Történelem

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Történelem témáját, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezte. Az eredetétől a mai relevanciájáig számos oldalával és a társadalomra gyakorolt ​​hatásával foglalkozunk. Kimerítő és szigorú elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Történelem-hez kapcsolódó különböző szempontokat, értékes információkat és változatos perspektívákat kínálva olvasóink ismereteinek gazdagításához. Adatok, tanúvallomások és releváns tanulmányok közzétételével olyan teljes és objektív jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Történelem jelentőségét különböző kontextusokban és helyzetekben.

Amerika felfedezése (Kolumbusz, 1492). 17. századi festmény
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja.[1] A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:

A történelem a múlt szisztematikus tanulmányozása. Tudományos tudományágként elemzi és értelmezi a bizonyítékokat, hogy narratívákat(különböző nézőpontú elbeszéléseket) alkosson a megtörténtekről, és megmagyarázza, miért történt, elsősorban az emberi múltra összpontosítva. Egyes teoretikusok a történelmet a társadalomtudományok közé sorolják, míg mások a humán tudományok("művészetek") részének tekintik, vagy hibrid tudományágnak tekintik. Hasonló viták övezik a történelem célját – például azt, hogy a fő célja elméleti-e, az igazság feltárása, vagy gyakorlati, hogy levonja a tanulságokat a múltból. Általánosabb értelemben a történelem kifejezés nem egy tudományos területre vonatkozik, hanem magára a múltra, a múlt időire vagy a múltról szóló egyedi szövegekre.

A történelmi kutatások elsődleges(pl. szemtanúk által elmesélt) és másodlagos(a hallott történeteket leíró) forrásokra támaszkodnak a múltbeli események rekonstruálásához és az értelmezések megerősítéséhez.  A forráskritika ezen források értékelésére szolgál, felmérve azok hitelességét, tartalmát és megbízhatóságát. A történészek több egyéni forrás szempontjait integrálják, hogy koherens narratívát alakítsanak ki. A különböző irányzatok, mint például a pozitivizmus, az Annales-iskola, a marxizmus és a posztmodern, eltérő módszertani megközelítéssel rendelkeznek.

A történelem egy széles tudományág, amely számos ágat felölel. Egyesek meghatározott időszakokra, például az ókori történelemre, míg mások bizonyos földrajzi régiókra, például Afrika történelmére összpontosítanak. A tematikus kategóriák közé tartozik a politikatörténet, a társadalomtörténet és a gazdaságtörténet. A konkrét kutatási módszerekhez és forrásokhoz kapcsolódó ágak közé tartozik a kvantitatív történelem, az összehasonlító történelem és a szóbeli(elbeszélt pl. interjúkban) történelem(oral history).

A történelem az ókorban jelent meg, hogy a mítoszokkal átitatott narratívákat, a korai hagyományokat, amelyek Görögországból, Kínából, majd később az iszlám világból származnak. A történetírás az idők során fejlődött, és egyre professzionálisabbá vált, különösen a 19. században, amikor szigorú módszertan és különféle tudományos intézmények jöttek létre. A történelem számos területhez kapcsolódik, beleértve a történetírást, a filozófiát, az oktatást és a politikát.

Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:

Szóeredet

Clio múzsa a történelem szekerén

A történelem latin neve, a historia a görög ιστορία szóból származik, ami a hisztorein („kutatni, kérdezősködni”) főnevesülése, szó szerinti jelentése: „kikutatott tudás, elbeszélés, beszámoló” (ugyancsak az alapigéből képzett nomen agentis a hisztór, jelentése: „bölcs”, „szemtanú”, „bíró”). A megfelelő magyar szó a tizenkilencedik századból származik, megalkotója Döbrentei Gábor.


A történelem célja és haszna

Különféle elméletek születtek a történelem céljáról vagy értékéről. Egyes történészek szerint elsődleges funkciója a múltra vonatkozó igazság tisztán felfedezése, mint egy nyomozás. Ez a nézet hangsúlyozza, hogy az igazság érdektelen keresése öncél, míg az ideológiához vagy politikához kapcsolódó külső célok azzal fenyegetnek, hogy aláássák a történelmi kutatások pontosságát a múlt eltorzításával. Ebben a szerepben a történelem megkérdőjelezi a hagyományos mítoszokat, amelyek nem támasztják alá a tényeket.[2]

Egy másik perspektíva azt sugallja, hogy a történelem fő értéke a jelenre vonatkozó tanúságokba rejlik. Ez a nézet azon az elgondoláson alapul, hogy a múlt megértése irányíthatja a döntéshozatalt, például a korábbi hibák megismétlésének elkerülése érdekében.[3] Egy ehhez kapcsolódó perspektíva az emberi állapot általános megértésére összpontosít, tudatosítva az emberekben az emberi viselkedés különböző kontextusokban való sokféleségét – hasonlóan ahhoz, amit külföldi országok látogatása során tanulhatunk.[4] A történelem a társadalmi kohéziót is elősegítheti azáltal, hogy a közös múlton keresztül kollektív identitást biztosít az embereknek, segít megőrizni és ápolni a kulturális örökséget és értékeket generációkon átívelően.[5] Egyes tudósok, köztük a whig történészek és a marxista tudós E. H. Carr számára a történelem kulcsfontosságú a jelen megértéséhez[6], és Carr esetében a jövő alakításához[7].

A történelmet időnként politikai vagy ideológiai célokra használják fel, például a status quo igazolására bizonyos hagyományok tiszteletben tartásának hangsúlyozásával, vagy a változás előmozdítására a múlt igazságtalanságainak kiemelésével.[8] Szélsőséges formákban a bizonyítékokat szándékosan figyelmen kívül hagyják vagy félreértelmezik, hogy félrevezető narratívákat alkossanak, ami pszeudo(ál) történethez(vagyis történelem hamisításhoz) vagy történelmi tagadáshoz vezethet.[9] David Christian, egy Ausztráliában élő történész szerint az ember annak köszönheti kultúrájának kialakulását, hogy megtanult beszélni. A nyelv segítségével ugyanis az egyének életében felhalmozott tudás nem vesz kárba azok halálával, hanem tovább hagyományozható a következő generációkra. Így létrejöhet egy kollektív emlékezet, amelynek segítségével el tudunk igazodni a világban és nem kell újra meg újra rátalálni a problémák megoldására.[10]

Az emberi történelem felosztása

A következő szócikkek a Wikipédiában fellelhető nagy mennyiségű adatban a feldolgozást és a keresést segítik.

Évszám szerint

Korszak szerint

Az európai történelem korszakai:

Történelmi korszakok (más földrészeké is)

Földrajzi terület szerint

IV. Károly német-római császár által kiadott Német Aranybulla (1356)

Témák szerint

Képzést indító felsőoktatási intézmények

Jegyzetek

  1. ↑ Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek Archiválva 2013. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, folyoirat.tortenelemtanitas.hu
  2. ↑ Southgate 2005, pp. xi–xii, 1, 57
  3. ↑ Arnold 2000, pp. 120–121 Southgate 2005, pp. 11–12, 57–58
  4. ↑ Arnold 2000, pp. 121–122 Tosh 2002, pp. 50–52
  5. ↑ Arnold 2000, p. 121 Southgate 2005, pp. 38–39, 175–176 Tosh 2002, pp. 50–51
  6. ↑ Jenkins 1995, p. 53 Haviland 1997, p. 6
  7. ↑ Evans 2002, p. 2
  8. ↑ ] Southgate 2005, pp. xi–xii 49–51, 175–176
  9. ↑ Allchin 2004, pp. 179–180 Välimäki & Aali 2020, p. 57
  10. ↑ https://kepmas.hu/hu/mire-jo-a-tortenelem David Christian: Origin Story: A Big History of Everything, 2018, Little, Brown and Company, ISBN 9780316392006

Források

  • Az emberiség krónikája : Robert Jungk kitekintésével a jövőre / Bodo Harenberg szerk. ; . – Budapest : Officina Nova, . – 1223 p. : ill. ISBN 963 7835 60 1
  • Allchin, Douglas (2004). "Pseudohistory and Pseudoscience". Science & Education. 13 (3): 179–195. Bibcode:2004Sc&Ed..13..179A. doi:10.1023/B:SCED.0000025563.35883.e9.
  • Arnold, John (2000). History: A Very Short Introduction. Oxford University Press. doi:10.1093/actrade/9780192853523.001.0001. ISBN 978-0-19-285352-3.
  • Evans, Richard J. (1999). In Defence of History. W. W. Norton & Company. ISBN 978-0-393-04687-8.
  • Evans, Richard J. (2001). "The Two Faces of E. H. Carr". History in Focus (2). University of London - Institute of Historical Research.
  • Evans, Richard J. (2002). "Prologue: What Is History? – Now". In Cannadine, D. (ed.). What Is History Now?. Springer. pp. 1–18. doi:10.1057/9780230204522_1. ISBN 978-0-230-20452-2.
  • Jenkins, Keith (1995). On 'What Is History?': From Carr and Elton to Rorty and White. Psychology Press. ISBN 978-0-415-09725-3.
  • Jenkins, Keith (2003). Rethinking History (3 ed.). Routledge. ISBN 978-1-134-40828-3.
  • Southgate, Beverley C. (2005). What Is History For?. Routledge. ISBN 978-0-415-35098-3.
  • Välimäki, Reima; Aali, Heta (2020). "The Ancient Finnish Kings and their Swedish Archenemy: Nationalism, Conspiracy Theories, and Alt-Right Memes in Finnish Online Medievalism". In Fugelso, Karl (ed.). Politics and Medievalism. Vol. 3. Boydell & Brewer. pp. 55–78. ISBN 978-1-84384-625-3. JSTOR j.ctv24cns6q.

Ajánlott olvasmányok

  • H. E. Carr:Mi a történelem? Budapest, 1995. Osiris kiadó, 150 p.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében Magyar történetírás a 19-20.században - nemzetközi kitekintéssel. Budapest, Osiris kiadó, 2011, 628 p
  • A történelem segédtudományai. Budapest, Osiris, 1998. 320 p
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Történelem témában.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a történelem címszót a Wikiszótárban!