskori temető (Közlemények 1942)
  • A marosdécsei rézkori temető (Közlemények 1944)

Irodalom

  • Kelemen Lajos: Ștefan Kovács (1880-1955). Studii și Cercetări de Istorie. Kolozsvár, 1956

Források